Nagy József arról az Európai Parlament által minap elfogadott kisebbségvédelmi dokumentumról, amelyet egyedüli magyarként Csáky Pál, az MKP EP-képviselője nem szavazott meg.

Megszólalt a héten a Paraméterben Nagy József a szlovákiai Híd európai parlamenti képviselője és a Vége szakadhat a "na Slovensku po slovensky" (Szlovákiában szlovákul! – n. n.) hozzáállásnak címmel közreadott interjújában elmondja, hogy az általa kezdeményezett állásfoglalás, melyet hatalmas többséggel fogadott el a múlt héten a strasbourgi uniós törvényhozás „közös szabályokat sürget a nemzeti kisebbségek jogainak biztosítása és tiszteletben tartása érdekében.” Ez az dokumentum „felszólítja az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy, az uniós kisebbségek jogainak ’minimumszintjét” megállapító irányelvet. Ebben a jogszabályban olyan rendelkezéseknek is szerepelniük kellene, amelyek alapján fel lehet lépni a kisebbségeket hátrányosan megkülönböztető tagállamok ellen.” A Sidó Árpáddal folytatott dialógusából az is kiderül: „az unió  polgárainak mintegy nyolc százalékát kitevő célcsoport tagjai számára biztosítani kell a jogot a nemzeti kultúrához, a nyelvhasználathoz és a az oktatáshoz”

Egyedüli magyarként Csáky nem szavazta meg Nagy kisebbségi dokumentumát címmel számolt be a dunaszerdahelyi Paraméter múlt csütörtökön arról  a hihetetlennek tűnő, de sajnos igaz fejleményről, miszerint a szlovákiai Magyar Közösség Pártjának európai parlamenti képviselője nem kívánta támogatni azt a kisebbségek jogait védő uniós dokumentum megszavazását, melynek elfogadását a Facebookon, majd a Maszolon is még előző nap Sógor Csaba RMDSZ-es EP-képviselő a következő szavakkal üdvözölt: „az Európai Parlament még sosem állt ki ennyire határozottan a kisebbségi közösségek védelméért, mint most.”

Sidó Árpád, a dunaszerdahelyi portál rovatvezetője is csak döbbenetének tudott hangot adni, amikor megosztotta az olvasókkal a számára is valószínűtlennek tűnő értesülést. A következőket kényszerült leírni: „Összesen négy országot képviselnek magyar (származású) politikusok az Európai Parlamentben, és ezek közül egyedül a szlovákiai küldöttség soraiban helyet foglaló Csáky Pál volt az, aki bár bent tartózkodott kedden a strasbourgi ülésteremben, de nem szavazta meg a hidas kollégája által tető alá hozott, és a szakpolitikusok szerint előremutató állásfoglalást.”

Természetes volt, hogy a nem mindennapi eset kapcsán utánajárt a dolognak, tette a tőle telhetőt, majd kutakodása eredményeit ekképp foglalta össze:

„Ahogy arról beszámoltunk, még a Híddal amúgy ridegen bánó fideszes képviselők is méltatták Nagy József jelentését, és támogatták az Európai Bizottságot felszólító anyagot, ami alapján kedvező esetben az EB-nek ki kell dolgoznia majd egy, az uniós kisebbségek jogainak "minimumszintjét" megállapító irányelvet.

Egy nappal a tárgyalt voksolás előtt, hétfőn összeült a szlovákiai delegáció, és különösebb ellenvetést senki nem fogalmazott meg a Nagy József-féle állásfoglalással összefüggésben. Aztán másnap délben a plenáris teremben összesereglett magyarok közül mindenki rábólintott a dokumentumra - beleértve az összes fideszest (Tőkés Lászlótól kezdve egészen Szájer Józsefig), az MSZP-s Szanyi Tibort, a DK-s Niedermüller Pétert, a jobbikos Balczó Zoltánt, a két erdélyi eurohonatyát, de még a hollandiai színeket képviselő Piri Katit is, arról nem is beszélve, hogy a Smer euroképviselői a KDH-s kollégákkal karöltve szintén beálltak a dokumentum mögé.

