Vígoperával tiszteleg Kolozsvár és zeneiskolája előtt a Kossuth-díjas Selmeczi György
Menekültek hozzák el a zenét Kolozsvárra abban a vígoperában, amelyet Selmeczi György írt a Kolozsvári Magyar Opera és a Sigismund Toduță Zenei Főgimnázium felkérésére annak apropóján, hogy 200 éve, 1819-ben Kolozsvár volt a hatodik város Európában, ahol elindult a hivatásos zeneoktatás. Az opera 150 művészét és szinte nyolcvan zeneiskolás gyereket megmozgató produkciót vasárnap mutatják be, de már csak a hétfő esti előadásra lehet jegyet kapni.
A Kolozsvári Magyar Opera szerdai sajtótájékoztatóján Selmeczi György rendkívüli megtiszteltetésnek nevezte, hogy hatodik operája éppen A krónikás lehetett, aminek megírására két olyan intézmény kérte fel, ahol „az élete javarészét töltötte”. A zeneszerző Kolozsváron kezdte ugyanis zenei tanulmányait, az operánál pedig 29. évadát kezdte el, az utóbbi 12-őt megbízott művészeti vezetőként. „Az otthonomnak írtam ezt a kompozíciót” – fogalmazott. „Rutinos operaszerzőnek számítok, de soha nem tapasztaltam eddigi munkásságomban az elvárásoknak ilyen erdejét” – tette hozzá a zeneszerző. Mint mondta, a művel Kolozsvár előtt tiszteleg és azok előtt a zenetanárok előtt, akiknek „a bezártság időszakában volt erejük, hogy kijelöljék számunkra a szakmai utat.” Emellett fontos volt az is, hogy a vígopera a 200 éves évfordulót ünnepelje, tartalmazza a kolozsvári legendárium toposzait, és hogy a gyermekek is teret kapjanak benne.
A krónikás valamivel több mint egy év alatt született meg, igaz, még a bemutató előtt öt nappal is volt olyan új része, amit Horváth József karmester először látott. Amellett, hogy rendkívüli mennyiségű szereplőt mozgat meg, különleges abban is, hogy a címszereplő szövegét maga az énekes-színész, Laczkó Vass Róbert írta. Ő alakítja Donáth pásztort, aki krónikásként elmeséli a színpadon kibontakozó történetet: valamikor a „történelmi időben” Kolozsvárra - amelynek népe egyáltalán nem ismeri a zenét - menekültek érkeznek Déváról, a vár-építő nagyúr zsarnoksága elől szökve, a kolozsvári bíró pedig azzal a feltétellel fogadja be őket, hogy énekre, zenére tanítják a város népét.A történethez Szőcs Margit gyermekkönyv-szerző Selmeczi György felkérésére írt hét fejezetből álló meseciklust. „A célom az volt, hogy mozgalmas, kalandos, a gyerekek és ha lehet, a felnőttek számára is élvezhető előadás szülessen” – fogalmazott a szerző.
A mese-alapanyagból Egyed Emese ária- és kórusszövegeket, valamint mondókákat írt, amelyeket végül a zeneszerző formált át az operalibrettók szabályainak megfelelően. A költő, irodalomtörténész, aki korábban írt gyermekverseket, illetve dalszövegeket bábjátékokhoz, először vett részt opera megszületésében. Mint mondta, tanulságos volt az a folyamat, ahogy Selmeczi György átgyúrta a szövegeit, ugyanakkor tervezi az eredeti versek közlését is. Egyed Emese röviden betekintést nyert a próbafolyamatba is. „Megható az a türelem, amivel a gyerekekkel foglalkoztak. Ők operaszeretőbbek, zeneértőbbek lesznek, és hogy én ennek akármilyen kis mértékben része voltam, az nagyon jó” – fogalmazott.A krónikás fiatal rendezője, Szokol Judit, aki a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemen volt Selmeczi György tanítványa, szintén azt tartja a legfontosabbnak, hogy azok a gyerekek, akik fellépnek az operában, illetve azok, akik megnézik, életre szóló élménnyel gazdagodjanak. Az alkotók szerint ugyanakkor az előadás 9-től 99 évesig mindenkinek szól, sőt, a rendező reményei szerint a zene szeretete mellett arról is szól, hogy a mai kor embere hogyan gondolkodik magáról. Szokol Judit kiemelte, hogy már a zenemű születése közben elkezdték a közös munkát Selmeczi Györggyel, A krónikás így „az életérzésük fontos megnyilvánulása”.A krónikás ősbemutatója vasárnap este hattól lesz, az előadást hétfő este is megismétlik. A vasárnapi előadás előtt, 5 órától mutatják be a kolozsvári konzervatórium képeskönyvét, amelyet a Kolozsvári Operabarátok Köre felkérésére, a városi önkormányzat támogatásával állított össze Sófalvi Emese, az intézmény történetének kutatója.