Megszólalt a héten a Magyar Kurírban Kuzmányi István a katolikus hírportál igazgató-főszerkesztője és elbúcsúzott Dominik Duka bíborostól, a prágai főegyházmegye nyugalmazott érsekétől, a magyarság őszinte barátjától, Esterházy János valamint Mindszenty József nagy tisztelőjétől, akinek köszönhető, hogy a cseh fővárosban több mint kilenc éve újra működik magyar katolikus plébánia, továbbá van rendszeres magyar mise meg magyar hitélet, az itt tanuló magyar diákoknak pedig van kollégiuma.

Emlékezésében Kuzmányi elmondta, Duka bíboros nemcsak azzal bizonyította elkötelezettségét irántunk, hogy kezdeményezte egy magyar lelkipásztor Prágába helyezését, valamint rendelkezésre bocsátotta a belvárosi Szent Henrik-templomot és a hozzá tartozó plébániát, hanem számtalan más alkalommal is bizonyságot tett a nemzetünk iránti rokonszenvéről és kitartó eltökéltségéről. Miután vázolja azt, hogy a főpap miként vált a kommunistaellenes küzdelem Márton Áronhoz hasonló emblematikus alakjává, kitér azokra a mozzanatokra is, melyek meggyőző lenyomatai a most elhunyt egyházfő elhívatott és mindig segítőkész magyarbarátságának.

2016. július végén jóleső érzéssel és szívből jövő örömmel ismertettem Kokes János prágai magyar újságírónak, az MTI csehországi tudósítójának azt a riportját, amelyben arról számolt be: nagy ünnepe volt a prágai és egyben a csehországi magyaroknak, mert tizenkét év után újra magyar nyelvű szentmise volt a cseh fővárosban és minden feltétel adott lett, hogy ez az istentisztelet a jövőben rendszeressé is váljon.

Akkori cikkemnek nem véletlenül adtam a Csehország bíboros-prímása és egy felvidéki plébános a hatékony magyarságpolitika szolgálatában címet. Ugyanis a méltánytalanul nagyon ritkán emlegetett, mintegy 6 ezer főből álló csehországi magyar közösség számára (nota bene: ez lélekszám 2/3-a a horvátországi magyar nemzetiségű lakosoknak és csaknem megegyezik a Szlovéniában élő magyarság lélekszámával, akik szervezetei amúgy MÁÉRT-tagok) – hatalmas öröm volt, hogy tizenkét év után újra magyar nyelvű katolikus szentmisére került sor Prágában.

Az akkori istentisztelet egyben történelmi fordulópontot is jelentett, hisz egy olyan sokéves küzdelem zárult le sikerrel akkor, melynek jelentőségét nem lehet eléggé nagyra értékelni. Mindez pedig elsősorban Dominik Duka bíboros, prágai érsek érdeme volt. Az ő nagyvonalú intézkedéseinek következtében újraszerveződött a Prágai Magyar Katolikus Lelkészség és a felvidéki Ipolyvisk plébánosa, Balga Zoltán atya vállalásának köszönhetően, akit előzetesen felkért a cseh egyházfő, és azt a feladatot kapta tőle, hogy szervezze újra a prágai magyar lelkészséget, illetve a prágai magyar katolikus közösséget – ma minden vasárnap van magyar mise a lenyűgöző szépségű ódon belvárosi Szent Henrik templomban, van magyar cserkészközösség, van magyar ifjúsági csoport és működik Prága központjában a hiánypótló prágai magyar diákotthon, az Adalbertinum.

A november 4-én elhunyt Dominik Duka bíboros, emeritus prágai érseket méltató publikációja felvezetésében a Magyar Kurír főszerkesztője vázlatos életrajzát adja közre a 82 éves korában eltávozott főpapnak. Ebből a megpróbáltatásokban bővelkedő és egyúttal imponáló curriculum vitae-ből sok egyéb mellett az is kiderül, hogy a bíboros a magyarok iránti megkülönböztetett rokonszenvét már a szülői házból hozta magával. Ebben elsősorban az játszott közre, hogy édesapjának, aki a második világháború idején a brit Királyi Légierőnél (RAF) szolgált, de az 1948-as kommunista hatalomátvétel után börtönbe került, nem más volt a fogolytársa, mint a mártírsorsú Esterházy János.

