Döntött a Vatikán: kisemmizte révkomáromi, 800 éves tulajdonából a Pannonhalmi Bencés Főapátságot és azt a Ján Orosch vezette Nagyszombati Érsekségnek adta

Megszólalt a héten a szlovákiai magyar hírportál, a Hírek.sk és a Vatikán megszüntette a komáromi bencés rendet címmel közölt cikkében beszámolt arról, hogy Vatikánban felülbírálták azt a korábbi hivatalos egyháztestületi döntést, melynek értelmében törvénysértő volt a Pannonhalmi Bencés Főapátság Észak-komáromi javainak, köztük az ottani magyar közösség megtartásában és megtartatásában fontos szerepet betöltő rendháznak a nagyszombati szlovák érsek részéről történő tavalyi elkobzása. A 180 fokos fordulat bejelentésével egyidőben Ján Orosch érsek győzelmi közleményében, ország-világ előtt tudatta: Felvidék magyar szellemi centrumában ugyan a jövőben is működhetnek a most elbitorolt patinás rendházban bencés szerzetesek, de csak és kizárólag akkor, ha ezt „a Szláv Bencés Gyülekezet keretein belül” kívánják majd kezdeményezni.

„Kitűnő” időzítéssel, gyalázatos karácsonyi „ajándékot” küldött Ján Orosch nagyszombati érsek a magyar bencéseknek 2014 decemberében –  írtunk e helyen közel egy esztendővel ezelőtt annak kapcsán, hogy a Szlovákiában élő 372 ezer magyar hívő lelkipásztori gondozásáért is felelős, magyarul jól tudó, korábban szebbik arcát mutató szlovákiai főpap fittyet hányva a keresztényi szeretetre és megcsúfolva a magyar és a szlovák katolikus egyház közötti, pápai áldással is köszöntött, templomi oltár előtt aláírt és testvéri csókkal megpecsételt közös megbékélési nyilatkozatot, bejelentette, hogy fel kívánja oszlatni komáromi rendházukat.

A rendház törlését elrendelő érseki dekrétum mondvacsinált indokokra hivatkozott és egyetlen célja az volt, hogy a ’89-es rendszerváltás eufóriájában a pannonhalmi bencések által visszakapott és azóta általuk működtetett, szellemiségében magyar intézmény ne lehessen az a hely Komárom és vidéke magyarsága számára, ahol anyanyelven történik az igehirdetés, a gyóntatás, a lelkigyakorlat, a magyar cserkészet és mindaz, ami egy magyar közösség vallását gyakorló tagjainak fontos.

Akkor ismertettük Várszegi Asztrik pannonhalmi főapátnak a felvidéki Bumm portálnak adott, Orosch radikális és frontális támadást intézett a magyar bencés kongregáció ellen címmel közölt, nagyon keserű hangvételű interjúját, melyben elmondta annak az  „arculcsapásnak" a hiteles történetét, melyben „a szeretet ünnepén” részesítette őt Nagyszombat szlovák érseke, aki vele szemben méltatlanul, mi több, álságos módon viselkedett. Többek között beszámolt arról, hogy egy hónappal korábbi találkozásuk alkalmával Orosch „egy szóval nem mondta, hogy milyen lépéseket tervez”, miközben beszélgetésük időpontjában már elkészült a rendház törlését elrendelő érseki dekrétuma. Ennek értelmében megszűnt a komáromi rendház jogalanyisága, a bankszámláikat lefoglalták és nem neki, hanem egy beosztottjának (!) utólag küldött levélben felszólították a Pannonhalmi Főapátságot, hogy záros határidőn belül a tulajdonában levő komáromi ingatlant adja át neki… mert az szlovák földön van.

