A nacionalista rétegeket megszólító, olcsó, populista húzás Klaus Johannis államfő részéről, hogy szerzett kisebbségi jogokat támadott meg az alkotmánybíróságon – véli Vladimir Borțun. A Nagy-Britanniában élő kutatót, politikai szakírót többek között az Európai Parlamentben küszöbön álló Románia-vitáról,  az Európai Unió érdekeiről, a korrupció természetéről kérdeztük.

A magyar kormányt bíráló Sargentini-jelentés elfogadását követően szeptember 27-én a román kormány is terítékre kerül az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága (LIBE) előtt, október 10-én pedig a plenáris ülésen. Mit gondol az ilyen viták szerepéről és jelentőségéről?

Tisztázzuk a legelején: az Európai Unió elsősorban egy neoliberális projekt, amely a központi államok nagytőkéseinek érdekeit képviseli. Amíg a közép- és kelet-európai rezsimek védik ezeket az érdekeket, nem hiszem, hogy volna kilátás a különböző EU-s rezsimek közötti feszültségek valódi eszkalációjára. Ezek a rezsimek márpedig meglehetősen védik a nemzetközi tőke érdekeit: alacsony adókkal, alacsony bérekkel, szakszervezet-ellenes törvénykezéssel és így tovább. Még emlékszem is arra, amikor a legutóbbi magyarországi választások éjszakáján külföldi befektetőket kérdeztek meg, és a nagy többségük Orbán Viktorék győzelmét akarta, mert a rendelkezései kedveznek számukra.Fotó: CriticAtac

Így tehát azt gondolom, hogy az ilyen viták inkább szimbolikusak és csupán némi életet akarnak lehelni az EU demokratikussággal, jogállamisággal, emberi jogokkal szembeni elvárásaiba. Azt, hogy az EU-t mennyire érdekli mindez, látszott a görög kormánnyal való tárgyalásokon három évvel ezelőtt, amikor két demokratikus választást hagytak figyelmen kívül a megszorításokért, vagy tavaly, amikor a katalán függetlenségről döntő referendum során a spanyol állam elnyomásával szemben nem emeltek szót.

Szankciók várhatóan nem követik a hetes cikkely elindítását a magyar kormánnyal szemben, mert Lengyelország már jelezte, hogy él a vétójogával. Mi az értelme egy ilyen folyamat elindításának a román kormánnyal szemben?

Azt hiszem, ez túl sok hűhó semmiért. Románia a nemzetközi tőke engedelmes gyarmata marad, az EU-s intézmények és szerződések is erre szolgálnak. Nem egy nemes vágy miatt engedtek be az Európai Unióba, hogy a nyugati államok szintjére jussunk, hanem azért, hogy új piacot biztosítsunk, olcsó munkaerőt és hozzáférést a nyersanyagokhoz a nyugati cégek számára. Ma Románia kereskedelmének, autóiparának, nehéziparának, élelmiszeriparának, bankjainak stb. több mint 80 százaléka idegen kézben van.

Amíg ez nem változik, az EU-s szintű hatalomnak nem áll érdekében valódi szankciókkal sújtani az országot. Erre akkor lennének kényszerítve, ha a kormány igazán komoly, súlyos módon sértene emberi jogokat, amit már nem lehetne ignorálni. Az, hogy ilyesmi megtörténhet-e, nagyban függ a gazdasági helyzet változásától.

Az EP-vitát Romániáról a zöldek kezdeményezték, három okból: Laura Codruța Kövesi eltávolítása a korrupcióellenes ügyészség éléről, a büntetőjogi törvénykönyvek módosításai és a bukaresti tüntetőkkel szembeni augusztus 10-ei erőszak. Ezek az elemek gondolom nem függetlenek egymástól. Mi a közös bennük?

Az erőszak természetesen nem fogadható és mindenképpen el kell ezt ítélni. Ugyanakkor nem kellene a tüntetésekkel szembeni kritikátlan támogatásba torkollania ennek. Sajnálatos módon míg a kormányt és a Szociáldemokrata Pártot mint pártot néhány korruptgyanús oligarcha vezeti, és míg az emberek dühe teljesen legitim, a tüntetőket jobboldali politikai erők közelítették meg, beleértve a jelenlegi államfőt, Klaus Johannist és a korábbi elnököt, Traian Băsescut.

