Menekültügy: új útvonalakkal és árakkal jelentkeztek az embercsempészek

Egyelőre működik a balkáni határzár és az EU-török csúcson született megállapodás, ami abból is látszik, hogy a menekültek új útvonalakra kényszerülnek az eddig bevált helyett, hogy eljussanak az áhított Németországba. A Der Spiegel a helyszínen és közösségi oldalakon megnézte, mit ajánlanak most a csempészek és mennyiért.  

Az látszik, hogy ha marad a jelenlegi helyzet, akkor az Európába érkező menekültek száma tényleg le fog csökkenni, az új utak ugyanis kivétel nélkül, drágábbak, hosszabbak és veszélyesebbek, mint a bejáratott török-görög–macedón–szerb útvonal.

Az egyik opció, amikor az emberek Törokországból Görögországot kikerülve egyenesen Olaszországba hajóznak. Míg azonban a néhány kilométeres török-görög útért legfeljebb ezer dollárt kellett fizetni fejenként, a hosszú hajóút öt-hatezer dollárba kerül. A macedón-görög határzár kikerülésére szolgál az a megoldás, amikor Törökországból szárazföldön Bulgáriába viszik a menekülteket. Ez is drágább, mint a korábbi csónakos megoldás, az ár Isztambulból Szófiába 2500 euró (tíz év alatti gyerekeknek félár, négy év alattiaknak ingyenes), itt ugyanis tényleg szükség van a csempészekre, hogy átjuttassák az embereket az őrzött határokon. A bolgár út megoldás lehet azoknak is, akik Görögországban rekedtek a határzárak miatt.

A legkalandosabb egy libanoni csempész ajánlata, aki Szudánon és Líbián át szervez hajóutat Európába. Szudán azon kevés ország közé tartozik, ahova nem kell vízum a szíreknek, innen kellene eljutniuk át a Szaharán és a polgárháborús Líbián a tengerpartig, ahonnan jöhet az átkelés Olaszországba. Ez ugyan megint kihozható háromezer dollár alatt, de még a török-olasz hajóútnál is veszélyesebbnek tűnik.

A fenti trendek látszanak a migrációval foglalkozó világszervezet, az IOM térképén és adatain is. Elvileg ilyenkor tavasszal a javuló időben ugrásszerűen nőnie kéne a görögökhöz érkező menekültek számának. Ám a múlt héten alig szálltak partra többen, mint az azt megelőzőben. Nem így Olaszországban, ahol a növekedés 700 százalékos, vagy Bulgáriában, ahol csaknem négyszáz százalékos.

Kimaradt?