Azon fanatikusok közé tartozom, akik a filmes évet mindig azzal mérik, hogy volt-e köztük jó sci-fi vagy sem. Ha volt, akkor az jónak számít, ha nem, akkor már csak közepesre mentheti magát. A jó tudományos-fantasztikus mozi őriz meg ugyanis legtöbbet a mese varázsából úgy, hogy közben nagyon is földhözragadt dolgokról beszélhet. És még valamit nem spórolhat meg a jó sci-fi: a szellemet. Ezt semmilyen dizájn vagy robbanás nem pótolja. Gondolat nélkül olyan a műfaj, mint a barack nélküli baracklekvár: színre ás állagra ugyanaz, csak a mellékhatások émelyítőek.

Nos, az Érkezés még annyit csavarint a dolgon, hogy a romantikus filmekre jellemző érzelmi hátteret behozza a játékba, még azt is kockáztatva ezzel, hogy el kell merészkednie mindezért a giccs határáig. De Denis Villeneuve épp azért számít jó rendezőnek, mert kiváló arányérzékkel rendelkezik, pontosan tudja, hogy mit bír még el a műfaj (legyen az thriller vagy akció), mitől nem válik még könnyes-búsolós, közhelyes tucattermékké a nyersanyag. Így lesz az Érkezés a 97-es, Zemeckis-féle Kapcsolat után a legkomolyabb elmélkedés arról, hogy mennyire is áll készen az emberiség arra, hogy szembenézzen az elkerülhetetlen ténnyel: nem csupán azzal, hogy nincs egyedül a világűrben, de az idegenek már a hátsó kertben/spájzban vannak.Történik, hogy egy nem túl napfényes hétköznapon arra ébred a világ, hogy számos, kagylóformájú űrhajó landol a Föld számos pontján. A szokásos katonai hiszti után felmerül a jogos igény: jó lenne elcsevegni a látogatókkal, mielőtt odapörkölnénk. Vagy fordítva. Így viszont bekapcsolódhat a játékba a magányos, ám igen vonzó nyelvész professzor (Amy Adams) és az elméleti fizikus, akit Jeremy Renner alakít. Őket tartja kordában a hadsereg részéről Weber ezredes, Forest Whitaker megszemélyesítésében, aki már a tekintetével is képes a legautoriterebb figurát is tépelődő, vívódó emberré változtatni. A film ettől a perctől kezdve igazából nyelvészeti leckék sorába megy át, némi érzelgős szenvelgéssel, aminek később sokkal nagyobb jelentősége lesz, mintsem veterán mozinézőként azt elsőre gondoltuk volna. (Pedig sejthettük volna, hiszen Villeneuve-nek nem kenyere az öncélúság.) Az Érkezés érdeme, hogy ennek ellenére sem lesz unalmas vagy vontatott, sőt: a kommunikáció nyelvi és filozófiai problémáját képes élvezetesen bemutatni, úgy hogy közben a probléma nem veszíti el súlyát és intenzitását, és nem csúszunk bele a didaktikus ismeretterjesztés csapdáiba. (A látványra éhesek közben gyönyörködhetnek az kidolgozott lényekben, és az idegen kalligráfiában.)

Amy Adams alakításának összetettsége a visszafogottságában is pompás látvány mellett a film nagy motorja. Jó tudós mintájára egyszerre magabiztos és kételkedő, miközben fel kell dolgoznia élete tragédiáját, illetve megakadályozni, hogy galaktikus méretű háború törjön ki egynémely politikus rövidlátása miatt. Az ő érdeme (és persze a forgatókönyv zseniális fordulataié), hogy a felvetett problémák személyesekké tudnak válni, illetve az is, hogy egy-egy elveszett jelentésnek milyen drámai hozadéka lehet nem csupán az emberiség, de az ő sorsa szempontjából is. Amit más mozi megold némi lézernyalábbal és robbanással, azt az Érkezés a nyelvi jelek közötti „hadviseléssel”, megfejtéssel vezet le. Ezzel pedig a Mentőexpedíció fémjelezte sorba lép: a tudomány válaszait szegezi szembe a fantasztikum kérdéseivel.

A Fogságban és a Sicario – A bérgyilkos című mozikkal Villeneuve már bebizonyította, hogy bármikor képes átlag feletti filmekkel kirukkolni, az Érkezéssel pedig minden reményünket megerősíti abban, hogy az osztatlan sikernek örvendő kultfilm, a Szárnyas fejvadász méltó folytatást kaphat a keze alatt. Az Érkezés ugyanis okos és megrendítő mozi, igazi poénnal a végén, ami teljesen átrendezi a fejünkben az egyszerűnek tűnő történetet. De ugyanúgy mesél rólunk is, az emberiség aktuális (szellemi) nyavalyáiról, arról, hogy talán csak a csoda menthet meg minket önmagunktól, de arról is, hogy az a csoda néha igenis karnyújtásnyira van tőlünk. Csak kicsit másképp kell gondolkodni térről és időről. Idegenekről. És persze a nyelvről. Ami egyszerre lehet fegyver, mentőöv és a szerelem záloga.