Az Egyesült Királyság kivonulna az Európa Tanácsból, és ezzel kivonná magát az emberi jogi egyezmény és bíróság joghatósága alól csak azért, hogy végrehajthassa a menedékkérők Ruandába küldését. A világ egyik vezető liberális demokráciájáról lévén szó, a lépés rendkívül rossz üzenetet hordozna, ugyanakkor a hitelvesztés lehet a legkevésbé súlyos következmény.

Nagy-Britannia meg akarja oldani a csónakon érkező migránsok problémáját, miközben betartja az Emberi Jogok Európai Egyezményét (EJEE) – nyilatkozta egy éve a brit miniszterelnök szóvivője. Ezzel a Sunday Times cikkére reagált, miszerint Rishi Sunak állítólag fontolgatta a kilépést az EJEE-ből, ha az egyezmény betartását felügyelni hivatott Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) elkaszálja a brit áttelepítési törvényt. „A kormány politikai megközelítése foglalkozik a mögöttes okokkal, miközben igyekszik megfelelni nemzetközi kötelezettségeinknek, beleértve az EJEE-t is” – bizonygatta a szóvivő.

A brit kormány 2022 áprilisában megállapodást írt alá a ruandai kormánnyal, amelynek értelmében a La Manche csatornán keresztül az Egyesült Királyságba illegálisan érkező bevándorlókat az afrikai országba küldték volna, hogy ott folytassák le a menekültjogi kérelmük elbírálását. Június 14-én, kevesebb mint két órával a felszállás előtt az EJEB leállította az első Ruandába induló „menekültjáratot”.

A strasbourgi bíróság döntése óriási felháborodást váltott ki konzervatív kormány- és sajtókörökben. Válaszként a kabinet olyan törvénymódosítást tervezett, amely lehetővé tette volna az EJEB döntésének legális „kikerülését”. Nem hivatalosan belengették, hogy az EJEE-ből való kivonulásig is hajlandók elmenni azért, hogy ténylegesen megvalósulhasson a ruandai áttelepítés.

Cáfolat fél szájjal

A brit kormány persze rendre cáfolta, hogy ilyen tervei lennének, de közben konzervatív politikusok, sőt kormánytagok kitartóan bírálták az emberi jogi bíróságot, lényegében megerősítve a cáfolat alapjául szolgáló „híreszteléseket”.

2022 júniusában Dominic Raab akkori miniszterelnök-helyettes például jelezte, hogy Nagy-Britannia azt szeretné, ha a strasbourgi székhelyű bíróság korlátozottabban értelmezné a saját hatáskörét. Raab kijelentette: „nem hiszi”, hogy az egyezmény felhatalmazást adna a bíróságnak arra, hogy előzetesen blokkolja a kormány intézkedéseit, még a menedékkérők Ruandába való kitoloncolására vonatkozó jogerős döntés előtt.

Az álláspont trükkös, hiszen a jogerős döntés után a menedékkérőket rövid úton kitoloncolnák, és vajmi kevés eséllyel térhetnének vissza az Egyesült Királyságba akkor is, ha évek múltán pert nyernének Strasbourgban. Jogász szakértők szerint az EJEB ideiglenes intézkedéseinek éppen az a logikája, hogy azok hiányában a kérelmező súlyos és jóvátehetetlen kárt szenvedne a jogerős ítéletig. (Ezekre a bíróságnak igenis van jogalapja, szemben a „kétkedők” állításaival.)

Tavaly ősszel James Cleverly külügyminiszter azt sugallta, hogy a kivonulás témáját kizárólag a sajtó tartja napirenden. Közben a konzervatív pártból többen hangot adtak abbéli véleményüknek, hogy a menekültekről szóló nemzetközi egyezmények csak arra szolgálnak, hogy az aktivista jogászokat a kitoloncolások megakadályozására ösztönözzék. Kemi Badenoch kereskedelmi miniszter októberben éppenséggel azt mondta a Sunday Timesnak, hogy az EJEE-ből való kilépés gondolata „határozottan olyan dolog, amit terítéken kell tartani”.

