Pancsolási körkép: strandok, gyógyfürdők festői környezetben – nem panaszkodhatnak a szatmáriak
Nyáron megtelnek a strandok, a nagy meleg és a vakáció napjaiban sokan a medencékben, vízpartokon hűsölnek. Strandokban, fürdőhelyekben nincs hiány Szatmár megyében sem, induló sorozatunk első részében ezeket mutatjuk be.
Szatmár megye kiváltságos földrajzi helyzetben van: nyugati-délnyugati része az egykori ecsedi lápnak, míg északi-északkeleti része a vulkanikus hegyeknek köszönhetően bővelkedik különböző hőfokú és összetételű gyógyvizekben, no meg bánya- és torlasztótavakban, patakokban. A fürdőhelyek, strandok üzemeltetői (önkormányzat, magánvállalkozó) pedig igyekeznek folyamatosan újítani, fejleszteni, több vagy kevesebb sikerrel, hiszen jól tudják: az elégedett vendég visszatér, míg a valamiért rossz szájízzel távozót hat pár ökörrel is nehéz visszahúzni.
Strandokból nincs hiány a megyeközpont Szatmárnémetiben sem, ahol ezen a nyáron is három pancsolóhely közül lehet választani. A szinte hektárnyi szállodai kertben lévő, beach-partykról híres medence értelemszerűen a hotel lakóinak felüdülését szolgálja elsősorban, de az idegenlégiós városlakókat is szívesen látják, akár a kora vagy késő esti órákban is. Telt házzal üzemel a csúszdákkal ellátott, különféle vízi masszázsokat, szaunákat és rengeteg extra szolgáltatást nyújtó aquapark is, ahová a szomszédos megyékből is érkeznek az év minden szakában, ugyanis az élményfürdő fedett medencerendszerében jó meleg és magnéziumban gazdag termálvízben lubickolhatnak.
Mint ahogy érkeznek a több évtizedes múltra visszatekintő, sokféle medencével, árnyékot adó fákkal, rengeteg zöld (füves) területtel, hatalmas játszótérrel, strandröplabda-pályával, de tengerparti plázst idéző homok „fövénnyel” is rendelkező termál-parkba is. Ezt nemes egyszerűséggel csak „régi strand”-ként emlegetnek a szatmáriak, ugyanis az üzemeltető vállalkozó-üzletember az egykori városi strandot vette haszonbérbe az önkormányzattól, a már meglévő gyógy- és hideg vizes medencéket felújította, illetve újakat épített, jó érzékkel nem bántotta a fákat és a több hektáros területen sikerült kialakítania egy modern, mégis békebeli hangulatú parkszerű strandot. Üröm az örömben, hogy a töltés túlsó oldalán lévő, egykor a szintén városi strandhoz tartozó, kimondottan Szamos-parti részről, amelynek rendbe tételére és felújítására is vállalkozott a haszonbérleti szerződésben, teljesen „megfeledkezett”.
Gyógyfürdő és hajnalig tartó medencés bulik
A Károlyi grófok székhelye, Nagykároly a fiatalokat rengeteg szórakozási lehetőséggel, az idősebb generáció tagjait pedig gyógyító termálvízzel hívogatja. A strandot 2011-ben modernizálták, új medencék épültek, csúszdákat állítottak, köztük a régió egyik legmagasabb kamikaze-csúszdáját, valamint a sokak kedvence tölcsér-csúszdát, strandfoci, strandröplabda és vízifoci-lehetőségeket alakítottak ki, hétvégente a strand területén található szabadtéri és fedett szórakozóhelyen jobbnál-jobb bulik várják a szórakozni vágyókat. Nem mellékesen a távolabbról érkezők kempingezhetnek is, de kisházakban és lakókocsikban is találnak szállást a strandhoz tartozó területen.
