„16 évesen másodszor is megszülettem” – film készült a kolozsvári holokauszt-túlélőről

Zs. E. 2017. november 16., csütörtök, 13:20

Az erdélyi közönség Kolozsváron láthatta először Csibi László NUSSBAUM 95736 című dokumentumfilmjét, amelyben majdnem 90 éves kolozsvári holokauszt-túlélő járja végig életének helyszíneit Tordától a buchenwaldi koncentrációs táborig és vissza. Tanúságtétel az utókornak ez a film, fogalmazott a vetítés után Nussbaum László.

Mindössze 30 kilométeren múlt, hogy az 1940-ben Tordáról Kolozsvárra költözött Nussbaum László 15 évesen személyesen látta a fehér glaszékesztyűben élet-halálról döntő Mengelét, örült az edényfalról lenyalt maradéknak is, és orrában érezte az égett hús borzalmas szagát. „Szerencséje volt”, hogy nem volt sem fiatalabb, sem öregebb a deportáláskor, hogy nem volt semmilyen betegsége, és volt benne elég életerő ahhoz, hogy túléljen a felszabadulásig, mondta a Minerva Házban szervezett filmbemutató után.

„Drága bátyám, én tudom, hogy jó helyre visznek, nem fogok ezen túl sem éhezni, sem szomjazni. Vigyázzál, hogyan fogsz beszélni rólam a szüleinknek. Kívánom, hogy felszabaduljál, és szabad életed legyen. Sanyika.” Ez a cementeszsákból letépett cetlire írt pár sor Laci bácsi életének legnagyobb tragédiájához kapcsolódik. Nem érett felnőtt írta, hanem egy 13 éves halálraítélt, Laci bácsi öccse.

Nussbaum László több előadás alkalmával megosztotta már élményeit a nyilvánossággal, a film segítségével azonban térben és időben sokkal szélesebb közönséghez juthat el a kolozsvári zsidóság története. „Az ő generációja, aki a deportáláskor 15-16 éves volt, az utolsó, amelyik még tud mesélni” – mutatott rá a film rendezője. A korához képest ma is életerős, aktív Laci bácsi meglepő tárgyilagossággal nyilatkozik a filmben, illetve szólt a vetítést követően is élményeiről. „Laci bácsi 20-30 évig nem beszélt a lágerről senkinek. Ez alatt helyére tette magában, ami történt” – mondta a Maszolnak adott korábbi interjúban Csibi László.

„1940 őszén, a Nussbaum család a kettévágott Erdély határvidékéről, Tordáról, a jobb élet reményében a Magyarországhoz visszatért Kolozsvárra költözött. Magyarságukat teljes mértékben akarták megélni. Itt készült az életre a tizenéves László, akinek történetein keresztül a második bécsi döntést követő évek eseményei, élményei elevenednek meg. A téglagyárban eltöltött hetek után, zsúfolt marhavagonba zárva utazott szüleivel és testvérével utolsó állomásukra, Auschwitz-Birkeanuba. Az árván maradt Lászlót később a buchenwaldi munkatáborban érte a szabadulás. A 95736-os számú fogoly elkobzott élete a küzdelem és megbocsátás története.”

Csibi László történelmi témák iránt érdeklődő dokumentumfilm-rendező, de a hivatalos narratívák helyett sokkal inkább az alulnézet érdekli. Megszólaltatta Bonchida magyar és román lakóit, akik még emlékezhettek a Bánffy-kastély fénykorára (A kastély árnyékában, 2012), portrét készített Kós Károlyról egy régi tévéinterjú alapján (Kós Károly, 2013), illetve Észak-Erdély visszacsatolásának időszakáról szólaltatott meg olyanokat, akik személyesen tapasztalták meg azokat az időket (Édes Erdély, itt voltunk, 2015).

Ez utóbbi filmje csak a román-magyar feszültséggel foglalkozik, így egyértelmű volt számára, hogy a következő projektjében a zsidó szemszöget mutatja meg. Így jutott el Nussbaum Lászlóhoz, akivel hosszas előkészületek után tíz órányi anyagot vett fel különböző helyszíneken, a család tordai és kolozsvári lakásainál, az egykori kolozsvári zsidó iskolánál, az Írisz-telepi gettó helyszínén, a németországi lágerekben, Laci bácsi lakásán, illetve a kolozsvári zsidó temetőben. A hatalmas anyagból 52 percnyi történetet válogatott ki, mint kiderült, interjúalanya ragaszkodott hozzá, hogy egy óránál ne legyen hosszabb a film.Holokauszt-történeteket láttunk vagy olvastunk már, mégis tud újat mondani a NUSSBAUM 95736: egyrészt kolozsvári, erdélyi vonatkozásaival, másrészt azzal, hogy nem áll meg 1945-nél, foglalkozik a visszatérés utáni időszakkal is: szereplője az ösztönös harag érzésétől eljut a megbocsátásig, és a film végén kimondja: „nem lehet megítélni egy népet sem”.

A kronológiai sorrendben, klasszikus beszélő fejes dokumentumfilmek stílusában összevágott történetet háromdimenziósra animált családi fényképek, lágerekben készült korabeli mozgóképek, a címszereplő „felülemelkedésére” rímelő légi felvételek egészítik ki, valamint a sZempöl zenekarból ismert Bocsárdi Magor zenéje. A háttérben kis, öttagú, lelkesedésből dolgozó csapat áll, emelte ki a rendező.Nussbaum László a vetítés után elárulta, ha most kérdeznék meg tőle, nem vállalná a szinte két éves, gyakran fárasztó forgatást. Ugyanakkor nem tartja fontosnak, hogy a neve fennmaradjon, azt viszont igen, hogy a története, az élményei elérhetőek maradjanak az utókor történészeinek is.

A NUSSBAUM 95736 egyébként szerepel a Hollywoodi Nemzetközi Független Dokumentumfilmes Díj októberi díjazottjai között, és különdíjat kapott a Lakiteleki Filmszemlén is.