Hogy miért született meg ez a sunyi módon meghozott, a magyar bencés rendházat megszüntető érseki dekrétum, melyet a Fico kormány azonnal a magáévá is tett s a tulajdonost még egy postai értesítésre sem méltatva lépett, és törölte is a rendházat a kulturális tárca lajstromából, a pannonhalmi főapát számára nyilvánvaló volt. Véleményét nem is rejtette véka alá: „A cselekedetek azt mutatják, hogy anyagi és presztízs okai lehettek. Az anyagi motívumot erősíti, hogy nem rögtön a ház elvételével kezdték, hanem a földjeink be nem jelentett és felülről oktrojált átírásával. Ebben az volt a döbbenetes, hogy még a kommunisták is értesítették az egyházat, amikor államosítottak. Érsek atya sem személyesen, sem levélben nem tájékoztatott a lépéséről.”

Értelemszerűen Várszegi Asztrik nem törődött bele a Pannonhalmát távolról sem csak anyagi kártételként értékelhető szlovák egyházi-állami koprodukcióban összehozott kisemmizésében, amivel egy több mint nyolc évszázados tulajdonától akarták megfosztani a Szent Benedek rend magyarországi központját. Tette a dolgát és azonnal a legilletékesebb fórumhoz, Vatikánhoz fordult jogorvoslati kérelemmel.

Rómában, ahol a malmok többnyire lassan őrölnek, ezúttal nagyon gyorsan megszületett a verdikt, amely kedvező volt Pannonhalma számára.  A Magyar Kurír magyarországi katolikus hírportálon bő egy hónappal később, február elején már arról olvashattunk, hogy a szerzetesrendek közti nézeteltérések ügyében illetékes vatikáni testület döntést hozott: „A Megszentelt Élet Intézményeinek és az Apostoli Élet Társaságainak Kongregációja döntött a Magyar Bencés Kongregáció és a szlovákiai nagyszombati érsekség jogvitájában, mellyel semmisnek nyilvánította a főegyházmegye dekrétumát, ezáltal megmarad a komáromi rendház jogalanyisága.”

Gyors volt a vatikáni verdikt, de annak tartalma tulajdonképpen nem okozott különösebb meglepetést, mert borítékolható volt a pozitív kifejlet. A két kőtáblára írt bibliai parancsolatok közül a nyolcadiknak az ilyen nyilvánvaló megszegése után az illetékes egyházi döntőbíróság másképpen nem is határozhatott. Hasonlóképpen tett időközben a világi igazságszolgáltatás legfőbb szlovákiai fóruma is. Ekkorra már megszületett a szlovák államügyészségnek egy panaszbeadvány nyomán meghozott döntése: a komáromi rendház tulajdonjogi átírását törvényellenesnek nyilvánította, és elrendelte annak eltörlését. Az pozsonyi államügyészség döntésének indoka az volt, hogy Ján Orosch nagyszombati érseksége az égvilágon semmilyen dokumentummal sem tudta bizonyítani tulajdonjogát. Nem különben sejthető volt, hogy Pannonhalma javára billen majd a mérleg, hiszen a bajor Notker Wolf, a Bencés Konföderáció prímás apátja is hangot adott az ügyben markáns álláspontjának, kijelentve: „Orosch érsek eljárásmódja helytelen, jogtalan és „fatális tévedés”.

Csakhogy hiába mondta ki a Szentszék illetékes kongregációja, hogy illetéktelenül oszlatta fel a komáromi bencés rendházat a nagyszombati érsek és hiába nyilvánította semmisnek a komáromi bencés rendházat elkobzó érseki dekrétumot, Ján Orosch nem adta fel és minden követ megmozgat, hogy bármi áron megszerezze a pannonhalmi bencések vagyonát. A kongregáció állásfoglalására hivatalosan úgy reagált, hogy mindig a Vatikán instrukciói szerint járt el. Arról viszont, hogy mikor kérvényezi a szlovákiai hivatalokban a bencések jogviszonyának visszaállítását, mélyen hallgatott. Mint kitudódott azonnal akcióba lépett, és kerülő utakon, tehát nem hivatalosan a szentszéki államtitkársághoz fordult.