Kivéve az MKP egyetlen brüsszeli (ha úgy tetszik: strasbourgi) képviselőjét. Először úgy tűnt, valami technikai malőr lehetett a dologban, ahogy Nagy József szavazatánál is, aki viszont kapásból pontosította szavazási szándékát. Aztán pár órával később lehullt a lepel, mert Csáky a közösségi oldalára kirakott egy posztot, miszerint "ezen a héten ... eltérően kellett lépnem, mint a Most-Híd pozíciója - nem tudom támogatni azt, hogy a kisebbségi jogok ügyében minimumok felé nyomjuk el a dialógust."

A poszt természetesen arra késztette Sidó Árpádot, hogy megkeresse az MKP eddigi és jövőre újrázni szándékozó EP-képviselőjét és rákérdezzen: mivel is tudja indokolni Csáky a minden magyar képviselőtársát hideg zuhanyként ért szokatlan lépését?

Mielőtt beszámolnánk arról, hogy milyen eredménnyel is járt, az előbbiekben szóba hozott Csáky bejegyzés kapcsán feltétlenül idekívánkozik egy megjegyzésünk. A politikus nyilvános Facebook oldalán ennek a posztnak A Tante – Merkel – az Európai Parlamentben címet adta. Ez a címválasztás egyértelműen azt jelzi, hogy a korábban talpig úriember-politikusként ismert, eleddig mindig választékosan megszólaló és kifogástalan modorú Csáky ezek szerint „halad az árral” és eldöntötte, hogy most nagyon „trendi” lesz. Ennek – tegyük hozzá, hogy sajnos – ezúttal rögtön bizonyítékát is adta, hiszen láthattuk amint rácáfolva a maga 62 esztendejére „csibészesre vette a figurát” és hanyag nonsalansszal nénikéjének nevezte a nála alig 21 hónappal és 4 nappal idősebb német kancellár asszonyt. Ha netán az igazodási kényszer esete forogna fenn, lenne egy felvetésünk: talán mégse kellene éppen a bárdolatlan twitterezéséről elhíresült frakciótársat etalonnak tekinteni. Lehetne onnan a modell inkább Schöpflin György is. Már csak azért, mert Buffon grófjának nagyon igaza volt: „a stílus maga az ember”. 

E kitérő után vissza a Paraméteres hírmagyarázathoz. Csáky a portálnak írásban adott magyarázatot arra, hogy milyen okok késztették arra, hogy ilyen döntést hozzon. Ebben – most tessék megfogózni – fehéren-feketén ez állt:

„Sok elemét az anyagnak támogatom, saját módosító javaslatokat is tettem, ám nem tudok egyetérteni azzal a filozófiával, amit a cím körvonalaz: a minimumban való gondolkodás vezet az olyan viselkedéshez, hogy bár az EU-ban 40 millió olyan polgár él, akik kisebbségi kötődésűek, a Minority SafePack támogatására mégsem tudunk 1 millió aláírást összegyűjteni (a szerző kiemelése), sőt, Nyugat-Európában a felét sem. Én a reális maximumok elérésének híve vagyok.”

Ezt olvasva gondunk már kevésbé Merkel asszony letantezásával van. Itt bizony valami olyan rövidzárlat történt, ami remélhetőleg csak átmeneti. Mert attól, hogy ki milyen filozófiát vall és mennyire „a reális maximumok elérésének híve”, azért nem kellene képtelenségeket állítani. Hogy uniós fáradtság az ok, vagy netán más, annak nincs is jelentősége. Viszont nem kell ahhoz maximalistának lenni, hogy elvárható legyen egy kisebbségi közösségnek az európai törvényhozásba küldött szószólójától, ne állítson kapitális szamárságokat. Maximalisták mi nem vagyunk, de elvártuk volna Csáky Páltól, hogy tudja: a Minority SafePack kisebbségvédelmi európai polgári kezdeményezés nem bukott meg, sőt. A támogatására összesen 1 millió 320 246 aláírás gyűlt össze, amiből aztán 1 millió 128 385-öt hitelesítettek az érintett tagországok hatóságai.

