A diszfunkcionális Biztonsági Tanács miatt a világszervezet egyre kevésbé látszik képesnek arra, hogy ellássa az alapokmányban lefektetett legfontosabb feladatát: a béke fenntartását. Az ENSZ presztízscsökkenését mutatják egyebek mellett a libanoni békefenntartók elleni izraeli támadások és az ENSZ marginális szerepvállalása az ukrajnai konfliktusban.

„Szinte senki nem hallgat már az EU-ra” – fakadt ki Xavier Bettel luxemburgi külügyminiszter az uniós tagállamok vezetői diplomatáinak hétfői ülésén, amikor kiderült, hogy a tömörülés országai képtelenek közös nevezőre jutni az ENSZ-békefenntartókat ért izraeli támadások kapcsán.

Múlt héten öt kéksisakos megsebesült – egyikük súlyosan –, miután az izraeli erők két alkalommal is támadták az ENSZ Libanoni Békefenntartó Missziója (UNIFIL) központját.

Josep Borrell uniós főképviselő és több tagország szorgalmazta a tel-avivi kormány elítélését a nemzetközi (humanitárius) jog sorozatos megsértése miatt. Borrell nem zárta ki a gazdasági szankciókat sem, míg Madrid és Párizs fegyverembargót sürgetett, azonban mindkét kérdésben erősen megosztottak a tagállamok.

Nem az EU az egyetlen nemzetközi tömb vagy szervezet, amely növekvő frusztrációval szemléli, hogy képtelen számottevő befolyást gyakorolni globális folyamatokra.

Izrael-ellenes elfogultság

Izrael évek óta úgy érzi, az ENSZ túlzottan palesztinbarát szervezetté vált. A Biztonsági Tanácsban Tel-aviv továbbra is számíthat az Amerikai Egyesült Államok támogatására és szükség esetén a vétójára, a Közgyűlés viszont az elmúlt évek során több alkalommal elítélte Izraelt – többször, mint a 193 tagállam közül bármelyiket. Izrael az elfogultság jeleként értékelte azt is, hogy Palesztina megfigyelői státuszt kapott az ENSZ-ben.

A 2023. október 7-i Hamász-támadás óta eltelt egy évben jelentősen megromlott az ENSZ és Izrael viszonya. Ezt mi sem mutatja jobban annál, hogy október másodikán a zsidó állam nemkívánatos személlyé nyilvánította António Guterres ENSZ-főtitkárt, mert nem ítélte el „egyértelműen” Irán előző napi Izrael elleni rakétatámadását.

A múlt heti dél-libanoni támadások kapcsán Jean-Pierre Lacroix békeműveletekért felelős ENSZ–főtitkár-helyettes a BBC-nek azt mondta, okkal feltételezhető, hogy az izraeli erők közvetlenül a kéksisakosok állásait és az ENSZ kameráit vették célba.

Több nyugati ország is felháborodásának adott hangot, az amerikai elnök pedig „határozottan sürgette” Izraelt, hogy ne lövöldözzön az ENSZ békefenntartóira – nem sok eredménnyel. A hétvégén két izraeli tank behatolt az UNIFIL egyik libanoni bázisára, lerombolva a főkaput. Az izraeli erők lövéseket is leadtak, legalább 15 ENSZ-katona füstmérgezést kapott.

Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök sajnálatát fejezte ki a „károkért”, de egyúttal felszólította António Guterres ENSZ-főtitkárt, hogy azonnal rendelje vissza a békefenntartókat Dél-Libanonból, ahol Izrael szeptember vége óta szárazföldi műveleteket folytat a Hezbollah ellen. Netanjahu azzal vádolta az ENSZ-erőket, hogy „élő pajzsként” szolgálnak a síita terrorszervezet számára. Izrael kérte, hogy a békefenntartók a saját biztonságuk érdekében vonuljanak öt kilométerrel hátrébb a „demarkációs vonaltól”. Erre az UNIFIL nem hajlandó.

Libanonban 1978 óta állomásozik több mint tízezer ENSZ-békefenntartó a világ 50 országából. A tíz legnépesebb kontingens közül négyet EU-tagállam ad: Olaszország, Spanyolország, Franciaország, Írország. A misszió katonái a Lítáni-folyó és a nemzetközileg elismert libanoni-izraeli határvonal között járőröztek szeptember 23-ig.

Izrael támadásai következtében a libanoni békefenntartók tevékenysége gyakorlatilag leállt. Lacroix elmondása szerint a kéksisakosok többnyire a bázisukon ücsörögnek, és csak korlátozottan tudják ellátni a megfigyelési és jelentési missziójukat a műveleti területeken.