A megye legjelentősebb gyógyturisztikai központja Tasnád, és nem csak nyáron, hiszen az itteni, országosan és külföldön is elismert minőségű, egyedi tulajdonságokkal rendelkező, 1 400 méter mélységből feltörő, 70 Celsius fokos gyógyvizes medencék mellett körbeépült (és továbbra is folyamatosan épülő) üdülőövezet egész évben nyitva tart. Több mint 1 500, sokcsillagos szállodákban, vendégházakban található szálláshelyei szinte mindig zsúfoltságig teltek, részben a hazai, a Máramaros, Szilágy és Kolozs megyei turistákkal, részben pedig a szatmári fiatalokkal és aranyifjakkal, akiknek az utóbbi években valóságos Mekkája lett Tasnád. A több mint öt hektáron elterülő fürdő területén a medencék mellett éjjel is megvilágított tenisz-, foci- és röplabdapálya és természetesen játszótér várja a vakációra érkezőket.
A tasnádi dombság „túloldalán” két kisebb, de nem kevésbé ismert és látogatott gyógyvizes fürdő várja a látogatókat: Ákos és a télen is üzemelő Krasznamihályfalva. Utóbbi annyira népszerű, hogy a szatmáriak számára szinte alig van hely, olyan nagy számban jönnek a meleg gyógyvizes fürdési lehetőségekkel kevésbé bővelkedő Szilágy, Kolozs, de még Beszterce-Naszód megyéből is. Az itteni termálvízforrásokat mondhatni véletlenül fedezték fel a '80-as években, amikor a környéken új kőolajlelőhelyek után kutatva fúrásokat végeztek: meglepetésre egy másikfajta kincs bugyogott fel 1 400 méter mélységből, 80 Celsius fokos hőmérsékleten, ugyancsak egyedi ásványösszetételben.
A felfedezést követően nem sokkal meg is nyílt az ákosi fürdő, amelyet előbb a párt, aztán a helyi önkormányzat működtetett, majd egy nagybányai vállalkozó tulajdonába került, aki „túl nagyot” álmodott: a medencefelújítást, szállodaépítést, homokos napozórészt még sikerült ugyan befejeznie, de a további bővítést, modernizálást célzó pályázatai nem lettek nyertesek. Így most felemás kép fogadja a látogatókat, akik mindezek ellenére nagy számban jönnek.
A lassan, de biztosan elvet követték a krasznamihályfalvi strand tulajdonosai, hiszen jó pár évig csak egy, termál vizes medencével üzemeltek, aztán megépült a szaunának és gyógymasszázsnak helyet adó épület is, majd az úszómedence, a másik két gyógyvizes medence (s közben a fürdő körül egyre szaporodtak a kulcsosházak, házikók, motelszobák), játszótér, sportpályák, sőt egy 5 hektár felületű tavat is kialakítottak a sporthorgászok számára. A reumatikus, csont- és bőrbántalmak kezelésre javallott gyógyvízben szívesen megmártóznak a teljesen egészségesek is, a fürdő pedig kora tavasztól késő őszig telt házzal üzemel, de télen is sokan választják a gőzölgő vízben való kikapcsolódást a havas tájban.
Festői környezet
Bár a két felüdülési hely a megye két ellentétes pontján található, nemcsak az a közös bennük, hogy mindkettő erdő közepében áll, hanem az is, hogy tulajdonosaik valami különlegeset hoztak létre, élve az EU-s források lehetőségével, és nem az azonnali meggazdagodás lebegett a szemük előtt, hanem a minőség, a kényelem és a természetbe való beilleszkedés.
Nem is anyagi, inkább gondolkodásmódbeli sikertörténet Bükkalján, Homoród község határában a Popasul Codrenilor. Az oţeloaiai erdőben még a '60-as években alakítottak ki egy kis mesterséges tavat, amelynek vízbe nyúló stégje bő fél évszázada a folklórfesztivál színpada is, míg partja a kirándulók, fürdőzők, horgászok, vadkempingezők találkahelye volt, konkrét gazda vagy tulajdonos nélkül. E gazdátlanság eredményeként a 2000-es évek elejére a környék teljesen elvadult, a tó elmocsarasodott, majd kiszáradt, és sokan elkeseredett nosztalgiával sóhajtottak fel, ha szóba került az oţeloaiai tó. Ionel Vargának azonban konkrét tervei voltak a családja által visszakapott, és az általa megörökölt területtel. Sikeres uniós pályázat biztosította az anyagi fedezetet, amelyből megépült a hagyományos bükkaljai csűrt formázó, négycsillagos panzió, a napozóágyaktól körbevett hatalmas úszómedence és a rózsakert. A tó medrét kikotortatta, feltöltötte, és a horgászokra is gondolva, halakat telepített bele.