„Progresszív aktivisták eszköze”

Végül a londoni parlament konzervatív többsége olyan törvényt fogadott el, amely biztonságos áttelepítési célországgá nyilvánítja Ruandát – ellentétben az EJEB és a brit legfelsőbb bíróság korábbi döntésével, valamint az evidenciákkal –, egyúttal megteremti annak a lehetőségét, hogy a kormány illetékes miniszterei figyelmen kívül hagyják az EJEB esetleges ideiglenes intézkedéseit. Amelyek pedig a nemzetközi jog alapján Nagy-Britanniára is kötelező hatályúak lennének.

Rishi Sunak kijelentette: semmiféle „idegen bíróság” nem akadályozhatja tovább a ruandai terv elindítását. Azt már korábban világossá tette, hogy kész dacolni az EJEB esetleges intézkedéseivel. Ez jelentheti akár a kivonulást is az egyezményből. A toryk álláspontját kommentálva az Economist azt írta: egy ideális világban a rossz ötletek irrelevanciára vannak ítélve, viszont a Nagy-Britanniát kormányzó Konzervatív Pártéban jó eséllyel hivatalos politikává válnak.

A kilépés támogatóinak újabb muníciót szolgáltatott az április 9-ei döntés, amelyben idős svájci hölgyek egy csoportjának keresetére válaszolva az EJEB megállapította, hogy kormányuk megsértette a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogukat azáltal, hogy nem lépett fel idejében a klímaváltozás ellen. Az ítélet kötelező érvényű az egyezményt aláíró államokra, így a kormányok perek sokaságára számíthatnak a környezetvédelmi célok nem teljesítéséért.

Sunak energiaügyi minisztere, Claire Coutinho aggasztónak nevezte, hogy a strasbourgi bírák olyan ügyeket „sajátítottak ki”, amelyekben választott politikusok hivatottak dönteni. Több kormánypárti vezető politikus azzal vádolta a „mélyen antidemokratikus” módon eljáró bíróságot, hogy progresszív aktivisták és politikusok eszközévé vált. Többen sürgették nyíltan az emberi jogi egyezmény felmondását.

A hitelvesztés lenne a legkevesebb

Önmagában annak, hogy Nagy-Britannia kivonulással fenyegetőzik egy neki nem tetsző ítélet miatt, rendkívül rossz üzenete van, és aláássa London nemzetközi hitelét. Ugyanakkor számos gyakorlati következményt is maga után vonna a lépés. Ezek közül a legsúlyosabbak Észak-Írországot, valamint Nagy-Britannia és az Európai Unió kapcsolatát érintik.

Az észak-ír kiegyezést lehetővé tevő Nagypénteki Egyezménynek kötelező eleme az EJEE, mint a felek „jogainak és érdekeinek a biztosítéka”. Az egyezmény része továbbá a Nagy-Britannia uniós tagságának megszűnése után, nehéz tárgyalásokat követően létrejött Brexit-megállapodásnak. London kivonulása alapot szolgáltatna az EU-nak arra, hogy semmisnek nyilvánítsa a megállapodásnak azt a részét, amely a bűnüldözésre és a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködésre vonatkozik.

Így az EJEE elhagyása veszélyeztetné Észak-Írország stabilitását és az Egyesült Királyság EU-val való kapcsolatát, legalábbis a büntető igazságszolgáltatás terén – figyelmeztettek szakértők.

Megfigyelők emlékeztetnek, hogy Nagy-Britannia fontos szerepet játszott az Európa Tanács és az Emberi Jogok Európa Egyezménye kidolgozásában. Az EJEB első elnöke is brit volt, Lord McNair, és az EJEB 1960-ban éppen egy terroristagyanús ír törvénytelen fogva tartása kapcsán hozta meg első ítéletét.