Brexit-múzeum létrehozásának tervét jelentették be kedden a brit EU-tagság megszűnését pártoló társadalmi csoportok.

Gawain Towler, a legerőteljesebben EU-ellenes irányvonalú brit politikai erő, az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja (UKIP) volt médiaigazgatója, a hivatalosan a Szuverenitás Múzeumának nevezett létesítmény egyik kezdeményezője a tervet ismertetve kedden elmondta: a múzeum létrehozásának fő indoka az, hogy a brit EU-tagság és a Brexithez vezető folyamat történetének kutatása "jelenleg zömmel EU-párti szemszögből történik", és ha valaki e téma kutatásához finanszírozást kér, sokkal nagyobb valószínűséggel jut ehhez hozzá, ha ugyanazt az álláspontot vallja, mint a finanszírozási döntéshozók. Towler szerint ideje, hogy a másik oldal is kutatási forrásokhoz jusson.

A szervezés mindazonáltal még nagyon korai szakaszban jár, a kezdeményezők valójában az anyaggyűjtéshez is csak ezután kezdenek hozzá, és a múzeum helyszínéről sincs egyelőre döntés.

Felmerült annak a bérelt kampánybusznak a megvásárlása is, amellyel a Brexit-tábor járta az országot a népszavazási kampány idején. Ennek a busznak az oldalán szerepelt az az elhíresült, azóta súlyos bírálatok célpontjává vált felirat, amely szerint a brit EU-tagság heti 350 millió fontba kerül, és ezt inkább a brit állami egészségügyi ellátórendszerre (NHS) kellene költeni.

Towler szerint a múzeum emléket állítana a Brexit korai hőseinek is, köztük a brit baloldal vezető ereje, a Munkáspárt néhai vezetőinek, Michael Footnak és Tony Benn-nek, akik annak idején euroszkeptikus alapállásra helyezkedtek, és a kilépést támogatták az első, 1975-ben tartott népszavazáson.

A brit csatlakozási egyezmény 1973. január 1-jén, Edward „Ted” Heath konzervatív párti miniszterelnök idején lépett életbe. Egy évvel később azonban már nem Heath, hanem örök munkáspárti riválisa, Harold Wilson lakott a Downing Street miniszterelnöki rezidenciáján. Wilson választási programjában szerepelt egyebek mellett az is, hogy Londonnak újra kell tárgyalnia viszonyrendszerét az akkori Európai Gazdasági Közösséggel, utána pedig népszavazásra kell terjeszteni azt a kérdést, hogy Nagy-Britannia az EGK tagja maradjon-e.

Az 1975 júniusában megtartott népszavazáson végül a brit választók kétharmados többséggel Nagy-Britannia közösségi tagságának fenntartása mellett döntöttek.