Ezek a tüntetések ugyanakkor ugyanabban a betegségben szenvednek, amely a szélesebb körű korrupcióellenes törekvéseket is jellemzi: a korrupció jelenségének lecsatolását társadalmi-gazdasági kérdésekről, mintha a korrupció csupán egy morális jogi kérdés volna, és mintha a probléma megoldható volna a gonosz politikusok bebörtönzésével anélkül, hogy változtatni kellene a társadalmi-gazdasági problémákon, amelyek valójában éltetik a korrupció kultúráját Romániában. A korrupciót a problémák gyökereként ismerték fel, miközben 30 év neoliberális törvénykezéseit nem vesszük figyelembe. Más szavakkal: egy legitim problémát arra használnak, hogy a romániai jobboldal agendáját és érdekeit szolgálja úgy, hogy a korrupciós ügyek felbukkanásakor soha nem kötik más problémákhoz a jelenséget.

Egy korábbi cikkében amellett érvel, hogy az korrupcióellenes fellépés többek között a nagytőkéről, a szociális államról, társadalmi egyenlőtlenségekről stb. kellene hogy szóljon. Miért nincs ez így?

Azért, mert – mint azt említettem – a mainstream narratívákat létrehozók nem érdekeltek ebben, ezzel szemben éppen az a cél, hogy a korrupció és a társadalmi-gazdasági kérdések, illetve a neoliberális politika elkülönüljön ettől a témától. Egy igazi antikorrupciós diskurzus kiemelné ezeket a kapcsolatokat. Valóban rámutatna arra, hogy a korrupció kiemelt szerepet kapott az 1989 utáni Romániában látott eredeti felhalmozás során, szerepet kapott a világon mindenhol a kapitalizmus építésének folyamatában. Éppen ezért, hogy Max Horkheimert parafrazáljam: ne beszélj a korrupcióról, amíg nem akarsz a kapitalizmusról beszélni. (az eredeti idézet magyarul: „Aki a kapitalizmusról nem akar beszélni, hallgasson a fasizmusról.” – a szerk.)

Tüntetők gyakran „vörös pestisként” említik a PSD-t, miközben ön a neoliberalizmust jeleníti meg fő problémaként, nem a vélt baloldali irányítást. Úgy tűnik, félreértés van itt.

Először is jó tudni, hogy a „vörös pestis” szlogent a két világháború között működő fasiszta mozgalom, a Vasgárda használta a kommunistákra, amely csak megerősíti a korábbi álláspontom arról, hogy a tüntetőket hogyan befolyásolja a jobboldal. Másodszor: neve és nemzetközi kapcsolatai ellenére a PSD nem egy baloldali párt. Ők felügyelték az 1989 utáni legkatasztrofálisabb privatizációkat, a közelmúltban pedig számos jobboldali döntést hoztak meg, amelyek a munkaadó társadalmi hozzájárulásait a munkavállalóra terhelték, vagy gondoljunk a döntésre, amely értelmében elveszik a munkanélküli segélyt azoktól, akik az első adott munkakínálatot visszautasítják.

Az már csak hab ennek a jobboldali populista pártnak a tortáján, hogy jóváhagyta azt a reakciós kezdeményezését, amely úgy módosítja majd az alkotmányt, hogy megakadályozza azonos neműek házasságát a jövőben. Ez a párt neoliberáis intézkedéseket hoz, hogy elégedett legyen a nemzetközi tőke, protekcionista döntéseket, hogy a helyi tőke is boldog legyen, és minimális szociális engedményeket populista retorikába csomagolva, hogy megőrizze szavazóbázisát.

Fotó: Cotidianul

Éppen ezért a romániai baloldalon hatalmas a vákuum, és vannak is próbálkozások ennek betöltésére. Egy új párt, a Demos jelent meg nemrég egy hagyományosabb, neo-keynesiánus, szociáldemokrata agendával, olyan standard célokkal, mint jobb bérek, magasabb adózás, több állami finanszírozás az egészségügy és oktatás területén stb. Egy ilyen reformer agenda azonban erősen korlátozott a jelen nemzetközi kontextusban, ahol a gazdasági fellendülés lassú (és új krízis van a horizonton!), és ahol Románia státusa periférikus. Minden komoly reform, amely a gazdaságot és társadalmat érintené, erős ellenállásba ütközne a nagytőke és annak politikai képviselete által (beleértve EU-s intézményeket), ahogyan ezt a görög kormányt adó Szíriza párt esetében is láttuk három évvel ezelőtt.

