„Táncolni mindenki tud, szokták mondani, ami sajnos nem igaz, főleg most a 21. században tömegesen nem tudnak már táncolni az emberek” – vallja Könczei Csongor néprajzkutató. A Sapientia EMTE kolozsvári karán induló néptáncművészeti szak megbízott felelősét az erdélyi néptáncoktatás helyzetéről és a szak elindítása mögött húzódó motivációról is kérdeztük. Beszélgetésünkből kiderül az is: a felvételt nyert fiatalok messze nem csak néptáncot fognak tanulni, ám azért lesz erre kihegyezve a képzés, mert jelenleg erre van igény.

Azt szokták emlegetni, hogy Erdély-szerte több mint 300 amatőr néptáncegyüttes és 5 hivatásos csoport működik. Mit lehet tudni ezeknek az együtteseknek az oktatóiról?

Annak, aki az elmúlt harminc évben, tehát 1990 óta bármilyen táncművészeti műfajban szerette volna a tanulmányait folytatni érettségi után, egy lehetősége volt: elment Budapestre a Magyar Táncművészeti Egyetemre. Volt erre példa, de arra kevésbé – egy kezemen meg tudom számolni –, hogy hányan jöttek haza. Általában ezek a fiatalok elhelyezkedtek Magyarországon, főleg a néptáncosok.

Ahogy említetted, Erdélyben van öt hivatásos együttes és van körülbelül 300 amatőr, hagyományőrző néptáncegyüttes. Ez egy elég nagy szám, ha átlag húsz fővel megszorzunk 300 együttest, akkor hatezer gyermekről, fiatalról beszélünk. Ezeknek a vezetői általában nagyon lelkes és elhivatott amatőrök, olyan emberek, akik vagy táncházasok, vagy néptáncegyüttesben tanultak, és odáig fejlesztették magukat, hogy ők lettek az oktatók. Szakképzett oktatója nagyon kevés együttesnek van. Én azt sem tekintem szakképzettnek, aki hivatásos együttesben táncol – mert jellemzően ezek a fiatalok fizetés kiegészítésként tanítanak valahol. Hiába hivatásos táncos, de nem szakképzett, nincs diplomája. Csak attól szakképzettebb, mint egy tanítónéni, hogy ő ezt napi szinten műveli profi táncosként, de az elméleti tudás nem jön magától. Ez egy nagy probléma, és ezért is igényelte az erdélyi néptáncos közösség már lassan 30 éve, hogy legyen egy ilyen szak.

A Romániai Magyar Néptánc Egyesületnek az elmúlt évtizedekben több oktatókurzusa volt, vagy a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség is szervezett óvónőknek, tanítóknak ilyen jellegű kurzust, hogy hogy kell táncot, népi játékokat oktatni, de itt egy gond van: ezek nagyon hasznos kurzusok, csak ezzel nem pótolod a szakembert. Mindig azt szoktam mondani, hogy ez a mikszáthi hályogkovács-kurzus, az ember elmegy az ilyen helyekre tanítani, és elmondja, hogy mit ne, hogy legalább ne tegyenek rosszat. A tánc pont olyan művészeti ág, mint a zene, gyerekkorban kell kezdeni, nagyon türelmes és sok munka által lesz valakiből táncos.

Ez amúgy egy ördögi kör volt, hogy ki tanítson, amikor nincs képzés. Ezzel a szakkal, amit indítunk, elsősorban ezt szeretnénk megoldani, hogy hangsúlyosan nemcsak hogy néptáncosokat, hanem néptánc-pedagógusokat képezzünk, mert első körben ezt kellene lefedni. Erdély-szerte iskolákban, óvodákban tanítanak néptáncot, nem tudjuk, hogy kik és mit.

Mi a veszélye annak, ha szakképzetlen oktatók – tanítónénik, tanítóbácsik – próbálják átadni a tánctudásukat a kicsiknek?

A táncművészetről azt is szoktuk mondani, hogy a mostohagyermek, mert ha valaki zenetanár vagy a filharmóniában zenél, akkor az mindenki számára természetes, hogy zeneművészeti középiskolába vagy konzervatóriumba járt. Ha valaki színész, akkor mindenkinek természetes, hogy az színművészetit végzett, ha képzőművész, képzőművészetit… De táncolni mindenki tud, szokták mondani, ami sajnos nem igaz, főleg most a 21. században tömegesen nem tudnak már táncolni az emberek. Ezért csak szakember tud valakit rendesen megtanítani táncolni.