Mindezek előrebocsátása után lássuk mi is történt a múlt kedden Strasbourgban? Mivel magyarázza Nagy József, hogy az uniós parlament ilyen imponáló többséggel támogatta az általa kezdeményezett, az európai kisebbségek helyzetét javítani szándékozó előterjesztésre?

Akik látták vasárnap este a már hivatkozott Sógor Csaba beszélgetést a Ma estében, azok számára nem lesz meglepetés, Nagy József közlése, miszerint igazi kemény diónak a görög EP-s képviselők bizonyultak a végszavazás előtt. Lássuk, miként emlékezik a történtekre az a Hidas honatya, aki az uniós irányelv megalkotására tett javaslatot egy idei májusi elhatározása nyomán.

„Lehet, hogy furán hangzik, de tulajdonképpen nem történt meglepetés. Erre a nagymértékű, 70 százalékot is meghaladó támogatottságra a hosszú hónapokat felemésztő előkészületek során szinte már számítani lehetett. Főleg, miután a szakbizottságunkban is sokan felkarolták a témát. Pozitív fordulat azért mégiscsak akadt, hiszen abban aligha bízhattam, hogy a görögök képviselői végül beállnak a tervezet mögé. Mindenki a saját országának helyzetéből indul ki, és ha voltak ellenérzések, azok nagyrészt az otthoni állapotokból, a tagállami belpolitikából vezethetőek le. Így például a görögök a kezdetekben a saját török kisebbségük miatt fintorogtak.”

A folytatásból kiderül: az uniós kisebbségek jogainak "minimumszintjét" megállapító irányelv legfőbb kerékkötőit végül nem a képviselőtársaik érvei késztették makacs ellenállásuk feladására. Egy hatósági erőszak győzte meg a görögöket, a Nagy József által kezdeményezett állásfoglalás hasznosságáról, egy kioltott emberélet volt az ára ennek a „megvilágosodásnak”:

 „Ezt az ügyet egy a napokban történt szomorú tragédia sodorta előre. Az esett meg ugyanis, hogy Albániában az ottani hatóságok lelőttek egy görög kisebbségi aktivistát, és ennek kapcsán a térségben aktualitást nyert ez az egész kérdéskör. De itt vannak a balti tagállamok képviselői, akik bár gyakran bizalmatlankodnak az ilyen témák tárgyalásakor az országaikban élő oroszok miatt, de ők a pozitív oldalról fogták fel a kérdést. Például az észt kollégák elmondhatják magukról, hogy az életük felét kisebbségi sorsban töltötték, tehát nem ódzkodnak a gondolattól, hogy bizonyos jogok garantálhatóak.”

Szeptember 3-án volt egy közmeghallgatás a kisebbségi jogminimumnak nevezett intézkedési csomagról a brüsszeli testület jogi bizottságában. Annak ellenére, hogy akkor még számos módosító javaslat megtárgyalása szerepelt napirenden és egy akkori tudósítás szerint a magyar EP-képviselők közül kizárólag Sógor Csaba kívánt érdemi munkával is hozzájárulni az intézkedési csomag sikerre viteléhez, érezhető volt a kedvező hátszél, már sejteni lehetett, hogy zöld utat kap a dokumentum-tervezet.

Nagy József arról is beszámolt, hogy a jogminimumos jelentést az ősz folyamán „egyedül a kommunistákat is a soraiban tudó baloldali GUE frakció igyekezett destruktív módon megfúrni a jelentést, mert az ő elveikkel ellenkezik minden, ami szembe megy a centralizált uniós elképzelésekkel. A szemükben a  nemzet vagy a nemzetiség vörös posztó.”

