Tizenkét együttes, közel száz népzenész és néptáncos találkozott Gyergyószentmiklóson, hogy együtt éljék meg a gyökerekhez való visszatérés örömeit. Az öt éves kimaradás után újra létrejött találkozó egyértelmű következtetése: büszkének kell lennünk dallamainkra.

„Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának” – ezzel a Kodály-idézettel indították útjára a harmadik alkalommal szervezett gyergyói népi hangszeres találkozót.

Az első népi hangszeres találkozót 2004-ben Páll Ibolya, a Domokos Pál Péter Dalkör egykori vezetője hívta életre, majd ezt követően 2009 februárjában a Gyergyószentmiklósi Művelődési Központ szervezte meg a Gyergyói Népzenészek Találkozóját. Remetén az óta minden évben megrendezik a találkozót ugyanezen a néven.

Közel száz népzenész is megfér a „csárdában”

Népzenei értékeink népszerűsítése, saját kultúránk átörökítése a jövő nemzedék számára – ezt a célt fogalmazta meg a Gyergyószentmiklósi Művelődési Központ. A rendezvényen tiszteletét tette Kelemen László, a budapesti Hagyományok Háza főigazgatója, aki arra bátorította a jelenlévőket, gyűjtsék össze a környezetünkben még meglévő értékeket, tanulják meg és adják tovább a fiataloknak.

Az est főszereplői kétségkívül a zenészek és táncosok voltak, akik majd' három órán át adták át egymásnak a színpadot.

A citerazenekarok igen népszerűek voltak: fellépett a gyergyóalfalvi Domokos Pál Péter Hagyományőrző Egyesület Citerazenekara, a gyergyóremetei Balás Gábor Művelődési Ház Citerazenekara, a lelkes hetedik osztályosokból álló, gyergyószentmiklósi Fogarasy Mihály Gimnázium Citeraköröseinek együttese, a gyergyócsomafalvi citerazenekar.

De nem csupán a citerások mutatták meg tehetségüket, a népzene iránti tiszteletéről tett bizonyságot a gyergyószárhegyi Cika Együttes, a gyergyóremetei Balás Gábor Művelődési Ház Népi Zenekara, a gyergyószentmiklósi Magyar nóta- és Dalkör énekeseinek csapata, a gyergyóditrói Gál Imre és zenekara, a gyergyóújfalvi Oláh Ferenc és zenekara, a gyergyóalfalvi Pál Csaba Emlékzenekar, a több gyergyói zenészt is felvonultató Heveder Zenekar.Nagy sikernek örvendhetett a gyergyóújfalvi Katorzsa Néptáncegyüttes Zenekara is.

Népzenészek a gyökerekről

A gyergyószárhegyi Danguly Ervin, a Cika együttes vezetője úgy gondolja, elsősorban a közösségtől függ, hogy a gyerekek mennyire viszonyulnak nyíltan népi kultúrához. „Szárhegyen nagyon odafigyelünk erre, már az óvodai foglalkozásokban is használjuk a népdalokat, úgyhogy nevelődik az utánpótlás. Konkurenciát a sportok jelentenek, mert megtörténik, hogy elviszik kézilabdázni a gyerekeket a szülők.”

A gyergyóalfalvi Citera zenekar tagja, id. Nagy Imre borúsabban látja a dolgokat, tapasztalatai szerint a lányok inkább mennének citerát tanulni, ám miután férjhez mennek, már a férj nem engedi őket.

„Volt olyan is, hogy tizenketten voltunk a csapatban, de most jelenleg csak négyen vagyunk. Sokan férjhez mentek, eltávolodtak tőlünk, most a két unokám is énekel, citerázik. A bánatom, szomorúságom, hogy nehéz utánpótlást nevelni. Tíz évig oktattam az iskolánál és 54 kislányt megtanítottam citerázni. De nem tudom miért, a férfiak, a férjük többet nem engedte, s mivel férfiak nem igen jelentkeznek citerázni, ezért mindig figyelembe kell vennem, hogy a lányokkal csak addig lehet, amíg hajadonok. Remélem, ha még élünk egy keveset, valahogy csak megoldjuk ezt az utánpótláskérdést is”, fogalmazott az idős népzenész.

