Egyre több a megrendelésük a hazai futárszolgálatoknak, a szolgáltatások azonban gyakran balkáni színvonalon mozognak.

Hat év leforgása alatt megduplázódott az expressz-szállítás hazai piaca. 2009-ben még csak 200 millió euró volt az igénybe vett gyorspostai szolgáltatások értéke, ám tavaly már 370 millió euróra bővült a piac. A szakemberek idén további fejlődésre számítanak, a legóvatosabb becslések szerint is az ágazat teljes árbevétele eléri a 400 millió eurót. A növekedés motorja a rohamos ütemben bővülő online kereskedelem, egyes futárszolgálatok bevételének a fele a webáruházakból történő rendelések kiszállításából származik.

Az országos lefedettséggel rendelkező futárszolgálatok száma meghaladja az egy tucatot. A piacvezető egy román tulajdonban levő cég, a Fan Courier, melynek tavalyi forgalma 399 millió lej volt, megelőzve ezzel a szintén hazai tőkével működő Urgent Cargust (312 millió lej). A harmadik a világ egyik legnagyobb expressz-szállítási vállalata, a DHL, majd két másik multi, a TNT és a DPD következik. A legnagyobb hazai postai szolgáltató a Román Posta, amelynek szintén van futárszolgálata, a Prioripost, ám ez a cég teljes, 1 milliárd lejt meghaladó forgalmának csak csekély hányadát adja.

Nagyvásártér vagy Zöldfa utca?

Személyes tapasztalataim azt mutatják, hogy a piac bővülése, a szolgáltatók szaporodása ellenére a szolgáltatások színvonala még rengeteg kívánnivalót hagy maga után. Éveken át kizárólag a Román Posta express-szállítási szolgáltatását vettem igénybe, ám körülbelül egy éve úgy döntöttem, inkább a magánszektornál próbálkozom. Az késztetett erre, hogy a postások több alkalommal is egyszerűbbnek látták, hogy egy értesítést dobjanak az otthon tartózkodó címzett postaládájába ahelyett, hogy néhány emeletet megmászva a kezébe adták volna a borítékot, arra kényszerítve az ügyfelet, hogy elbandukoljon a postahivatalba a küldeményért.

Először a Fan Courierrel próbálkoztam. A piacvezető futárszolgálat szolgáltatásával nagy vonalakban elégedett voltam, eltekintve attól a ténytől, hogy a cég honlapján a kolozsvári kirendeltség elérhetőségeinél két valós telefonszám mellett két nem létező szerepelt. A küldeményeimet rendszeresen átvevő rokonszenves és kellően operatív magyar fiatalembernek kétszer is felhívtam erre a figyelmét, bármiféle eredmény nélkül. Egy nap aztán kb. harmincszor hívtam a cég kolozsvári irodáját, sikertelenül, a telefonjaik ugyanis felváltva voltak foglaltak, illetve csengtek a végtelenségig.

„Soha többé Fan Courier” – mondtam mérgemben, s már tárcsáztam is az Urgent Cargus számát. Ez a cég könnyen elérhető volt, s bár futárai általában nem erőltették meg magukat a köszönéssel, ezen könnyen túltettem magam azzal, hogy a gyorspostai szolgáltatások lényege a gyorsaság, nem az udvariasság. Egy alkalommal aztán a küldemény harmad-, sőt negyednapra sem érkezett meg Kolozsvárról Nagyváradra. Mint kiderült, a futár a Nagyvásártér (December 1 tér) helyett a Zöldfa (Vasile Alecsandri) utcába vitte a borítékot, ráadásul még a házszám sem passzolt.

A kézbesítő azzal a hazugsággal takarózott, hogy előző megbízásai alapján úgy tudta, mindkét címen ugyanazon cég működik. Közöltem az Urgent Cargus diszpécserével, akinek maga az érintett kézbesítő ismerte el, nem a címzettnek kézbesítette a borítékot, hogy panasz kívánok tenni, mivel a cég nem végezte el a kifizetett szolgáltatást. A válasz az volt, hogy ha panasszal kívánok élni, ahhoz csatolnom kell egy bizonyító erejű dokumentumot. „Soha többé Urgent Cargus” – mondtam, miután letettem a telefont.

Tízszeres tarifa, fantom ügyfélszolgálat

Néhány alkalommal a Nemo Express szolgáltatását vettem igénybe, azonban ennek az üzleti kapcsolatnak is rövidesen véget vetettem, miután a vállalat ügyfélszolgálatán, munkaidőben 27 egymást követő telefonhívásra sem válaszoltak. A DHL-nél ellenben szinte azonnal felvették a telefont, s közölték, hogy Kolozsvárról Nagyváradra 148 lejért szállítanak el egy iratokat tartalmazó pehelykönnyű borítékot, ami a konkurencia díjszabásának kb. tízszerese.  

A TNT-től azt az információt kaptam, hogy 30 lej a két szomszédos megyeszékhely közti tarifa, ezért aztán, fátylat borítva a múltra és a fogadalmamra, ismét a Fan Couriert tárcsáztam. A vállalat időközben fejlődött, a honlapján, a kolozsvári kirendeltségnél immár kizárólag élő telefonszámok szerepelnek. A legutóbbi küldeményt kereken 47 óra alatt sikerült leszállítaniuk Nagyváradról a kincses városba. 150 km 47 óra alatt gyalogszerrel fantasztikus teljesítmény, egy gyorspostai küldemény esetében azonban gyalázatos, gondoltam, ám adtam a cégnek még egy esélyt.

Ezt szeptember 30-án játszották el, immár véglegesen. Azon a napon, reggel 9 és háromnegyed 10 között 92 alkalommal hívtam a kolozsvári kirendeltséget, sikertelenül. A hívások felében foglalt volt a szám, a másik felében nem vették fel.

Azóta nem próbálkoztam gyorspostai küldemény feladásával. Mindazoknak akik rá vannak kényszerülve, hogy futárszolgálat szolgáltatásait vegyék igénybe sok szerencsét, végtelen türelmet és kötélidegeket kívánok.