Lassan három hónapja vették át a hatalmat a tálibok Afganisztánban. Az ázsiai országban gyakorlatilag teljesen összeomlott a gazdaság. A katasztrofális állapotokat tetézi a rendkívüli szárazsággal is okolható élelmiszerhiány és a háttérből Pakisztán által fűtött belharcok, amelyek akadályozzák a helyzet normalizálását.

A Világélelmezési Program (WFP) szerint idén 42 millióról 45-re emelkedett világszerte azoknak a száma, akik „az éhínség határára sodródtak”. A növekedés csaknem teljes mértékben egyetlen állam, Afganisztán számlájára írható.

Az ázsiai országban rossz volt helyzet azelőtt is, hogy általános meglepetésre pár nap alatt visszafoglalták Afganisztánt a hatalomból 2001-ben elűzött tálibok. Világszerte emelkedtek az üzemanyag- és az élelmiszerárak, drágult a műtrágya. Emellett Afganisztánt rég nem látott aszály sújtotta idén. Azonban a tálib hatalomátvétel tovább súlyosbította helyzetet.

Szabadesésben a gazdaság

A nemzetközileg elismert kabuli kormány bukásával megszűnt a külső finanszírozás – többek között az Európai Unió részéről –, márpedig ezek tették ki a kormányzati kiadások mintegy háromnegyedét. Az afgán nemzeti bank valutatartalékait – mintegy 9 milliárd dollárt – befagyasztották. Az államigazgatás gyakorlatilag összeomlott, milliók veszítették el a munkahelyüket.

A tálib uralom visszatérése nyomán a nemzetközi (civil) szervezetek szintén kivonultak az országból, tátongó űrt hagyva maguk után, nem utolsó sorban az egykori munkatársak pénztárcájában.

Az afgán gazdaság szabadesésben van, év végére az IMF 30 százalékos zsugorodásra számít. A nemzeti valuta összeomlott, a bankrendszer leállt, az emberek a gyorsan elértéktelenedő pénzükhöz sem jutnak hozzá.

A nemzetközi közösség és elsősorban az Egyesült Államok egyelőre vonakodik attól, hogy dollár milliárdokat adjon a senki által el nem ismert tálib vezetése kezére. Különösen, hogy a kabuli „kormánynak” tagjai olyan vitatott figurák, mint Sziradzsuddin Hakkáni, az al-Kaida terrorszervezettel kapcsolatban álló Hakkáni-hálózat feje, aki szerepel az FBI körözési listáján.

Az Egyesült Államok csak akkor hajlandó elismerni a tálibokat, ha befogadó kormányt hoznak létre, amely valamennyi afgánt képviseli, és szavatolják a nők, lányok és kisebbségek jogait.

Humanitárius katasztrófa

Az ENSZ élelmezési segélyekkel foglalkozó programja a napokban megkongatta a vészharangot: Afganisztánban a 38 milliós lakosság csaknem kétharmada – 23 millió ember – éhezik. Csaknem kilencmillió szükségállapotban van, ami a második legsúlyosabb kategória a WFP katasztrófa-hierarchiájában. A következő, 5. fokozat az éhínség. A WFP kézikönyve rámutat: mire a legmagasabb kategóriát kihirdetik, rendszerint már késő, mert sokan meghalnak.

Sokan máris meghaltak, elsősorban gyerekek. Ők szenvedik meg ugyanis a leginkább az alultápláltságot. Helyszíni beszámolók szerint a kevés nyitva maradt klinikát elárasztják a kisbabák, akik egyetlen „betegségben” szenvednek: alultápláltak. Legalábbis kezdetben, ugyanis a zsúfolt kórtermekben kettesével-hármasával befektetett és legyengült bébik mindenféle fertőzéseknek vannak kitéve.

A WFP és az UNICEF úgy becsüli, 3,2 millió öt éven aluli gyermek tekinthető veszélyeztetettnek, és egymillió meghalhat a súlyos, akut alultápláltság következtében, azonnali életmentő kezelés nélkül.

Az ország fele napi kevesebb mint két dollárból él, és becslések szerint jövő nyárra hasonló helyzetbe kerülhet az afgán lakosság 97 (!) százaléka. A burjánzó munkanélküliség és a likviditási válság következtében a középosztály gyakorlatilag megszűnt. Így most először a városi lakosságot a vidékihez hasonló mértékben sújtja az élelmiszerhiány. Az éhező afgánok mindenüket pénzzé teszik. Egyesek eladják a saját lányukat, hogy élelemhez jussanak.

A katasztrófa elkerüléséhez az élelmezési programnak havi legalább 220 millió dollárra lenne szüksége. Ráadásul, ha kerül is pénz, Afganisztán magasabban fekvő vidékeit április-májusig elszigeteli a hó, a segélyszervezetek nem jutnak el a rászorulókhoz.

 „Ezen a télen afgánok milliói kénytelenek választani a migráció és az éhezés között, hacsak nem tudjuk fokozni az életmentő segélyezést, és ha nem sikerül újraéleszteni a gazdaságot” – mondta David Beasley, a WFP ügyvezető igazgatója utalva arra, hogy nincs az a segélyszervezet, amely helyettesíteni tudna egy működő gazdaságot.

Belső megosztottság

Közben folytatódik az erőszak. Az Iszlám Állam dzsihadista szervezet az ország több tartományában erőre kapott, és rendszeresen robbantgat, tucatszám szedve az áldozatait.

A tálib mozgalom sem egységes. Két nagyobb csoportosulás küzd az elsőségért. A kandahári székhelyű frakciót a tálibok társalapítója, Abdul Ghani Baradar molla irányítja, aki 2020-ban Dohában aláírta Donald Trumppal az úgynevezett békemegállapodást. A másik a konzervatívabb Hakkáni-hálózat köré épül, amely évekkel ezelőtt meghonosította Afganisztánban az öngyilkos támadásokat a nyugati és a kormányerők ellen. Baradart sokan az amerikaiak emberének tartják, miközben Hakkáni a legradikálisabb Nyugat-ellenes erők arca.

Az Iszlám Állam kihasználja az ellentéteket, és „összeszedegeti” a tálibok által vett politikai irány miatt kiábrándult harcosokat, írja a Foreign Policy (FP) biztonsági és akadémiai forrásokra hivatkozva.

Megerősödőben van egy másik csoportosulás is, amelyhez a legszélsőségesebb tálib frakciókkal is elégedetlen elemek pártolnak át. Az IAA (Islam Invitation Alliance) szervezetet a pakisztáni titkosszolgálat (ISI) hozta létre 2020 elején, eredetileg azzal a céllal, hogy megkönnyítse a tálibok visszatérését, derül ki az előző kabuli kormány számára készített dokumentumból, amelybe az FP betekintést nyert. Jelenleg az IAA a tálibok destabilizálását célozza. A már idézett dokumentum szerint az Iszlám Állami afganisztáni csoportját is átfogó szervezet révén Pakisztán próbálja megtartani befolyását a tálibokra és a régió dzsihadista mozgalmaira, ami erőteljesen bonyolítja a „politikai mozaikot” Afganisztánban, akadályozva a helyzet normalizálását.