Washingtonra hangja erősebb

Az elmúlt egy évben António Guterres rendszeresen szóvá tette a polgári áldozatok aránytalanul magas számát a Gázai-övezetben, a polgári infrastruktúra lerombolását, az ENSZ és különböző segélyszervezetek által fenntartott létesítmények elleni támadásokat, amelyek a nemzetközi humanitárius jog megsértését jelentik. Felrótta Izraelnek azt is, hogy a segélyszállítmányok akadályozásával a palesztinok kiéheztetésére törekszik. (Emiatt egyébként folyamatban van egy eljárás a Nemzetközi Büntetőbíróságon.)

Az ENSZ-vezetők kritikái, tiltakozásai és követelései nem sok konkrét eredménnyel jártak. Az egyetlen hang, melyre a Netanjahu-kormány kész hallgatni az Egyesült Államoké, és csak abban az esetben, ha Washington hitelesen fenyegetőzik a fegyverszállítások felfüggesztésével. Ez történt áprilisban, amikor Antony Blinken amerikai külügyminiszter elérte – időlegesen és korlátozottan – a humanitárius segélyek felpörgetését. Ezzel próbálkozik most is a washingtoni diplomácia vezetője. Lloyd Austin védelmi miniszterrel közös, vasárnapi levelében kilátásba helyezte Joáv Gallant izraeli védelmi miniszternek, hogy elvágják az amerikai védelmi támogatást, ha 30 napon belül nem jut el számottevően több segély az ostromlott észak-gázai területekre. (Az USA egy év alatt csaknem 18 milliárd dollár értékben szállított fegyvereket Izraelnek.)

Stephane Dujarric ENSZ-szóvivő szerint október eleje óta a szállítmányok csaknem 90 százalékát különböző ürügyekre hivatkozva visszafordítják. Izraeli tábornokok kidolgoztak egy tervet, amely szerint úgy próbálnák meg izolálni a Gáza városa körül újjászerveződő Hamászt, hogy az élelmiszer- és ivóvízszállítmányok elvágása révén a polgári lakosságot a térség elhagyására kényszerítenék.

Visszafogott közvetítő

Marginális szerepet játszott az ENSZ az utóbbi közel három évben a nemzetközi politikát meghatározó másik konfliktus, az ukrajnai háború kapcsán is. A világszervezet részt vett az Azovstal üzemben rekedt és orosz fogságba esett ukrán katonák kicserélésében, valamint a fekete-tengeri gabona-megállapodás tető alá hozásában. A konfliktus lezárásában azonban sem Kijev, sem Moszkva nem fogadta el közvetítőnek az ENSZ-t.

A világszervezet helyzetét bonyolítja, hogy Oroszország állandó tagja a Biztonsági Tanácsnak, az egyetlen testületnek, amely engedélyezhetne egy béketeremtő missziót. Amúgy közel nyolc évtizedes fennállása óta az ENSZ mindössze két alkalommal lépett fel egy agresszorral szemben a béke kikényszerítése érdekében: a múlt század közepén Észak-Korea ellen, 1991-ben pedig Kuvait iraki megszállása után.

„A Biztonsági Tanácsnak nemcsak hatékonysági, hanem legitimációs problémái is vannak” – ismerte el a főtitkár nemrégiben egy interjúban, hozzátéve, hogy éppen ezért javasolta a jövőről szóló szeptemberi csúcstalálkozón a BT reformját. Az elfogadott szöveg felveti a tanács kibővítését, a regionális egyensúly és a vétó kérdését, de végső soron a változtatások elfogadása a jelenlegi állandó tagokon múlik – azok pedig nem sietnek megosztani a hatalmukat a feltörekvő globális dél országaival. Guterres mégis bizakodó, abból kiindulva, hogy – amint a már hivatkozott interjúban fogalmazott – hivatalba lépésekor a BT-reform „tabunak számított”. Ez nem teljesen így van, ugyanis csaknem egy évtizeddel a főtitkár 2017-es megválasztása előtt az ENSZ-közgyűlés elfogadott már a mostanihoz hasonló reformjavaslatot. Guterres mindenesetre bizakodó, hogy noha az ENSZ-nek „nincs hatalma és pénze”, „van hangja”, és így képes mozgósítani „az emberiség lelkiismeretét a nagyobb egyenlőség, több igazságosság és több béke iránt”.

Egy republikánus győzelem a novemberi amerikai elnökválasztáson tovább csökkentheti az ENSZ befolyását, legalábbis a korábbi Trump-elnökség tapasztalatai alapján. 2017-2021 között az Egyesült Államok kilépett az ENSZ Emberi Jogi Tanácsából – egyebek mellett a testület „Izrael elleni krónikus elfogultságát” kárhoztatva –, az UNESCO-ból, az Egészségügyi Világszervezetből (WHO), valamint az ENSZ-klímatárgyalást lezáró Párizsi Megállapodásból. Joe Biden röviddel megválasztása után ismét csatlakozott az éghajlatvédelmi egyezményhez és a WHO-hoz, viszont a Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetnek csupán 2023 júliusában lett tagja ismét az Egyesült Államok.