Hasonlóan festői környezetben, hatalmas őstölgyfa-erdőségektől övezve, de már magasabban, az avasi hegyek lábánál húzódik a Mária-völgy. A néphagyomány szerint a Szűzanya sétálgatott erre, illetve végig az egész Avason, s léptei nyomán fakadtak az ásványvízforrások, melyek gyógyhatását annó Korányi Frigyes vizsgálta, lajstromozta, s a vizeket pedig palackozva a világ minden részére szállították a boldog békeidőkben. Mária-völgyön az egykori 11 ásványvíz-forrásból már csak egy használható, iható, viszont lent a völgyben és fent a dombon is forró gyógyvizes medencékben lehet fürödni.
A dombon épült szálloda-komplexum pedig ismét jó példája annak, mit is tud létrehozni az, aki hosszú éveken át nem csak dolgozott külföldön, de nyitott szemmel meg is látta a jó, hasznos, itthon is megvalósítható ötleteket, úgy, hogy közben a lehető legkevesebb kárt tegye a természetben. A szálloda egész évben üzemelő belső medencével rendelkezik, illetve tulajdonosa több filegóriát és árkádos, borospince-szerű sütőhelyet is kialakított a domboldalba. Idővel lett teniszpálya, majd hatalmas kinti medence is, amelyet természetesen nem csak a szállóvendégek használhatnak.
A természetbe is vonulhatunk
Annak is bőven van miből válogatnia, aki nem medence, hanem inkább szabadvíz partján akarja tölteni a kánikulai napokat. Az avasi hegyek lábánál lévő kányaházi tavat 1974-ben, a Túr völgyét elzáró gát építésével hozták létre árvízvédelmi céllal, de hamarosan túristacélponttá vált, főleg a horgászok, sátorozók és strandolók, no meg csonakázók számára. Ráadásul a torlasztó és környéke a Túr Menti Védett Területek részét képezi, az EKE tanösvénye pedig a tó partvonalát követi, az erdőszél alatt húzódó erdészeti út mentén, így aki netán belefáradt a lubickolásba, pecázásba, kellemes sétát is tehet.
A kányaházi tó párja és egyben vetélytársa a szintén mesterséges muzsdaji-tó. A rendszerváltás előtt igazi kiváltságnak számított, ha itt valaki hétvégi házzal rendelkezett, a forradalmat követően pedig fellendült az építkezés a mesterséges tó környékén: gombamód szaporodtak a hétvégi házak, szálloda is épült, hétvégén pedig (de nem csak) igazi autós karaván indult s indul mai napig Szatmárnémetiből Muzsdaj felé.
Ugyancsak párja egymásnak az apai és a józsefházi bányató: utóbbi számít kisebbnek a maga közel 7 hektáros nagyságával, és némiképp csendesebbnek is, pedig a rendben tartott, tiszta homokfövenyen kánikulában lépni is alig lehet a napozók között, és teltházasok a szállás- és vendéglátóhelyek is. Viszont a tó vizét csak úszók, pancsolók, gumimatracosok-csónakosok birtokolják, míg a Szamos egykori medrében, a homokkitermelés nyomán létrejött, apai tó 130 hektáros víztükrét motoros csónakok, jetskik, vitorlás szörfdeszkák, vizibiciklik is hullámosra szántják. De nemcsak a vízi herkentyűk idézik a tengerparti hangulatot, hanem a rendkívül finom homokföveny is, amelyet csapatosan lepnek el a szomszédos megyékből is érkező vakációzók, ráadásul aki túl hidegnek találja, vagy berzenkedik a szabad víztől, azt hatalmas medence várja közvetlenül a tó partján.