Az egymásnak megadott tiszteletről, a jövőért viselt felelősségről, a közös siker öröméről, valamint a talpraállás és egymás teljesítménye megbecsülésének fontosságáról beszélt Áder János magyar köztársasági elnök újévi köszöntőjében, amelyben mindenkit arra buzdított, sohase adja föl álmait. A beszédet idén először jeltolmács is fordította a siket és nagyothalló nézőknek.

„Nagy erő van ebben a pillanatba, ami életünket és világunkat is formálni képes. Mert mindennél nagyobb erő lakozik az egymás iránt érzett szeretetben és jóakaratban” – mondta az államfő, aki szerint a szilveszter a jókívánságok éjszakája és az öröm ünnepe. „Az elmúlt percekben a levegő megtelt az újévi trombiták hangjával, hogy régi szokás szerint távol tartsunk minden rosszat újszülött esztendőnktől, és hogy világgá kürtöljük, mennyi személyes és közös reménnyel vágunk neki az új évnek”.

Nagy erő van ebben a pillanatban, hiszen az elmúlt percekben magyarok milliói, fiatalok és lélekben fiatalok, ismerősök és ismeretlenek fordultak örömmel egymáshoz, boldog újévet kívánva. Jót kívánni egymásnak többet jelent, mint legszebb reményeinknek hangot adni, „mert azt fejezzük ki vele, hogy ezekben a percekben mi mindannyian egymás javát akarjuk”.

A magyar államfő, aki azt mondta, lélekben mindenki mellett ott van, mindenkinek személyesen fejezi ki jókívánságát, minden korosztálynak kívánt valamit. A nagymamáknak és nagypapáknak azt, hogy sok örömük és boldogságuk legyen gyermekeikben, unokáikban. A szülőknek azt, hogy 2013 a család, a gyermekek boldogulásáról szóljon, és hogy „a szemük fényét jelentő” gyermekük legyen mindig egészséges. „Azoknak pedig, akik betegségben szenvednek, kívánom, hogy hozzon gyógyulást számukra az újesztendő!”

A fiataloknak azt kívánta, élvezzék a szilveszter ünnepét, vigyázzanak magukra, szerelmükre, szeretteikre, családtagjaikra, barátaikra szeretnének vigyázni egész évben. „Azt kívánom, éljenek meg minél több sikert, örömöt és boldogságot, mert így válnak alkalmassá arra, hogy szüleiknek, majdani családjuknak és hazájuknak is támaszai legyenek”. A magányosan vagy családjuktól elszakítva ünneplőknek azt kívánta, hogy lélekben öleljék magukhoz mindazokat, akiket szeretnek, mert bizonyosan ők is szeretettel gondolnak rájuk.

Felidézte, régi bölcsesség, hogy minden ember a maga sorsának kovácsa. De az talán még ennél is fontosabb igazság, hogy mi, magyarok egymás sorsának is kovácsai vagyunk. „Olyan országot, olyan hazát kell alkotnunk, amelynek fundamentuma az egymásnak megadott tisztelet, a jó szó és a jó szomszédság, a jövőnkért viselt felelősség és egymás teljesítményének megbecsülése”.

„Gondoljuk csak meg, mire lennénk képesek, ha vennénk egy nagy levegőt, és így vágnánk neki az új esztendőnek! Vajon nem élhetnénk-e úgy, ahogy himnuszunkban is áll: jó kedvvel, bőséggel?” – mondta beszéde végén, majd koccintott a siket és nagyothalló nézőknek a beszédét jelnyelvre lefordító Weisz Fannival.