Közben mintha mi sem történt volna Orosch érsek előbb megpróbálta megszerezni a Szlovák Takarékpénztártól a komáromi bencés rendház számláján levő 300 eurót, majd miután a pénzintézet ezt megtagadta, intenzív háttér-diplomáciai lépésekre szánta el magát. Ezek mibenlétéről, hiába érdeklődött róluk a sajtó, soha semmit sem volt hajlandó elárulni. E lobbizásról föl-fölreppentek hírek, de megnyugtatónak tűnt, hogy semmilyen jel nem utalt arra, hogy a vatikáni szerzetesi kongregáció módosította volna az álláspontját. De még arról sem volt bizonyíték, hogy Ján Orosch valóban a szentszéki államtitkárságnak továbbította volna az ügyet.

Maga Várszegi Asztrik, a Magyar Bencés Kongregáció főapátja sem zárta ki a „fű alatti” mesterkedések lehetőségét, viszont nem volt oka feltételezni azt, hogy Pannonhalmának lenne tartanivalója az esetleges aknamunkától. Mellette szólt egy hivatalos döntés, melyet José Rodriquez Carballo érsek, a Szerzetesi Kongregáció titkárának január 29-i hozzá intézett levele tartalmazott és mellette szólt az is, hogy hitt – és miért ne tett volna így – a saját vatikáni főhatóságában.

Magától értetődő volt, hogy miután a nagyszombati érsekség és komáromi bencés rendház között folyó perben a Vatikán a szerzetesrendnek adott igazat, Várszegi atya már rögtön a tennivalókra koncentrált. Arról beszélt az Új Szónak akkortájt, hogy a kedvező döntés mit is jelent számára a gyakorlatban és komáromi rendház hogyan tudja majd visszaszerezni elbitorolt javait. Szintén a pozsonyi magyar napilapban látott napvilágot egy másik nyilatkozta, melyben kifejtette: „nem tud sem arról, hogy a szerzetesi kongregáció módosította volna az álláspontját, sem pedig arról, hogy a szentszéki államtitkárságnak továbbította volna az ügyet. Ha hivatalos eljárásról volna szó, mint érintett felet írásban értesítettek volna – írta meg a pozsonyi magyar napilap –, aki ugyanakkor nem zárta ki, hogy az ügyben a szlovák fél háttér-diplomáciai lépéseket tett.”

Viszont az már némi gyanakodásra adhatott okot a főapát és a felvidéki magyar katolikusok számára is, hogy az egyházi és világi hatóságok Pannonhalma számára pozitív döntését nem követték az ilyenkor elvárható lépések Ján Orosch részéről. A nagyszombati érsek gyakorlatilag hónapokon keresztül elszabotálta az elorzott föld- és ingatlanvagyon visszaadását a jogos tulajdonosnak.

Látva, hogy a jogszerű állapot visszaállítása késik, a rosszat sejtő szlovákiai magyar katolikusok a húsvéti ünnepek alatt országos aláírásgyűjtésbe kezdtek és petícióban tiltakoztak a bencések tulajdonának elidegenítése, illetve jogalanyiságának megszüntetése ellen. Felvidéken nagyon sokan kiálltak a komáromi bencések mellett, mások mellett Stubendek László, Komárom polgármestere, de több komáromi önkormányzati képviselő is. Sokatmondó üzenetként említhető, hogy például Fazekas László felvidéki református püspök is a bencések támogatására biztatott a húsvéti prédikációjában.

A folyamodvány aláírói leszögezték, hogy nem értenek egyet a komáromi Szent Benedek Rend megszüntetésével, sem pedig a rend tulajdonának kisajátításával. „Kérjük a római legfelsőbb egyházi intézményeket, hogy ne engedje megszüntetni a legrégibb szerzetesrendet országunkban éppen a Szentatya által meghirdetett megszentelt élet évében” – állt azon a petíciós íven, melyet a római legfelsőbb intézményekhez juttattak el.

Sokatmondónak ítéltük a felvidéki református kiállást a katolikus nemzettársaik támogatása érdekében, de nemkülönben sokatmondó volt az is, hogy az aláírásgyűjtés napjaiban máig ismeretlen vandálok vulgáris feliratokkal bemázolva és fehér festékkel leöntve gyalázták meg a bencés atyák sírboltjait a komáromi temetőben.

