Magyarországon olyan, Európában példátlan hatalmi berendezkedés érhető tetten, amely a posztkommunista maffiaállam kifejezéssel írható le, állítja Magyar Bálint. A magyarországi szociológus péntek délután Kolozsváron, a Minerva Művelődési Egyesület Cs. Gyimesi Éva termében beszélt a témában megjelent köteteiről.

A könyveket bemutató Magyari Nándor László antropológus, egyetemi professzor  a beszélgetés elején kifejtette, A magyar maffiaállam anatómiája mai Magyarország leírására tesz kísérletet, a korábban használt fogalmak ugyanis nem alkalmasak a helyzet megragadásra. Magyar Bálint mintegy hatvan másik szerző felkérésével járta körül a témát.

Magyari rámutatott, Magyarország minden jel szerint élen járt a volt szocialista országok között, elindult egy liberális demokrácia építésében. "Erdélyből is érzékelhető volt, hogy a térség többi országához képest fejlődött az ország – míg végül elfogyott a levegő a felzárkózás körül, és újfajta építkezés kezdődött" – magyarázta. Kijelentette, hogy valami más irányba indul az új kormány, ezt a másságot ragadta meg Magyar Bálint.

A hangzatos posztkommunista maffiaállam kifejezés mögött bonyolult rendszerelméleti kifejtés húzódik a magyarországi gazdasági, jogi, kulturális, vallási és egyéb területekről – mondta el a szerző. Magyar Bálint felidézte: 2001-ben még a szervezett felvilág szóösszetétel mentén próbálta meg elemezni egy írásában az első Fidesz-kormányt, figyelembe véve a szervezett alvilágot is, amelynek több szereplője is döntési pozícióba került. Akkori cikkét azzal zárta, hogy az adott rendszer csak a kétharmad megszerzése hiányában nem tud teljes egészében kibontakozni, ez azonban 2010 után megtörtént.

Maffia és maffiaállam

A posztkommunista kifejezéssel nem csupán „komcsizni” akart, mondta a szerző. Kifejtette: ez a jelző arra a különleges helyzetre mutat, amelyben a kiindulópont a magántulajdon teljes hiánya, és nagyrészt politikai kapcsolatokon múlik, ki hogyan részesedik majd az állami vagyonból. Kelet-Európa az elmúlt száz évben folyton a vagyonújraelosztásról szólt, a rendszerváltás utáni strukturális válság, a 2008-as gazdasági világválság és egyéb frusztráció összegyűlésével végül kétharmadot szerezhetett a Fidesz.

A posztkommunista jelzőt keleten keresve például Oroszországra és Azerbajdzsánra gondolhatunk, az Európai Unión belül nincs hasonló ország, jelentette ki a szociológus.

A maffiaállam jelző az uralomgyakorlás és az uralmi elit természetére utal: a hagyományos maffia esetében is patriarchális családfő jogosítványainak a család határán kívülre illegitim kiterjesztéséről beszélünk, lefelé védelmi pénzt szed, felfelé korrumpál, adoptálja a tagokat. Ezzel szemben a maffiaállamban a közhatalom az erőszak vértelen eszközeivel élve a politikai vállalkozás válik gazdasági vállalkozássá, jó példa erre Simicska Lajos története – magyarázta.

„A konkurenciát kiirtják, a független egzisztenciákat patrónus kliensrendszerbe sorolják be, és nem az oligarchák foglalják el az államot, hanem fordítva” – jelentette ki Magyar Bálint. Szerinte az EU-n belüli kelet-európai államok közt nincs ilyenre példa, mert a korrupció bármennyire is kiterjedt legyen egymással versengő hálózatokat jelent, a politikai megosztottság nem engedi, hogy egyikük kiirtsa a másikat.

Az aktorról kell beszélni

Van aki a Horthy-rendszer újraéledéséről, mások neofasiszta vagy neokommunista berendezkedésről beszélnek a Fidesz kapcsán, ezekkel Magyar Bálint nem ért egyet. Mint mondta, ennek a nem demokratikus és nem klasszikusan diktatórikus rendszernek a sajátosságát igyekezett megragadni, új nyelvet keresett, mert a korábbi terminusok, mint a hatalmi ágak nem elválasztása vagy a sajtószabadság csorbulása nem mondott semmit az aktorról magáról.

Megállapította: sem a párt, sem a kormány nem hoz döntéseket, senki nincs a szereplők közt, akinek bármilyen reális hatalma volna – máshonnan érkező határozatokat papíroznak le. Véleménye szerint a párt transzmissziós szerepet tölt be, amilyent annak idején a hazafias front, a nőszervezet és hasonlók töltöttek be. A döntéshozók pedig nem a formális rendszeren belül vannak.

Meglátása szerint a rendszer alapvetően nem ideológiavezérelt, hanem ideológiaalkalmazó: az uralomtípushoz passzoló elemeket tartalmaz. Nem klasszikus értelemben nacionalista például: nacionalizmusa azt jelenti, a magyar nemzetet osztja ketté, a rendszer veszteseit persze igyekszik kárpótolni.

Az EU nem érti

Véleménye szerint az EU-ban „nem hisznek a szemüknek”, nem értik a magyarországi rendszert. A magyar ellenzék hibája ugyanakkor, hogy minden hatalmi játékot szakpolitikai vitaként értelmez, és ha még ők sem teszik nyilvánvalóvá, hogy mi zajlik, külföldön sem érthető. Az EU reakcióiban az látszik, hogy nem tesznek különbséget a magyar és más tagállamok kormányai között, a korrupció ellen a magyar kormánnyal együtt pórbálnak tenni – fogalmazott a szociológus.