A fiatal Duka, aki eredetileg a Jaroslav nevet viselte a ’60-as évek végén titokban lépett be a domonkos rendbe, és akkor vette fel a Dominik nevet. 1970-ben pappá szentelték, de az állam 1975-ben megvonta tőle a klerikusi tevékenységhez szükséges engedélyt. Ezt követően 15 évig fémmunkásként dolgozott a plzeňi Škoda-gyárban. Emellett titokban lelkipásztori tevékenységet is folytatott. Ezért a tevékenységéért 1981 és 1982 között a plzeňi Bory börtönben raboskodott, ahol egy cellában volt a későbbi elnökkel, Václav Havellel.

Hadd jegyezzem meg, hogy rekviemet celebrálva barátja temetésén 2011. december 23-án a Hradzsin-beli Szent Vitus-székesegyházában, ahonnan tőle is majd végső búcsút vesznek november 15-én, a bíboros így beszélt: „Havelnek teljesültek az álmai, a kommunista rendszer megbukott, s ebben neki is nagy szerepe volt, s nem véletlenül lett az 1989-es kelet-európai rendszerváltás egyik jelképe. Havel nagy érdeme, hogy képes volt reményt ébreszteni a csehekben a jobb jövő iránt és egyesítette a nemzetet”.

A tömör pályakép-bemutatás ezután a cikk szerzője kitér a biográfia rendszerváltozás utáni legfontosabb mozzanataira. Így arra, hogy Dominik Dukát 1998-ban Hradec Králové püspökévé nevezte ki II. János Pál pápa, 2010-ben XVI. Benedek Prága érsekévé tette meg, majd 2012-ben bíborossá nevezte ki. Végül pedig arra is, hogy 2022. május 13-án Ferenc pápa elfogadta kérelmét, és nyugállományba helyezte.

Hogy mi mindennel bizonyította számtalan alkalommal az elmúlt években a cseh érsek-bíboros, miszerint Magyarország és a magyarok segítőkész és elkötelezett barátja, arról Kuzmányi cikkének folytatásában számol be. Át is adom neki a szót:

„Gyakran felkereste hazánkat, templomainkban rendszeresen celebrált szentmisét, felszólalt számunkra fontos történelmi események alkalmával, 2016. július 9-én Szombathelyen pápai legátusként ő vezette az ünnepi szentmisét Szent Márton születésének 1700. évfordulóján. 2016. augusztus 22-én a Cseh Köztársaság Parlamentjének Szenátusában tartott konferencián az 1956-os forradalom és szabadságharc alkalmából osztotta meg gondolatait, Mindszenty kardinális szerepére utalva; 2016. október 19-én a domonkos rend megalapításának 800. évfordulója alkalmából Sopronban tartott előadást; 2016-ban, az 1956-os forradalom 60. évfordulóján Prágában kezdeményezte, hogy gyászmisében emlékezzenek meg Mindszenty Józsefről, és ebből az alkalomból a prágai érsekség egy igényes kiadványt is megjelentetett.”

Indokolt kiegészítenem az igazgató-főszerkesztő által elmondottakat két olyan adalékkal, amelyekről szintén még tudni érdemes az olvasóknak.

Az egyik az, hogy a most elhunyt cseh egyházi vezető a csehországi magyar anyanyelvű hitélet lehetőségének megteremtéséért és a magyar-cseh egyházi és politikai kapcsolatok fejlesztéséért végzett munkája elismeréseként 2018. május 23-án Áder János akkori köztársasági elnöktől átvehette a Magyar Érdemrend Középkeresztje Csillaggal kitüntetést.

