A korrupcióellenes ügyészség (DNA) eredményei javultak az elmúlt öt évben, de túlzás azt állítani, hogy a DNA-t Laura Codruţa Kövesi alakította hatékony intézménnyé. Sokan a korrupcióellenes harc szimbólumának tartják, amit a volt főügyész csak részben köszönhet az eredményeinek, sokkal inkább az elődjéhez képest összehasonlíthatatlanul jobb kommunikációjának.

A hivatalától búcsúzni kénytelen Laura-Codruţa Kövesi röviddel a menesztését követően közzétett egy jelentést az ötéves mandátumáról. Lényegében a korrupcióellenes ügyészség (DNA) korábbi éves beszámolóiból ollóztak össze adatokat, és az egészhez Kövesi néhány sarkos megállapítás fűzött. Ezek közül a legfontosabb, hogy a DNA az ő vezetése alatt „vált hatékony struktúrává, amely teljesíti azt a feladatát, hogy közép- és felsőszintű korrupciós cselekményeket üldözzön”.

A DNA tevékenységi beszámolói alapján utánanéztünk, mennyire hatékony intézményt hagyott utódjára 2012-ben Daniel Morar, illetve mennyivel hatékonyabb az ügyészség a Kövesi-éra végeztével. Mivel az idei csonka év, összehasonlításként 2017-et vesszük, az utolsó kerek esztendőt, amikor a DNA-t Kövesi irányította.

Nőtt-e a hatékonyság?

„A vádiratok száma évről évre nőtt. Például 2016-ban 72 százalékkal nőtt a vádiratok száma 2012-höz képest” – áll Kövesi mérlegében. A vádiratok számába belekalkulálta a vádalkukat is, de ez végül is elfogadható, ugyanakkor 2017-re a vádiratok száma enyhén csökkent az előző évhez képest.

Másfelől a hatékonyságot illetően ezek a számok önmagukban nem meggyőzőek; ahhoz, hogy teljes képet kapjunk, meg kell néznünk azt is, hogy hány ember munkája van benne a 2012-ben elkészült 234 vádiratban, illetve hány a 2017-es 381-ben.

A fentiek alapján megállapítható, hogy az egy főre eső vádiratok száma nőtt ugyan, de nem kiugró mértékben. Magyarán Kövesi állítása, miszerint a DNA az ő vezetése alatt vált hatékony struktúrává, meglehetősen vitatható, hiszen nem létezik objektív kritérium, amelynek alapján kijelenthető, hogy az egy ügyészi főre eső 1,9 vádirat még nem hatékony, de a 2,1 már az.

Egy másik hatékonysági mutató a felmentések arányának csökkenése lehetne, de e téren Kövesi maga is belátja, hogy „körülbelül 10 százalékon maradt”.

Korrupcióellenes ügyészség?

Egy kevésbé nyilvánvaló következtetés: a DNA nem elsősorban a magas- vagy akár középszintű tisztviselők és választott tisztségviselők korrupciójával foglalkozik.

A 2017-tevékenységi beszámolóban megjelenik, hogy az úgynevezett 1. számú főosztály 36 ügyben 67 személy ellen emelt vádat. A két adat eltörpül a több ezer nyilvántartásba vett ügy, a több száz vádirat és az éves szinten ezer körüli vádlott mellett, csakhogy a DNA szervezéséről szóló miniszteri rendelet értelmében ez a főosztály foglalkozik a korrupciós bűncselekményekkel. Egészen pontosan a jelentésekben „I. szekcióként” megjelenő főosztály feladata: a korrupciós ügyek kivizsgálása, valamint az igazságügyi és a magas szintű korrupció elleni fellépés.

Külön főosztály foglalkozik a korrupcióval kapcsolatos szolgálati, valamint az államkassza és az Európai Unió pénzügyi érdekeinek sérelmére elkövetett bűncselekményekkel. Érdekes módon itt jelennek meg a vádlottak között miniszterek (3 fő), képviselők (1) és államtitkárok (1), miközben a magas szintű korrupciót legfeljebb középszintű hivatalnokok „képviselik”.

„A bíróság elé állított személyek között 16 köztisztviselő, köztük 5 vezető tisztséget tölt be (4 igazgató és egy irodavezető), egy adófelügyelő, egy ellenőr, 3 tanácsos, egy építész, egy közgazdász, 3 ügyvéd, 12 rendőrtiszt (két osztályvezető), egy állatorvos, 12 cégtulajdonos/ügyvezető, 2 pedig farmer” – taglalja a korrupcióellenes főosztály tevékenységét a 2017-es beszámoló. Összességében a 36 (magas szintű) korrupciós ügy a bíróság elé kerülő ügyek kevesebb mint 10 százaléka. Ugyanakkor enyhe visszaesés mutatkozik a Morar-éra utolsó évéhez képest.

Ki a bilincscsörgető?

A beszámolókból ugyanakkor szembeötlik egy másik adat, amely cáfolja a Kövesivel szembeni egyik fontos bírálatot, miszerint az ő vezetése alatt a DNA ügyészei indokolatlanul gyakran folyamodtak őrizetbe vételhez, illetve kérték a vádlottak előzetes letartóztatását.

A fenti táblázatból kiderül, hogy a DNA Daniel Morar idején inkább volt bilincscsörgető intézmény, mint az utóbbi években.