A folyamodvány annak rendje-módja szerint eljutott Vatikánba, de további sorsáról már nem szóltak a hírek. Az év elején még gyorsan döntő egyházi főhatóság most mély hallgatásba burkolózott. Maga az államtitkárság, vagyis a vatikáni miniszterelnökség, mivel nem fellebbviteli szerve a szerzetesi kongregációnak, ezért hivatalosan nem is nyilatkozott arról, hogy egyáltalán foglalkozik az üggyel. Mivel nem szokott előfordulni, hogy a vatikáni intézmények egymással ellentétes döntéseket hozzanak, az Új Szóban publikáló a Midas-díjas Vrabec Mária úgy vélte: „az a legvalószínűbb, hogy Nagyszombat valamiféle háttérmegegyezést akar arról, hogy a bencések vatikáni nyomásra mondjanak le az ingatlanjaikról.”

Ha már szó esett Vrabec Máriáról, hadd jegyezzük meg, hogy a kitűnő újságíró a Kisebbségi és Regionális Nyelvű Napilapok Európai Egyesületének Midas–díját a Malina Hedvigről szóló könyvéért kapta és ő a szerzője a főpaptársai ármánykodása miatt meghurcolt és menesztett Orosch-előd, Róbert Bezák nagyszombati érsekkel készített interjúkötetnek is, mely az év könyvsikerlistájának élére került Szlovákiában 2013-ban.

A szlovákiai jogfosztások avatott szakértőjének joggal számító Vrabec Mária említett, háttérmegegyezésről szóló feltételezése hónapokkal ezelőtt látott napvilágot. Az – mint kiderült mára – némileg elhibázottnak bizonyult, mert egy megegyezés elemi feltétele, hogy abban minden érintettnek osztanak lapot.

Sajnos elhibázottnak bizonyult a jogkövető Várszegi Asztrik atya jóhiszeműsége is, amikor azt jelentette ki: mint az egyház törvénytisztelő tagja bízik a Szentszék támogatásában és ezért maga is kéri, hogy Vatikán „segítsen jogaink érvényesítésében.” Hozzátette szelíden, de egyben határozottan azt is: „A vatikáni döntésnek érvényt kell szereznünk és ennek érdekében kész vagyok felvenni a kapcsolatot Orosch érsek úrral. Bennem nincs harag, mert itt nem személyeskedésről, hanem egy ügy képviseletéről és a jogainkról van szó.”

Két nappal ezelőtt bombaként robbant a felvidéki katolikus és nem katolikus magyarokat megdöbbentő hír: a nagyszombati érsek és támogatóinak kamarillapolitikája nem várt eredményt hozott: azok a vatikáni illetékesek, akik még az év elején visszahelyezték jogaikba a magyar bencéseket 180 fokos fordulatot tettek és végleg kisemmizték jussukból a magyar bencéseket. Az egyik legnépszerűbb szlovák napilap, a SME online változata közölte az információt, melyet döbbenettel osztott meg azonnal az olvasókkal a felvidéki elektronikus és írott magyar média. Mi a dunaszerdahelyi Hírek.sk szerkesztőségének cikke alapján ismertetjük a legfrissebb fejleményt, mivel a szlovákiai magyar televíziós hírportál A Vatikán megszüntette a komáromi bencéseket címmel közreadott írása volt az, amely nemcsak ismertette a sme.sk eredetiben itt olvasható cikkében foglaltakat, hanem hozzá is adott némi kiegészítést is. Konkrétan arra gondolunk itt, hogy a Hírek.sk arról is tájékoztatta olvasóit, amit vélhetően kevesek tudtak eddig, és aminek révén mintha már-már körvonalazódna baljós jövője is az eddig magyar jellegű komáromi bencés rendháznak: „Ma Szlovákiában a bencések még a Besztercebányai Érsekségben tevékenykednek az Átváltozás Kolostorában Samporban, eredetileg Lengyelországból érkeztek. Itt tizenkét szerzetes él.”

