A bal- és jobboldal közötti törésvonalra épülő politikai berendezkedés meghaladása a közös elem a francia elnökválasztás második fordulójába bejutott centrista Emmanuel Macron és a radikális jobboldali Marine Le Pen programjaiban. Ezenkívül azonban radikálisan eltérő elképzelésük van Franciaország jövőjéről.

A legalapvetőbb ellentét az Európai Unióhoz való viszonyban mutatkozik meg. A 11 elnökjelölt közül egyedül Emmanuel Macron vallotta magáénak a föderatív Európa vízióját, de azt a nemzetek Európáját valló jobboldali Francois Fillonnal egyetemben kétsebességesként képzeli el. Marine Le Pen ezzel szemben az eurózónából és az Európai Unióból való kilépésre építette fel a kampányát. Megválasztását követően a radikális jobboldali jelölt referendumot kíván kiírni ez utóbbi kérdésről azért, hogy Franciaország visszaszerezze szuverenitását.

Macron önálló költségvetést, parlamentet és gazdasági minisztert szeretne az eurózónának, s az Európa-ellenes beszédmód visszaszorítására megválasztása estén országszerte "állampolgári konferenciákat" kíván szervezni egy új európai projekt meghatározására.

Egy másik nagy törésvonalat a nemzeti identitás kérdése képez a két jelölt között. Marine Le Pen programját a nemzeti preferencia fogalma határozza meg, amelyhez néhány konkrét intézkedés is kapcsolható: a külföldi állampolgárok alkalmazása utáni különadó kivetése, beleértve az uniós állampolgárokat is, a külföldieknek járó szociális juttatások feltételhez kötése, a francia állampolgárság megszerzése feltételeinek szigorítása. Le Pen szemében az illegális mellett a legális bevándorlás is olyan veszélyt jelent, amellyel szemben Franciaországnak védekeznie kell, ezért megválasztása esetén a legális bevándorlók számát az évi 200 ezerről 10 ezerre korlátozná. A külföldiek befogadása szerinte kiforgatta önmagából a francia identitást, amelyhez vissza kell Franciaországnak találnia.

Ezzel szemben Emmanuel Macron egy „az értékeihez hű és nyitott” Franciaország-víziót vall magáénak. Ő úgy látja, hogy Franciaország felelősen viselkedik, amikor menedékkérőket befogad és ezen a területen erősítené az európai együttműködést. Szerinte a bevándorlás, s azon belül is a külföldi diákok fogadása (évente 70 ezer a 200 ezerből) „szerencse és büszkeség” Franciaország számára. A legális bevándorlás területén Macron nem módosítaná a jelenlegi szabályozást, de a külföldiek jobb integrációja érdekében élne javaslatokkal, a hátrányos helyzetű, elsősorban bevándorlók lakta külvárosokban pozitív diszkriminációt vezetne be: bónuszokkal jutalmazná a helyi munkanélkülieket alkalmazó vállalkozókat, és ezekben a negyedekben csökkentené az iskolai osztályok létszámát, ösztöndíjakkal támogatná a diákokat.

Külpolitikai téren az Oroszországhoz fűződő viszonyban tér el jelentősen a két jelölt álláspontja. Le Pen közeledést kezdeményezne Moszkvával, ezért is találkozott a kampány alatt márciusban Moszkvában Vlagyimir Putyin orosz elnökkel. A radikális jobboldali politikus úgy látja, hogy a Krím-félsziget Oroszországhoz csatolása 2014-ben nem volt törvénytelen, s az Iszlám Állam dzsihadista szervezet elleni küzdelemhez "stratégiai közeledés" is szükséges Moszkvával. A kampányban csak Emmanuel Macron és a szocialista Benoit Hamon ellenezte a Moszkvához közeledést. A centrista politikus szerint Európának szót kell értenie Oroszországgal, de a szankciók feloldását nem támogatja addig, amíg a minszki megállapodást nem tartja tiszteletben Moszkva.

A felmérések szerint a franciákat leginkább nyugtalanító gazdasági helyzetre adandó válaszokban is sok az eltérés a két jelölt között. Macron egy 60 milliárd eurós beruházási csomaggal ösztönözné a gazdaságot, elsősorban a környezetvédelem területén, s ezzel párhuzamosan 120 ezer munkahelyet megszüntetne a közszférában, de 5 ezer új tanári állást hozna létre. Le Pen nem hozott nyilvánosságra részletes költségvetési elképzelést, de neki is célja az államháztartási hiány csökkentése, amelyet elsősorban a társadalombiztosítási büdzsé és az Európai Unió költségvetési hozzájárulásának csökkentésével, valamint az adócsalás szigorúbb megbüntetésével képzel el.

Mindketten csökkentenék a vállalatok és a munkavállalók terheit, eltörölnék vagy befagyasztanák a mindenki által kötelezően fizetendő lakhatási adót. Egyikük sem kívánja sem az áfát, sem a minimálbért növelni, és csökkentenék a társasági adót. Le Pen a francia vállalatokat, Macron az európaiakat részesítené előnyben a közbeszerzési pályázatokon.

A francia szociális modellt illetően is egyértelmű a törésvonal a két jelölt elképzeléseiben. Le Pen lecsökkentene minden külföldieknek járó állami támogatást és a társadalombiztosítást kizárólag a franciáknak tartaná fent. Célja hogy a franciáknak, és azonbelül is a nyugdíjasoknak és az alacsony jövedelműeknek növelje a vásárlóerejét. A munkanélküliség csökkentésére nem tett konkrét javaslatokat, de a nyugdíjrendszert megreformálná: visszacsökkentené a nyugdíjkorhatárt 60 évre és megemelné a minimál nyugdíjat. Macron ezzel szemben két alapreformot képzel el. A munkanélküli segélyezést és a nyugdíjrendszert is egyszerűsítené a jelenleg egymástól teljesen eltérő állami és magánszektorban működő rendszerek egységesítésével, de nem nyúlna a nyugdíjkorhatárhoz.