Kolozsvár és Nagybánya hírhedt nyomortelepein fotózott 2018-ban Miron Zownir, a mélyszegénységben élők, kitaszítottak és kiszolgáltatottak dokumentálója, sorozatát november végéig lehet megnézni a kolozsvári Művészeti Múzeumban. A német alkotó szerint a világot nem lehet megváltani, mégis fontosnak tartja annak felmutatását, amiről inkább elfordítanánk a tekintetünket.

A kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezési Egyetem (UAD), a Művészeti Múzeum és a Német Kulturális Központ szervezésében megvalósult kiállítás címe Flashback. Visszatérés Kolozsvárra, ami utalhat a fotós szemszögére is, aki most bemutatja, amit két évvel ezelőtt látott a város peremén, Pataréten, de arra is, hogy a romániai felvételeket Zownir több mint egy évtizeddel korábbi moszkvai sorozatával állítják párhuzamba a Bánffy-palota földszinti termeiben.A romániai felvételek akkor készültek, amikor Miron Zownir a Visual Kontakt galéria és a Német Kulturális Központ rezidensprogramjának meghívottja volt, a sorozatot Romania Raw (Románia nyersen) címmel először Berlinben állították ki 2019-ben, most album is megjelenik belőle a PogoBooks kiadónál. A fotós Nagybánya és Kolozsvár hírhedt romatelepein járt, de bukaresti drogfüggőről készült felvételt is találunk a kiállításon. Zownir moszkvai sorozata, a Down and Out in Moscow 1995-ben, nem sokkal a Szovjetunió megszűnése után, az első csecsen háború idején készült a társadalom peremére szorult, sérült emberekről.Olimpia Bera kurátor szerint a két, időben és térben egymástól távol álló projektben a közös az, hogy Miron Zownir úgy fotóz, hogy résztvevője és szemtanúja az extrém helyzeteknek, amelyekben az egyén lelkiállapotát ragadja meg, egy lecsupaszított valóságot.

Az oroszországi és romániai képeken is a közelség a legfontosabb, az alanyok legtöbbször karnyújtásnyira vannak a fotóstól, szemkontaktust teremtenek vele, apátiájuk vagy különböző pózaik tükrözik a jelenlétét, majd a miénket is, akik a barokk palota fényes padlóján állva szemléljük őket. A moszkvai sorozat a sérült, roncsolt, megalázóan közszemlére tett, eszméletlen (élettelen?) emberi testre összpontosít, amely így, elszigetelve a környező világ metaforájává válik, a romániai sorozat viszont többet mutat a környezetből, abból, ahogy a szemét mellett és szemétből élők belakják, egyfajta rezignált otthonossággal és derűvel, és ahogy fogadják benne a külvilágból érkezett szemlélőt.„Akár embereket vagy hangulatot fotózok, akár filmet rendezek vagy írok, makacs realista vagyok, radikálisan szubjektív, ugyanakkor nagyon lírai. Brutális, de kellemes. (…) A fényképeim azt jelzik, hogy a világ sosem fog megváltozni. Mindig lesznek gazdagok és szegények, mindig létezni fog a kiváltságosok kasztja és azoké, akiknek semmijük sincs. Mégsem vagyok keresztes lovag, nem vagyok annyira szemtelen. Nem állok ki a barikádokra azt kiáltva, hogy meg akarom váltani a világot a fényképeimmel. Csak felhívom az emberek figyelmét bizonyos körülményekre, anélkül, hogy megítélném azokat” – idéz egy Zownir-interjúból a múzeum Facebook-oldalán közzétett beharangozó.