A hagyományőrzés is nevelés kérdése

Deák László, a gyergyóújfalvi Katorzsa néptáncegyüttes vezetője örömmel fogadja a tanulékony diákokat. „A gyerekekbe nehéz beleoltani a gyökerek fontosságát, nehéz nekik felvenni a ritmust a régi korral, de nagyon tanulékonyak. Szívesen viselik a székelyruhát is a fiatalok, a felnőtt korosztály már nem annyira, de a gyerekek hál istennek igen”, mondta a táncoktató.

Vaszi Lenke, a Fogarasi Mihály Általános iskola citerakörének vezetője szerint is rendkívül fontos, hogy mindenki ismerje meg a gyökereit, ellenkező esetben a gyerek identitástudatban fogja leélni az életét.

„Hála Istennek, ezeknek a gyerekeknek megdobban a szívük és megmozdul a lábuk a népzene hallatán és nekem is szerencsém van, mert ha kérem, minden nagyszünetüket rááldozzák a népdalok tanulására. Sajnos nagyon kevesen, elenyésző százalékban vannak ilyenek, az én osztályomban a 22 gyerekből hat lány van itt, akit érdekelt a népi kultúra. Én úgy nőttem fel, hogy egyik katonalátóból a másikba, egyik lakodalomból a másikba cipeltek a szüleim és nagyon boldog vagyok, amikor eredeti népdalokat hallhatok eredeti hangszerelésben”, osztotta meg tapasztalatait a román tanárnőként dolgozó pedagógus.

Gyerekfejjel a népzenéről

Bár a fiatalok körében elenyészőnek mondható az a százalék, akik a népzene és néptánc iránt érdeklődnek, az mindenképpen elmondható, hogy akik erre adják a fejüket-lábukat-hangjukat, azok egy életre elköteleződnek a népzenével. Csorba Melinda, a gyergyószentmiklósi Fogarasy Mihály Általános Iskola diákja, a Hóvirág Néptáncegyüttes tagja számára nagyon fontos a hagyományok ápolása.

"Szeretem a népdalokat és nagyon szeretem a néptáncot is. Fontos megértenünk, hogy ez az igazi kultúra, a magyar dalok. A szüleim is mindig is bíztattak, amikor csak tehetik, eljönnek és megnézik a szerepléseinket. Nagyon szeretem az igazi zenét, és nem bírom hallgatni sem a robotzenét. Éppen ezért a táncházakat sosem cserélném fel a diszkóval, és hát van ott is ereszdelahajamat, ugyanakkor ápolunk egy kultúrát, a sajátunkat”, mondta a székelyruhás lány.

Gergely Attila, gyergyóújfalvi Katorzsa néptáncegyüttes tagja szintén arról vallott, hogy őt a néptánc világa teljesen lenyűgözte. „Sokáig modern táncot tanultam, aztán teljesen magamtól kezdtem el néptáncot tanulni, és már két éve néptáncolok. Népzenészek, néptáncos összejöveteleken nagyon jól érzem magam. Táncolunk, énekelünk, székely ruhába vagyunk öltözve, és én azt nagyon szeretem”, áradozott a kalapos székely legény.

Legyünk büszkék dallamainkra!

Sándor Csaba Lajos népzenész, néptáncos, a 2012-es Fölszállott a páva közönségdíjas balánbányai Ördögborda néptáncegyüttes alapítója és koreográfusa, életével és tevékenységével bizonyítja: a néptánc egy életmód, a népdal pedig a mindennapi kenyér az emberek életében. „Legyetek büszkék a gyergyói népdalra! Kérjétek meg a zenészeket, hogy játsszanak gyergyói népdalokat, tanuljátok meg, énekeljétek velük, hiszen a zenészeknek mindig egy lépéssel előttünk, táncosok előtt kell járniuk”, fogalmazta meg gondolatait a hagyományőrző férfi, aki folyamatosan fertőzi a gyerekeket és fiatalokat a néptánccal, népzenével.