Az EP-ben jelelevő kommunisták számára, mint láthattuk a nemzet vagy nemzetiség vörös posztó. Sokkal nagyobb a tábora viszont azoknak, kik, mint ördög a tömjéntől, rettegnek az autonómiától, annak pusztán említése is felborzolja a kedélyeket. Amikor az interjú során természetesen felmerül, hogy az állásfoglalás véglegesítése érdekében felmerült-e vagy sem az, hogy az önkormányzatiság gondolata külön hangsúlyt kapjon a javaslatban, az interjúalany válasza kijózanítóan hat: 

„Az önkormányzatiság hangsúlyosabb szerepeltetését kérték a katalánok, és az erdélyi képviselők is. Leszögezem, én ezt a kérdést alapból nem kifogásolom, de azt el kell ismerni, hogy erről a pontról nem született politikai egyezség. És ha az nincs, ha ebben a témakörben kötjük az ebet a karóhoz, akkor a jelentésnek esélye sincs átmennie.” 

Arra a riporteri kérdésre, hogy milyen volt a beterjesztett dokumentum fogadtatása és hogyan viszonyultak hozzá a szlovákiai és a magyarországi euroképviselők, az állásfoglalás beterjesztője elmondja: „az anyagot mindenki támogatta, legalábbis senki nem szavazott ellene.” Nagyvonalúan átsiklik a bevezetőnkben részletezett érthetetlen Csáky hozzáállás fölött, ehelyett inkább azokról szól, akik nemcsak egy voks erejéig vették ki részüket a terv sikerre viteléből, hanem annál lényegesen többet is tettek:

„Néhány fideszes politikus - mint például Gál Kinga vagy Bocskor Andrea - még nyilatkozatban is méltatta az állásfoglalást, amit nagyra értékelek. De a másik oldal is besegített. Niedermüller Péter, a Demokratikus Koalíció EP-képviselője is komoly mértékben odatette magát, hogy a szocialista frakció is beálljon a jelentés mögé. Ami meg a szlovákiai képviselőket illeti, a szavazás előtti gyűlésünkön senki nem fogalmazott meg ellenvetéseket.”

Az elkövetkezendőkben szó esik az irányelv-dokumentum jövőjéről, arról, hogy mekkora esély mutatkozik arra, hogy egy parlament által kinyilvánított politikai akarat tettekre is ösztönözze az unió „kormányát. A perspektívákat illetően természetesen felmerül, hogy bő félév múlva már új időszámítás kezdődik Brüsszelben. Mindezeket a Nagy Józseffel készült interjú következő négy kérdése, illetve az azokra adott válaszok igyekeznek körbejárni:

„Erre az anyagra majd az Európai Bizottságnak kellene reagálnia, hogy ez alapján egy jogszabályt, egy úgynevezett irányelvet készítsen elő, ami a tagállamokra nézve kötelező lesz. Mi a lehetséges ütemterv, főleg annak tükrében, hogy maholnap európai parlamenti választások elé nézünk?

Nagyon fontos, hogy folytatódjon a munka, ezért továbbra is tolni kell ezt a témát előre. Mert amit most elértünk, az egy politikai akarat kinyilvánítása, egy olyan erős politikai üzenet, aminek következménye kell, hogy legyen. Bár őszintén szólva a mostani EB-ben nincs nagy bizodalmam. Például Frans Timmermans, az Európai Bizottság jelenlegi alelnöke egyszer sem reagált az ezzel kapcsolatos megkeresésünkre. Ezért abban bízom, hogy a jövőre esedékes EP-választásokat követően felálló új összetételű  EB-nek más lesz a hozzáállása. És bevallom, jó esélyt látok erre.  

Netán azért, mert most valószínűnek látszik, hogy a Híd pártot is magába foglaló Európai Néppárt képviselőcsoportjának vezetője lehetne a következő bizottsági elnök?

Pontosan. Ha Manfred Weber kapja az EB elnöki pozícióját, az lendíthet a dolgon. És remélem, ő lesz az unió egyik vezetője.

Konkrétan miként viszonyult Weber ehhez a kisebbségpolitikai kérdéshez? 

Személyesen egyeztettem a német politikussal és meggyőződésem, hogy pozitívan állt hozzá. Látszott rajta, tetszik neki a téma, lát benne fantáziát. Amolyan békeprojektnek fogta fel, amelynek keretében hidat építhetünk a kisebbségi és a többségi kultúra között.