Más szavakkal: olyan baloldali politikára van szükség, amely olyan súlyos gazdasági-politikai kérdésekre irányul, amelyek nem megoldhatók egy határozott stratégia nélkül a tőke ellen, és szükség van olyan programra, amely a kapitalizmus szorításából lehetőséget ad a menekvésre – egy olyan programra, amelyben a gazdaságot közös tulajdonlás alkotja és demokratikus kontroll, amely az emberek érdekét szolgálja, nem az elitét. Hasonló gondolatok sokáig tabuk voltak Romániában a sztálinizmus összeomlását követően, de új csoportosulások vannak jelen az országban, mint a Mâna de Lucru, amely ezeket megjelenítik – az anyagi depriváció és bizonytalanság, ami milliókat érint az országban, csak népszerűbbé fogja tenni ezeket a gondolatokat.

A jogállamiság lebontását illetően lát hasonlóságot a román és magyar kormányok között?

Igen, vannak hasonlóságok, és kimondható, hogy bár név szerint egy szociáldemokrata párt kormányoz Romániában, a PSD nagyon is hasonlít a Fideszhez – egy jobboldali populista párt, amely a helyi kapitalisták és bürokratikus hálózatok érdekeit képviseli. Mindkét párt támadja a jogállamot, hogy erősítse saját hatalmát az állami apparátusban és általában a társadalommal szemben, nem utolsó sorban pedig azért, mert egy várható gazdasági válság miatt erősebb ellenállásra számíthatnak.

Ezzel egyidőben fel kell tennünk a kérdést magunknak, hogy melyek a közép- és kelet-európai liberális demokráciáikat érintő válságok mélyebb okai, és azt gondolom, hogy választ akkor kapunk, ha az 1989 után a liberális demokráciával együtt importált neoliberális gazdasági modell gazdaságra mért pusztító hatásait vesszük figyelembe. Amikor a gazdasági modell képtelen beváltani az ígéreteit, a liberális demokrácia is szintén veszíteni fog a népszerűségéből az átlagos emberek körében – ezek a populista jobboldali pártok pedig teret nyernek ezzel egy erős baloldal hiányában.

Fotó: Reuters/Vincent Kesslerftőke

Mennyiben befolyásolhatják a román kormányról szóló vitát az európai parlamenti választások? Néhány elemzés szerint a Sargentini-jelentés vitája sem a magyar kormányról szólt, hanem az EP-ben jelen lévő pártok helyezkedéseiről.

Egyáltalán nem befolyásolják. Romániában az EP-választások, mint máshol is, legfennebb másodrendűek. Ugyanakkor jó esélyt adnak a feltörekvő baloldali erőknek, hogy megmutassák magukat a választásokon. Ami az EP-n belüli hatalmi harcokat illetően egy újrarendeződés periódusában vagyunk. A Néppárt és a szociáldemokraták közötti koalíció nagyjából a végét járja, miközben utóbbiak a zöldekkel, liberálisokkal és az úgynevezett radikális baloldaliakkal keresnek lehetőséget szövetségre. Miután a Fidesz még mindig az EPP tagja, ez a „progresszívek” részéről eszköz lehet arra, hogy hiteltelenítsék őket, de ez is a hatalmi harc része.

Klaus Johannis államfő nemzeti kisebbségi jogokat támadt meg az alkotmánybíróságon. Ha ezek a jogok valóban veszélybe kerülnek, vitázni fognak ebben a témában is ön szerint az EP-ben?

Azt gondolom, hogy olcsó húzás ez az elnöktől, egy populista próbálkozás arra, hogy a nacionalistább rétegek támogatását megszerezze annak ellenére (pontosabban éppen azért), mert ő maga is egy nemzeti kisebbség tagja. Mintha katolikusabb akarna lenni a pápánál, ahogy a mondás tartja. Az álláspontom szerint minden jogot meg kellene kapniuk a nemzeti kisebbségeknek, nem utolsósorban a nyelvük nyilvános intézményekben való használatát is tekintve. Eközben a párt, amely felrója a jogok hiányát, az RMDSZ vélhetően örvend, hogy harcban áll, hiszen ezzel azt az illúziót tartja fent, hogy a romániai magyar közösség érdekeit képviseli. Szerintem nem ez történik: azok a területek, ahol politikai befolyásuk van, épp annyira szegények és fejletlenek, mint az ország legtöbb része. Ami az EU-s intézményeket illeti: azt gondolom, hogy beszélnek majd a témáról, de nem feltétlenül tesznek is lépéseket, a már fennebb említett okokból.

Címlapi illusztrációnk forrása: realitatea.net