„A Szentszék megszüntette a Szent Benedek Rend komáromi rendházát – olvashatjuk a felvezető összefoglalóban és rögtön utána azt a három mondatot, melyek pörölycsapásként taglózzák le az olvasót, miközben némi cinizmust is felfedezni vélünk a most megtudott döntés hátterében: Minderről a Szentszék 2015. november 13-án döntött. A Vatikán döntése végleges. A bencés rendház teljes vagyona, minden ingó és ingatlan tulajdona a Nagyszombati Érsekséghez kerül.”

A cinizmus szó nem véletlenül jutott eszünkbe. Van „némi diszkrét bája” annak, hogy egy évvel ezelőtt az eltulajdonítás bejelentését Orosch érsek éppen a szeretet ünnepéhez, a karácsonyhoz időzítette és a mostani kiszivárogtatást, annak ellenére, hogy az újabb döntés Rómában már egy hónappal ezelőtt megszületett, mégis az adventi készülődéshez kötve ütemezték be Nagyszombatban. Ráadásul tették ezt az irgalmasság szentévének kezdetén, aligha véletlenül, azzal egy időben, amikor a magyarországi egyházmegyék is csatlakoztak a világegyház ünnepéhez.

Íme, a száraz tények a mostani és véglegesnek számító jogfosztásról, melynek meghozataláról azok döntöttek, akik az év elején még pecsétes papírt is adtak ki a most kinyilvánítottak szöges ellentétéről.

„A Szentszék nevében a Megszentelt Élet és Apostoli Társaság Kongregációja hozta meg a döntést. A kongregáció kötelessége, hogy beavatkozzék és döntsön mindenről, ami a szent élet közösségeit érinti. A kongregáció azután döntött, hogy meghallgatta az ügyben a Bencés Rend és a Nagyszombati Érsekség véleményét is, és megvizsgálta a komáromi bencés közösség helyzetét a Nagyszombati Érsekségben.

A kongregáció szerint nem teljesültek Ján Sokol korábbi nagyszombati érsek 1990. szeptember 12-én kiadott dekrétumában megszabott feltételei az érintett közösség létével kapcsolatban. A döntést hozók azt állítják, hogy ahelyett, hogy erősödött volna a bencés rend jelenléte Szlovákiában, és támogatta volna a helyi hívek lelki gondozását, forrása lett a széthúzásnak a helyi közösségben.

A  Megszentelt Élet és Apostoli Társaság Kongregációja egyúttal arról is döntött, hogy minden ingó és ingatlan egyházi vagyon, amelyek ehhez a bencés közösséghez tartoznak, és szlovák területen találhatóak, az 1977-ből, 1995-ből és 2008-ból származó Apostoli Szabályok szerint és az Állami Titkárság igazolása értelmében (az államokkal folytatott viszonyokért felelős osztály 2011. október 1-ről) a Szlovákiában működő egyházé lesznek, konkrétan a Szlovákiában működő latin egyház egységeié, amelyeknek a területén jelenleg találhatóak, vagyis a Nagyszombati Érsekségé.”

Az eddig nagyon hallgatagnak bizonyult Ján Orosch most szakított a némasággal és sietett a legnagyobb szlovák kereskedelmi hírügynökséggel, a SITA-val megosztani a diadalhírt. Íme, miként olvasható Nagyszombat győzelmi jelentése a Hírek.sk tolmácsolásában:

„A Nagyszombati Érsekség a SITA hírügynökségnek adott nyilatkozatában elégedetten közölte, elfogadja a Szentszék döntését. Egyúttal közölte, más érsekségekkel együtt nyitottak a szerzetesekből álló közösségek előtt, beleértve a bencés közösséget is, ugyanakkor ez feltételezi a megyéspüspök jóváhagyását, és a Vatikán által hozott döntések és rendelkezések elfogadását.

