Leleplezte „Winkler Iuliut”, az RMDSZ EP-képviselőjelölti listavezetőjét az [itthon.ma] nevű újságíró.

Kibogozták a sorosista szálat az éber oknyomozó riporterek az egyik erdélyi heccportálon, de az ügyeletes Sherlock biztonságát védendő aláírás nélkül voltak kénytelenek megjelentetni. Mint arra fényt derítettek, az RMDSZ-lista élére választott Winkler (akit mindenki Gyulaként ismer, de személyi igazolványa szerint valóban Iuliu) valójában Soros embere. Ki másé lehetne?

Az Emlékeztető: Az RMDSZ EP-listavezetője a Soros listán című alkotás egy tavalyelőtti listára hivatkozik, amelyet a DC Leaks nevű, vélhetően a Fancy Bear orosz hackercsoporthoz tartozó lap szivárogtatott ki (már ha a dokumentum hiteles). Az Open Society European Policy Institute jelentése 751 EP-képviselőből 226-ot sorol fel, akiket megbízható szövetségesnek vélnek a 2014-2019 közötti időszakban. Közéjük tartozik két magyarországi EP-képviselő – akikre a magyar kormány és sajtója természetesen lecsapott – és Winkler Gyula is, akit kilenc alkalommal említenek meg.

A dokumentumból csupán az derül ki, hogy az említett képviselők „valószínűleg támogatják” az alapítvány értékeit, egy rövid leírást követően pedig a különböző ügyek alá sorolják fel a képviselőket. Winkler neve kilencszer merül fel, minden nevet többször ismételnek egyébként. Az erdélyi EP-képviselő gazdasági ügyek kapcsán jelenik meg, illetve egy ízben – borzasztó! – kisebbségek társadalmi befogadása miatt is.

A (korábban legalábbis) Jobbik-közeli lap spekulációja nem terjed ki ilyen részletekre, de igyekeznek biztosítani az olvasót arról, hogy Soros, és az is meglehetősen gyanús nekik, hogy az erdélyi magyar sajtó miért nem foglalkozott ezzel a kérdéssel 2017-ben. Emlékeztetnek arra is, hogy sem Sógor Csaba, sem Tőkés László neve nem került fel a listára “nyilvánvaló nemzeti elkötelezettségük, és a Soros-féle »értékek« közismert elutasítása miatt”. Érezhető fájdalmukat fejezik ki ugyanakkor, hogy az RMDSZ elutasította a koalíciót az EMNP-vel és MPP-vel, és „kigolyózták” Sógort, hiába a „látványos jobbra fordulás”, Winkler listavezetői helyezése „jelzésértékű”.

A célom persze nem az, hogy újra leírhassam [itthon.ma] sajtómunkatársam szavait. Olvasva az irományt mégis azon gondolkodtam, hogy hány bakugrás fér bele egy klasszikus összeesküvés-elméletbe, hogy az még ne essen szét, milyen hamis, a magyar kormánysajtó által orrvérzésig szajkózott premisszák és kínos ismerethiányok szükségesek mindehhez? A Finkelstein-féle Soros-receptet ismerjük, a különböző világmegváltó narratívákhoz rendelt gonosz spekulánst, amelyet a világ összes létező bűnügyi hírének gondos válogatása és felcímkézése told meg napról napra. Tudjuk, hogy a liberális sajtó monoton populistázásával egyenértékű a sorosozás, amolyan érvpótló stigma, jobb híján. Egy alapítványtól jutunk el egy névig, egy listától egy másikig, a kettőt pedig sejtelmesen kötjük össze, mintha a hiányzó részek maguktól értetődők volnának. Pedig nem azok.

Pedig nagy szükség volna az EP-választásokat megelőző időszakban valódi vitákat folytatni, akár a jelöltekről, akár a kiválasztásuk mechanizmusáról, a magyarországi és más kárpát-medencei magyar pártokhoz való viszonyulásról, a különböző, kampányba bekerülő témákról, azok részleteiről.

A konteók azonban csupán eltávolítanak erről, paranoiát szülnek és nem egészséges szkepszist, gátat szabnak az egészséges párbeszédnek. Érzelmek mentén, hamis moralizálással választanak el táborokat egymástól, akik többé még csak nem is gondolkodnak el egymás érvein, felelevenítik inkább a boszorkányégetés szép hagyományát.

Ez ugyan kinek volna az érdeke?