A tanár, szobrász Izsák Márton magánszemélyek birtokában lévő szobraiból nyílt kiállítás Marosvásárhelyen a Bernády Házban.

A 100 éve született Izsák Márton emlékére a Bernády Ház kuratóriuma kezdeményezte a kiállítást, felhívást intézve mindazokhoz, akik az általa alkotott szobrok valamelyikét birtokolták, hogy egy tárlat erejéig váljanak meg az alkotásoktól.

A kiállításon Nagy Miklós Kund bevezetőjében a marosvásárhelyi művészt mutatta be annak a népes közönségnek, amelynek nagy része még ismerte a tanárt, a szobrászt.

Beszélt Izsák Márton korszakairól, jelentősebb köztéri szobrairól, azokról, amelyek az egykori politikához kötődtek és azokról a szobrokról, amelyek időtlenek, vagy politikamentesek. Kiemelte a holokauszt emlékére készült, igen későn felállított szoborcsoportját, valamint a Márton Áronról készült szoborportrét, amely a plébániatemplom udvarán áll. E szobor történetét közelebbről Fodor Sándor tanár elevenítette fel, aki az ötletadója volt a szoborállításnak, és meggyőzte a művészt, hogy Márton Áron alakja mindenképpen bronzba kívánkozik.

Hunyadi László, az egykori tanítvány, a Mesterről beszélt, az emberi vonásairól, arról a kiváló tulajdonáságáról, amellyel a tehetséget menteni tudta bármilyen politikai széljárás ellenében is.

Ugyanerről beszélt Bálint Károly és Kiss Levente szobrász is, akik mind tanítványai voltak, és akik azt fejtegették, hogy A két Bolyai szobrának megalkotója elsősorban gyakorlati ember volt, gyakorlati oktató, aki az elméleti fejtegetések helyett tanítványaival együtt készítette el nagy köztéri szobrait. A hihetelten igényességét idézték fel, amellyel tanítójuk alkotásait kivitelezte. Kísérletező ember volt, a klasszikus, letisztult formák mellett új anyagokat próbált ki, sokféle megközelítésben ábrázolta az embert, aki művészetének mindenkor a középpontjában állt.

Bandi Kati és Hunyadi Mária az elegáns tanárról beszélt, akibe az összes lánytanítvány szerelmes volt annak idején.

Sebestyén Mihály elsősorban családi, személyes emlékeit sorolta, arról az Izsák Mártonról beszélt, akinek életét meghatározta a holokauszt emléke, a munkaszolgálat, amelyről egy percig sem tudott elfeledkezni, és amely szobrászművészetének tragikus hitelességet kölcsönzött. Művelt szobrász volt, sokat olvasott, világot járt, múzeumokat búvárolt, albumokat vásárolt, szenvedélyesen kutatta az európai művészet titkát. Úgy élt, mint vérbeli művész.

Az egész találkozó inkább hasonlított egy jó hangulatú baráti csevegéshez, mintsem valami feszes, rutinos megemlékezéshez.

Izsák Márton legismertebb köztéri alkotásai Marosvásárhelyen: A két Bolyai, Márton Áron, Szentgyörgyi István, Bartók Béla, Enescu, Holokauszt Emlékmű. Az ő műve az Ismeretlen katona és az egykori Sztálin-szobor, a budapesti testnevelési Fősikola előtt 1945-ig álló Horthy Miklós lovasszobra, Bukarestben az Athaeneum dísztermében II. Károly román király arcmása.

Marosvásárhelyen lakóházak homlokzatát díszítő domborműveket is készített Farkas József építész megrendelésére.

Halála előtt nem sok idővel a város Marosvásárhely Díszpolgára címmel tüntette ki Izsák Mártont.