Ahogy mindig, most is nyitva áll az ajtónk minden szerzetesrend előtt, a bencés rendet is beleértve, aki tenni akar a Nagyszombati Érsekségben és egész Szlovákia területén az egyház lelki jólétéért és a lelkipásztori követelményekért. Ez a nyitottság feltételezi a bencés rend jóindulatát, a helyi püspök pozitív döntését és világos feltételek elfogadását a Szentszék részéről, mindenekelőtt a Megszentelt Élet és Apostoli Társaság Kongregációja részéről” – olvasható a nyilatkozatban.

Az egyházi vagyont, amely korábban a komáromi bencés rendház vagyona volt, meg kell védeni, az nem elidegeníthető, ez azt jelenti, hogy nem lehet eladni azt, és nem lehet egyéb célok érdekében manipulálni velük. A helyi püspök, azaz Ján Orosch ellenőrzése alatt lesznek.”

Azt a pofont, amit Várszegi atya kendőzetlenül egy esztendővel ezelőtt nem kertelve és néven nevezve „arculcsapásként” minősített, most nemcsak, immár másodszorra, Pannonhalma Főapátsága kapta meg. Ezt a pofont most kiosztották Komárom és környéke katolikus és nem katolikus magyarajkú hívőinek, ezt a sallert most megkapta a magyar egyház-diplomácia és a tockost megkapta most – túlzás nélkül állíthatjuk – a magyar kül- és nemzetpolitika is.

S ha mindez nem lenne elég, a java még hátra volt. Hogy ez miben is áll?

Olvassuk csak együtt a Hírek.sk cikkében a Nagyszombati Érsekség nyilatkozatának záró passzusát, melynek üzenete lesújtó és félreérthetetlen. Az eddigiekben a mohóság tárgyaként Komárom magyar bencés kézben levő impozáns palotájának megszerzéséről esett szó és persze a kb. 3 millió euró értékű magyar bencés tulajdonú földterületek megkaparintásáról. Most viszont a Nagyszombati Érsekség közleményének végén következett a szlovák szellemi honfoglalás nem is titkolt égbekiáltó mutatványszáma.

A magát végre birtokon belül tudó Orosch érsek színt most vallott. Az a főpásztor, aki idén április 26-án a komáromi bencés rendház melletti Szent András-templomban több száz magyar hívővel együtt közösen imádkozott a felvidéki magyar papi és szerzetesi hivatásokért, valamint felvidéki, magyar anyanyelvű és nemzetiségű püspökért, illetve püspökségért és szentbeszédében arról beszélt, hogy „sose szégyelljétek Jézus Krisztust, legyetek büszkék hitetekre és magyarságotokra", maga is megtette a 180 fokos fordulatot. Bejelentette: késznek mutatkozik, hogy akár a bencésrendieknek is átadja használatra a jövőben a komáromi klastromot. Egyetlen feltétele van ennek a „nagyvonalúságnak”: ők nem lehetnek magyarok!

„Ha esetlegesen új, független bencés rendet alapítanának Szlovákiában a Szláv Bencés Gyülekezet keretein belül, a Szentszék világosan megfogalmazott feltételei alapján a vagyon bizonyos részét vagy a teljes vagyont az új közösség kezelhetné, hogy a vagyon a közösség megélhetését szolgálja, és segítene aktivitásaiban”

Két nap telt el azóta, hogy az általunk szemlézett Hírek.sk-ban napvilágot látott A Vatikán megszüntette a komáromi bencés rendeletet mellett az  Új Szóban, a Népszabadságban, a Paraméterben, a Bummban, a Felvidék.mában meg a Körképben ezek a címek riasztották az olvasóikat: Döntött a Vatikán: Orosché a komáromi bencés rendház, Megszüntette a Vatikán a révkomáromi bencés rendházat, Megszünteti a Vatikán a komáromi bencés rendet, vagyonukról Ján Orosch rendelkezhet, A Vatikán megszüntette a komáromi bencéseket, Megszüntette a Vatikán a révkomáromi bencés rendházat. Felkerestük a magyarországi katolikus egyház hírportálját is, mely – mint láttuk – az év elején sietett közölni az akkori, a felvidéki magyarok számára kedvező vatikáni döntést. A Magyar Kurír az újabb fejleményről még nem adott hírt…