Ha minden jól menne, és mondjuk a Weberrel megerősített legfőbb uniós intézmény az optimista várakozásoknak megfelelően reagálna a most elfogadott állásfoglalásra, az kedvező esetben mikor lenne időszerű és Szlovákiában egyáltalán min változtatna?

Ha minden a tervek szerint alakul, akkor a következő bizottság megbízatási időszakának közepére (azaz 2021 végére- szerz. megj.) várható, hogy az asztalra kerül a vonatkozó irányelv. Ezzel kapcsolatban a legfontosabb, hogy a kialakítása folyamatában annak ne módosuljon a tartalma, hanem szorosan illeszkedjen a most jóváhagyott dokumentumhoz. Az egyik legfontosabb rendelkezés az lenne, hogy az eddig elért jogokat tilos lenne csökkenteni a tagállamokban. Így például Szlovákiában, függetlenül a kormány összetételétől, nem lehetne visszanyesni a megszerzett vívmányokat, legyen szó a kulturális alapról, vagy a vasúti kétnyelvűség állapotáról.”

A Nagy József nevével fémjelzett jelentés tehát felhívja az Európai Bizottságot, hogy dolgozza ki a kisebbségek védelmére vonatkozó uniós minimumszabályok közös keretét, továbbá ajánlást tesz arra vonatkozóan, hogy ez a keret foglaljon magába olyan célokat, melyek rendszeresen monitorizálásra kerülnek. Egyúttal szorgalmazza, hogy az EB a szubszidiaritás elvét figyelembe véve terjesszen elő a kisebbségi jogok védelmére és előmozdítására ajánlásokat vagy konkrét jogalkotási előterjesztéseket. Egyúttal szorgalmazza olyan iránymutatások elkészítését az érdekeltek közreműködésével, melyekben visszaköszönnek a kisebbségvédelem terén már létező és bevált gyakorlatok.

Mindezek után önként adódik az interjú záró kérdése: mindezek csak a status quo fennmaradását jelentik, vagy annál többel is kecsegtetnek az unióban élő kisebbségi közösségek számára?

Nagy József úgy látja, a most elfogadott állásfoglalás gyakorlati haszonnal is fog majd járni. Meggyőződése, hogy szó sincs itt arról, hogy csupán a fennmaradó állapot konzerválódna:

„Nem ragadunk le annál, hiszen minden téren van javítanivaló. Mindent lehet és kell is jobbítani. Itt van például a vizuális kétnyelvűség kibővítésének feladata. 

A kisebbségi nyelvű feliratok olyan mértékű elterjesztésére látok lehetőséget, ahogy az Dél-Tirolban honos, vagy az olyan hozzáállás megteremtésére, amikor a kisebbségi iskolák fenntartásával kapcsolatban nem a gazdasági szempont szerepel az első helyen. 

És amikor a hivatalok nem az ilyen elvek mentén működnének, panaszt lehet tenni, és az uniós bíróság éppen úgy büntetné az irányelvre fütyülő országot, ahogy például most is, a zsolnai hulladéklerakó üzemeltetésével összefüggésben. Ha létezik egy ilyen jogszabály, és mondjuk Pozsony nem tesz annak eleget, az uniós hatóságok visszamenőleg is kiszámlázzák a napokra lebontható büntetési tételt. Így aztán kétszer is meggondolja a végrehajtó hatalom, hogy rengeteg pénzt kockáztat-e a felelőtlen hozzáállásával vagy alárendeli magát az uniós rendelkezésnek.

Egy ilyen jogszabályi környezetben befellegzik a "na Slovensku po slovensky" stílusnak. Azért is jó ez ilyen dokumentum, mert sokkal egyszerűbb a mindenkori szlovák kormányfőnek azzal magyaráznia az esetleges kisebbségbarát lépéseket, hogy azok uniós szabályból, azaz az EU-s tagságunkból következnek. Ez egyfajta érvet kínálhat a legfőbb döntéshozók számára, ha politikai ellenfeleik emiatt szorongatnák meg.”