A másik hogy a közelmúlt legnagyobb katolikus egyházi rendezvényen, a 2021 szeptemberében, Budapesten megtartott Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson megtartott katekézisében, a legnagyobb nyilvánosság előtt is hitet tett az irántunk táplált pozitív érzelmeiről. Ekkor a ország-világ hallhatta, hogy amikor arról beszélt, hogy az eucharisztiát, azaz az összetartozást adó hitet megélhetjük szűkebb földrajzi környezetünkben is, ezekkel a szavakkal folytatta a tanítását: „Szent István a magyarságot Európa keresztény népei közé emelte, de az Árpád-ház más szenteket is adott az Egyháznak, akik itt, a közép-európai térségben rokonságban állnak egymással, így összekötnek minket, legyen az akár Szent Erzsébet vagy Szent Kinga. Az 1938-as (szintén budapesti – szerk. megj.) világ-kongresszus himnuszában (ami átdolgozott változatban a mostani esemény himnusza is) gyakran énekelték a hívek: „Forrassz eggyé békességben minden népet és nemzetet!” Akkor félmillió ember imádkozott együtt a világháborús fenyegetés ellen.”

Arról már nem is szólva, hogy ugyanitt arra is sort kerített, hogy Mindszenty József bíborosnak a kimagasló érdemeiről minél többet megtudjanak a jelenlévők.

A bevezetőmben már említettem, hogy Duka bíboros nemcsak Mindszenty Józsefnek, hanem az általunk nemzeti hősként méltányolt, Szlovákiában viszont hivatalosan háborús bűnösnek tartott és megvetett Esterházy Jánosnak, a felvidéki magyarság két világháború közötti vezetőjének is nagy tisztelője volt. Ennek jegyében mindent megtett az 1957-ben kommunista börtönben elhunyt politikus rehabilitálásáért. Ezirányú erőfeszítéseit méltányolták is, hiszen Esterházy János szellemiségének következetes képviseletéért idén tavasszal, az Országházban Duka átvehette a Rákóczi Szövetség Esterházy-díját.

Erre az emlékezetes eseményre tér ki a folytatásban a katolikus hírportál vezető munkatársa, akinek ismét átadom a szót:

„Erdő Péter bíboros, prímás 2025. március 7-én, Budapesten, az Országház felsőházi termében, az Esterházy János-díj átadásakor elmondott laudációjában így méltatta a cseh prímást: Dominik Duka prímás, érsek azon kevés cseh közéleti és egyházi személy közé tartozott, akik kezdettől fogva nyíltan és nyilvánosan kiálltak a kommunizmus üldözöttjeinek és áldozatainak ügye mellett, így Esterházy János mártírunk csehországi emlékének ápolása mellett is. Támogatásáról biztosította a prágai magyar nagykövetség kezdeményezését, hogy közösen a cseh Politikai Foglyok Konföderációjával, annak elnök asszonyával, Nadežda Kavalírovával emléktáblát állítsanak Esterházy Jánosnak Prágában.

Az emlékműre két emléktábla került: Esterházy Jánosé és Josef Bryksé. Esterházy a börtönben elhunyt politikai foglyok, Bryks a munkatáborokban elhunytak nevében kapott emléktáblát. 2011-ben megáldotta Esterházy János emléktábláját a kommunizmus áldozatainak emlékhelyén, a prágai Motol temetőben. Esterházyról szólva kiemelte: mindvégig hű maradt történelmi nevéhez és keresztény hitéhez. Mindig azon volt, hogy az igazság, az emberi méltóság és a szabadság oldalán legyen.”

Természetesen Kuzmányi István hangsúlyosan kitért nekrológjában a cseh egyházfő azon érdemeire is, melyekről már szóltam korábban. Nevezetesen arra, hogy szívén viselte a csehországi magyar katolikusok sorsát is és lehetővé tette a cseh fővárosban újjászülethessen a magyar lelkészség, illetve kezdeményezte egy magyar lelkipásztor Prágába helyezését, valamint rendelkezésre bocsátotta a belvárosi Szent Henrik-templomot a hozzá tartozó plébániával együtt.

A cikk zárszava is Dominik Duka magyarok iránti rokonszenvének is ékes bizonyítéka. Hisz ebben a következő olvasható: „A hittérítő Szent Adalbertet tekintette példaképének, aki a legendák szerint Szent István királyt megkeresztelte, s akit az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye máig védőszentjeként tisztel.” Azt a Szent Adalbertet, aki névadója lett a Prágában tanuló magyar anyanyelvű egyetemisták diákotthonának, az Adalbertinumnak, és amelynek megnyitóján együtt örült annak, hogy immár magyar katolikus diákotthon várja a cseh főváros magyar egyetemistáit.