Mint amikor 3, 4, 5 sör feszíti belülről az ember húgyhólyagját, valahogy úgy érezhette magát az az embertömeg, amelyik a Csíki Sör nyereményjátékát lezáró rendezvényére érkezett szeptember 28-án, szombaton. Na nem azért, mert mind hozzájutott volna az „ingyensörhöz”, amit a csíkszentsimoni telephelyű sörgyár ígért a több százezer nyertes kupakért cserébe a koncertekkel és nyereményjátékkal megspékelt eszem-iszom keretében, hanem éppen azért, mert a sörgyár túl sokat ígért, amihez nem tudta tartani magát. Egyes becslések szerint akár több tízezren is kívül maradhattak a rendezvényen, miközben a hatalmas dugókkal és népáradattal dacolva próbálták érvényesíteni a nyereményüket.

Egy kedves barátom egyszer azt mondta, hogy két dolog van, amibe érdemes befektetni, mert arra mindig szükség lesz: az egyik a sörgyártás, mert az embereknek mindig igényük lesz egy (-két) jól behűtött söröcskére, amit egy fáradt, nehéz nap után, netán éppen mert valami jó történt, nyugodtan elfogyaszthat az ember. A másik ugyan sokkal kevésbé szimpatikus, de az igény abban az esetben is kétségtelen: a sírkőgyártás – halottak ugyanis mindig lesznek. A csíkszentsimoni eseményre igyekvők, amikor tudomásul vették, hogy már esélytelen a bejutásuk, nagy valószínűséggel inkább az utóbbiakat pártolták volna fel az előbbiek kárára, cifra és még cifrább gondolatokkal tarkított hétszentséges eszmefuttatásaik közepette. Legalábbis a közösségi médiában elérhető reakciók erre engednek következtetni.

A Csíki Sör marketingjével és húzásaival gyakorta pengeélen táncolt a törvényesség, jogszerűség, tisztességesség határán, de a Heinekennel vívott „szabadságharca” során többnyire sikerült a népharagot a maga oldalára billenteni és ropogós lejecskékre fordítani. Úgy itták a termékeit, mintha nem lenne holnap, a székely virtus pedig mintha ebben a rituális cselekvésben, a Csíki Sör ivásában hágna legmagasabb tetőfokára. Már-már népi kultusz övezte a sörgyárat és termékeit, amit igazol a több százezernyi nyerő kupak is, amit érthető módon, jogosan szerettek volna most az emberek „beváltani”.

A szombati rendezvényükkel kapcsolatban elszámolták magukat a kard pengéjével zsonglőrködő mutatványosok (a szervezők), és elrontották a „mutatványt”, a kardnyelésük lágy szövetet ért, saját cégük jó hírnevét sértette fel. Lénárd András, a csíkszentsimoni sörgyár tulajdonosa élő videóban jelentkezett be vasárnap a Facebookon, amelyben elismerte: „az igazság az, hogy egy kicsit elrontottuk, nem gondoltuk, hogy ilyen sok ember jön”. Elmondása szerint 35-40 ezer ember vett részt a rendezvényen, megközelítőleg 50 ezer liter sör és 7 tonna kolbász fogyott el. Elnézést kért azoktól, akinek „nem volt türelme, hogy végigvárja a rendezvényt és végigvárja a koncertet”. Egyesek dicséretesnek tartják, hogy elnézést kértek, mások azonban a keserű szájízzel maradtak (és nem a sör miatt).

Akárhogy is, azóta azok, akik bejutottak a rendezvényre, megkönnyebbülhettek a sör feszítésétől és már azok is kiengedhették a gőzt, akik viszont nem jutottak be. A sörgyárnak mindenképp erős fegyvertény, hogy ennyi embert meg tudott mozgatni, s ahogy mondani szokták, még a „negatív reklám is reklám”. Persze ez még elsülhet jól és rosszul is a cég számára. Egy adag régi vásárlót jó eséllyel elvesztettek, de kérdés, hogy mennyi új követőt hoz számukra a sörgyári incidens. Vagy megerősödik a Csíki Sör kultusza, vagy maga alá temeti a népharag. De a sírkövesnek egyelőre nem kell munkához látnia.

Az illusztráció olvasói fotó.