És itt nem csak néptáncról beszélünk, mert ez hivatalosan táncművészeti és táncpedagógiai szak lesz. Azért lesz hangsúlyosan néptánc alapú, mert ez egyrészt az igény, másrészt az erdélyi magyarságnak a tánckultúra a különböző történeti és szociokulturális vonatkozások miatt 90 százalékban a néptáncot jelenti. De azok a fiatalok, akik ide bejutnak, klasszikus balettől kortárs tánctechnikáig és polgári társastáncoktól történeti társastáncokig mindent fognak tanulni, hiszen egy magyar irodalom és nyelvtanár sem csak régi irodalmat tanul és tanít, hanem a teljes palettát. Egy táncpedagógusnak is mindent kell tudnia, de a néptánc lesz a gyakorlati táncoktatásnak a 60 százaléka, mert erre van szükség. Ha esetleg 10-15 év múlva megtelik a piac, és azt mondják, hogy most már lehetne kortárs táncosokat nevelni, akkor valószínűleg a hangsúly majd eltolódik.

Tehát mintegy meg kell alapozni a néptánctudást ezekkel a műfajokkal…

Nem, meg kell alapozni a tánctechnikai tudást. Ha valaki versenysportoló akar lenni, akkor gyerekkora óta gyúr arra a sportra és edz. Az, hogy egy balettáncos akkorát tud ugrani, vagy megcsinálja a spárgát, az nem attól van, hogy ő úgy kel fel, hanem rengeteg munka van benne.

A magyar néptánctudomány, a magyar etnokoreológia Martin Györgynek köszönhetően egy világhírű tudományág, amely összegyűjtötte, archiválta és feldolgozta az elmúlt 50 év történéseit, ezért nekünk van egy nagyon nagy előnyünk. Az a néptánckincs, amire mi azt mondjuk, hogy hagyományos néptánckultúra – ami amúgy már nem létezik, mert ami most van, az már ennek a revitalizációja, de ami létezett az 1950-60-as évekig a falvakban –, annak a táncanyagnak a túlnyomó többségét sikerült archiválni, lefilmezni, lejegyezni. Ez egy hatalmas anyag, és az a szerencséje a magyar néptánc- és táncházmogalomnak, hogy van miből válogatni, viszont egy oktatónak ezt a hatalmas anyagot kell ismernie. Egy oktatónak ugyanakkor néprajzi alapismeretekkel is kell rendelkeznie, azért jó, ha meg tudja különböztetni Kalotaszeget Mezőségtől, és jó, ha rendelkezik művészettörténeti és színháztörténeti ismeretekkel. Emellett esztétikát, tánctörténetet, zeneelméletet, népzenét, éneket, ritmikát is fognak tanulni, tehát ez egy nagyon komplex dolog, amiből kifele az látszik, hogy táncolnak…

Fontos ugyanakkor, hogy maga a hagyományos néptánc az nem egy tantárgy, és azt nem is lehet tanítani. Az, ami apáról fiúra hagyományozódott, az egy szocializációs folyamat volt, falun ebbe belenőttek, magukba szívták, volt rá idő. A mai világban ahhoz, hogy valaki ezt a húszéves szocializációs folyamatot felgyorsítsa 2-3 év alatt, szaktudás kell.

A Sapienta EMTE kolozsvári karán elindított szak elsődleges célja tehát az lenne, hogy az itt lediplomázott fiatalok valamely erdélyi néptánccsoport oktatóiként helyezkedjenek el, ott, ahol eddig nem zajlott megfelelő néptáncoktatás?

Két felvevő piac van. Az egyik az öt profi együttes: ha valaki táncművész akar lenni, de nem akar tanítani, az elmegy és táncol ezekben az együttesekben, vagy akár létre is hozhat együttest. Mi itt Kelet-Európában mindig államilag finanszírozott együttesekben gondolkodunk, Nyugat-Európában nem nagyon vannak ilyenek. Miért ne lehetne magántársulatot alapítani? Erre is van már kísérlet, Magyaroszágon több ilyen is van, akik pályázatokból meg a közönség bevételeiből élnek. Amúgy hozzáteszem, hogy a táncos karrier rövid karrier, negyvenvalahány évesen már nyugdíjba mehetnek, de kevesen érik meg ezt a korhatárt, mert a lábak szétmennek, az izületek miatt 15-20 évet táncolnak, és utána abbahagyják. Ezért is jó a kettős diploma, mert mint táncpedagógus tovább tud működni. Tehát ez az egyik felvevő piac, ez lesz a kevesebb szerintem.

