Térey János új regényében kíméletlen kritikát fogalmaz meg a kortárs magyarországi közéletről, arról a közegről, amelyről drámaíróként- és fordítóként zsigeri tapasztalatai vannak, ennek megfelelően ez az eddigi legmegosztóbb könyve. Főszereplője egy sztárszínész, helyszíne pedig a nagyon is ismerős „Káli-medence”. A szerző rögtön a könyv elején figyelmeztet: „Bármilyen regénybeli hasonlóság a kortárs magyar kultúra alakjaihoz és eseményeihez csupán véletlen. Egészen más a helyzet a tájjal.”

Verseihez hasonlóan provokatív, radikális, határfeszegető lett Térey János új regénye, fogalmazott Visky András a könyv szerda déli bemutatóján. A Jelenkor kiadónál megjelent Káli holtak részben éppen a kolozsvári színházban játszódik, így az Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál szervezői úgy gondolták, hogy a könyv erdélyi bemutatójának a rendezvényen a helye.A regény cselekménye szerint egy budapesti színház rendezője az 1918 és 1920 közötti Kolozsvárra helyezi át a Hamletet, a díszlet a Mátyás-szobor és a Szent Mihály-templom, az idősebbik Hamlet „egy Wesselényi, Bánffy vagy Bethlen”, Claudius „az összmagyarságot rohasztó szétzúzást képviseli”, Fortinbras pedig nem norvég, hanem román, Fortin Brascunak hívják. A társulat világkörüli turné részeként Kolozsvárra is elhozza a darabot. A Hamletet alakító Csáky Alex a színház mellett a Káli holtak című zombi-apokalipszisról szóló sorozatban is játszik. Epizódszerepet kap a Saul fiában is, de a filmet pornográfnak tartja, és a zombisorozathoz hasonlítja.A siker csúcsán a 28 éves fiú, aki művészettörténet-esztétika szakról pártolt át a színművészetire, egyre kritikusabban szemléli a kortárs színházi és filmes világot. „Talán koraérett, de nem szabad számon kérni rajta a valóságot – ha létezne ilyen fiatalember, már lehet, hogy lenne trianoni Hamletünk is” – mondta Térey János.

A Káli holtak színházi regény, akárcsak Bulgakov Színházi regénye. Bulgakov főszereplője drámaíró, a Téreyé színész, és mindkét regényben megjelenik egy-egy mű a műben: Bulgakovnál egy dráma, Téreynél egy filmforgatókönyv, mutatott rá a hasonlóságra Visky András. Mint az író válaszából kiderült, Bulgakov regénytöredéke valóban nagy hatással volt rá, sőt, ezt olvasva döntötte el, hogy színházi regényt fog írni. Magával a színházzal szülővárosban, Debrecenben, majd a budapesti Katona József színház 1980-as évekbeli „jó időszakában” találkozott, illetve valószínű, hogy ha Kovalik Balázs rendező nem kéri fel Puskint fordítani az előadásához 2002-ben, akkor „másképp alakul az élete”, árulta el.

A közelmúltban megjelent Trianon-regények (Vida Gábor: Ahol az ő lelke, Tompa Andrea: Fejtől s lábtól – Kettő orvos Erdélyben) újabb eredeti hanggal egészültek ki. Térey nem idegenkedik a popkultúrától, szeret slágerszerű nyelven, ugyanakkor elemi erővel megszólalni, jellemezte az írást Visky András.

A szerző célja az volt, hogy Trianon ne legyen „örökre eldöntött szó”, hogy feldolgozza saját érzéseit, amelyek még kisiskolás korából származnak, amikor először felfedezte az atlaszban, hogy vannak olyan magyar nevű városok, amelyeket fel lehet ugyan keresni, de „bonyolult”.

Térey szerint Trianonnal kapcsolatban kétféle habitus létezik Magyarországon, az egyik a „sebnyalogatás”, amit a „csizmák tiporták ártatlan hazádat” Kosztolányi sorral jellemezhető (Úgy írom néked, kisfiam, e verset), a másik pedig az a vélekedés, hogy az elcsatolással Magyarország azt kapta, amit a nemzeti kisebbségek „kizsigerelése” miatt megérdemelt. Egyik oldallal sem hajlandó azonosulni, politikailag nem kisajátítható, hangsúlyozta a szerző, inkább a kortárs magyarországi társadalom ziláltsága, frusztrációja érdekelte.