A többségtől pedig azt reméljük, hogy elindul tanítani. Ez egy nagy kérdés számomra is, hogy ez az igény, ami megfogalmazódott, hogyan valósul majd meg, mert tudjuk, hogy amíg valami nincs, nagyon jó arra hivatkozni, hogy miért nincs, de most lehet az lesz a baj, hogy miért van. Ez majd kiderül, amikor elkezdenek elhelyezkedni a fiatalok.

Tíz tandíjmentes és hat költségtérítéses helyet fognak ősszel meghirdetni az induló szakon. Miből áll majd a felvételi, mennyire kell gyakorlott táncosnak lenniük a jelentkezőknek?

Olyan fiatalokat nem várunk, akik életükben nem táncoltak, ez világos. Kétlépcsős felvételire gondoltunk. Az egyik arról fog szólni, hogy alkalmas vagy alkalmatlan: felmérjük a hajlékonyságot, ritmikát, fizikai erőnlétet, énektudást, tehát azt, hogy képes-e arra, hogy táncos legyen vagy nem. Ennek lesz egy második része, amikor táncolni kell valamit. Nem muszáj néptáncolni, ha ő hip-hop-ot akar táncolni, azt is megnézzük, mert lehet, hogy ő nagyon tehetséges. Természetesen a néptáncosok olyan szempontból előnyt fognak élvezni, hogy ez, bár nem kizárólag, de hangsúlyosan néptáncszak lesz. Miután ez lejárt, jön a felvételi második része, egy motivációs beszélgetés, ahol szemtől szembe megismerjük őket, azt, hogy miért akarják ezt csinálni, milyen terveik vannak. Valamint lesz egy szövegértésen alapuló feladat is.

A szak akkreditáció alatt áll, a tervek szerint július második felében lesz a felvételi, és októberben indul a szak.

Melyek lesznek a szak főtantárgyai, és kik lesznek az oktatók?

Fele-fele arányban lesznek az elméleti és a gyakorlati tantárgyak. A gyakorlatiak között lesz klasszikus balett, balettechnika, társastánc, amit Jakab Melinda művésznő, a Kolozsvári Magyar Opera balett-társulatának tagja, koreográfusa fog tartani; minden, ami kortárs, színpadi mozgás, improvizáció és akrobatika, az Sinkó Ferenc színművészé, aki a GroundFloor Group társulatával bizonyította, hogy ezekben a dolgokban egészen jól elmélyült; a történeti, azaz a reneszánsz és barokk társastáncokat Szabó Anikó fogja oktatni; minden, ami néptánc, az Feketelaki Tiboré és a jómagamé lesz, valamint vendégtanárokat is hívunk. A néptáncban vannak táncdialektusok, és azoknak megvannak a szakavatott ismerői, akiket érdemes lesz majd mindig elhívni, mert az adott táncanyagot a legjobban ismerik. Nekünk be fog segíteni Székely Melinda néprajzkutató, ő lesz a néprajzi tantárgy oktatója és Túrós Klára, aki zeneelméletet fog tanítani.

Az elméleti tantárgyak között a művészettörténetet Lupescu Radu, a román színház- és filmtörténetet – amire a minisztérium minden előadóművészeti szakot kötelez – Virginás Andrea fogja tanítani, a magyar színház- és egyetemes színháztörténetet Lázok János Marosvásárhelyről, Könczei Csilla lesz a táncelmélet és kinetográfia, azaz a táncjelírás tárgy oktatója. Pávai István népzenét, Tötszegi Tekla viselettörténetet fog tanítani. Mivel szerződésünk van a Magyar Táncművészeti Egyetemmel, ők küldenek tánctörténet-tanárt, mert Erdélyben nincs tánctörténészünk, Bólya Annamáriát, és Fodor Antal táncművész professzor lesz a koreográfia művészete tantárgynak az oktatója. Emellett lesz pedagógiai modul, ami minden szaknak ugyanaz, és ennek a speciális részét, azaz a népi játékokat és táncoktatást Benedek Árpád fogja tanítani, aki a nagyváradi Csillagocska Alapítványnál ezzel foglalkozik több mint 15 éve, emellett a Partiumi Egyetemen segédtanár. Szóval elég népes a csapat.