Az erdélyi magyarok körében szinte teljes konszenzus van abban, hogy a járvány gazdasági hatásai legalább annyira negatívak lesznek, mint a 2008-as pénzügyi válságé – ez az egyik következtetése az Erdélystat koronavírussal kapcsolatos felmérésének, amelyből új eredményeket ismertettek. Az erdélyi magyarok egészségügyi érintettségének és a szigorító intézkedésekhez való viszonyulásának bemutatása után a most megjelent eredmények a gazdasági, szociális és munkaerőpiaci kérdéseket elemzik. 

A csütörtökön közzétett eredmények szerint az erdélyi magyarok körében szinte teljes konszenzus van abban, hogy a járvány gazdasági hatásai legalább annyira negatívak lesznek, mint a 2008-as pénzügyi válságé. Az adatok szerint a válaszadók 15 százaléka tekinthető súlyosan veszélyeztetettnek szociális szempontból, számukra a válság esetleges elhúzódása alapvető egzisztenciális problémákat eredményezhet. A munkaerőpiac radikálisan átalakult, a februárban még aktívak alig 63 százaléka dolgozott április elején. Első körben a magánszektor van kitéve a legnagyobb megpróbáltatásnak, a turizmus, a vendéglátás, a kereskedelem, a könnyűipar és részben az építőipar, illetve a szállítási ágazat a leginkább érintett.

Gazdasági és szociális hatások

A helyzet anyagi hatásai mindenkit érintenek. Konszenzus van abban, hogy a járvány gazdasági hatásai legalább olyan súlyosak lesznek, mint a 2008-as recesszióé, a válaszadók többsége annál negatívabb forgatókönyvet vizionál. 

Kétharmad körüli azok aránya, akik szerint a saját pénzügyi helyzetük jelentősen romlani fog. A válaszadók csupán egynegyede bízik abban, hogy a járvány nem fogja befolyásolni érezhető mértékben a családi költségvetést. A pesszimisták az átlagnál magasabb arányban városiak, fiatalok, alacsonyan iskolázottak, a munkaerőpiacon aktívak. Gazdasági ágazatok szerint a vendéglátásban, a kereskedelemben, az iparban és a szállítási ágazatban dolgozók a leginkább borúlátóak.

10-ből 4 személy szociálisan veszélyeztetett helyzetbe kerülhet: a válaszadóink 42 százaléka valószínűsíti, hogy lehetnek olyan alapkiadásai, amelyeket nem tud majd fedezni, amennyiben a járvány elhúzódik 2-3 hónapot. A legtöbben a közköltségek fizetésének nehézségét jelölték meg (29 százalék), de a válaszadók majdnem egynegyede attól tart, hogy nem lesz elegendő pénze ennivalóra.

Amennyiben a korlátozások enyhítésére vagy különleges szociális támogatások bevezetésére nem kerül sor, a válaszadók mintegy 15 százaléka rövid távon súlyos helyzetbe kerülhet: számukra akár az ennivaló megvásárlása is problémát jelenthet akár egy hónapon belül. Ez a súlyosan veszélyeztetett csoport felülreprezentált a Székelyföldön és a Partiumban, a fiatalok, az általános vagy szakiskolai végzettséggel rendelkezők körében. Munkaerőpiaci aktivitásuk szerint a képesítést nem igénylő egyszerű foglalkozásúak, a szakképzetlen munkások, a szolgáltatásokban és értékesítésben alkalmazottak, az önfoglalkoztatók és a saját szükségletre termelő gazdák a leginkább érintettek. Gazdasági ágazatok szerint a kereskedelemben, a vendéglátásban, a könnyűiparban és az építőiparban dolgozók esetében jellemző az átlagon felüli egzisztenciális veszélyeztetettség.

Munkaerőpiaci változások

A februárban még aktívak csupán 63 százaléka dolgozik jelenleg. A járvány hatásai drasztikusan érintik a munkaerőpiacot. A februárban még gazdaságilag aktív válaszadók 8 százaléka számolt be arról, hogy máris munkanélküli lett, 22 százalékuk kényszerszabadságon, 5 százalékuk fizetés nélküli szabadságon van. További 8 százalék esetében a munkaadójuk már kilátásba helyezte a kényszerszabadságot vagy az elbocsátást április elején.

A jelenleg aktívak 36 százaléka tart attól, hogy elveszti munkahelyét vagy munkanélküli marad, amennyiben a szigorító intézkedések még 2-3 hónapig tartanak. A munkahelyüket egyelőre biztonságban tudók alapvetően szellemi foglalkoztatottak, akik a közszférában (közigazgatás, oktatás, egészségügy), az alapszolgáltatási szektorban (energia, gáz, víz, szennyvíz, hulladék), illetve az információs és kommunikációs ágazatban dolgoznak.

A mezőgazdaságban tevékenykedők az alacsonyabb gazdasági kockázatú csoportba tartoznak. Itt alapvetően a saját szükségletre termelők vannak jobb helyzetben, az alkalmazottként dolgozók egy számottevő részét szintén fenyegeti a munkanélküliség vagy a kényszerszabadság veszélye.

A munkakörülmények is radikálisan megváltoztak. A jelenleg még dolgozók 16 százalékának jelentősen, 20 százalékának valamelyest csökkent a munkaideje, 54 százalék a megszokott időtartamban dolgozik. A munkaidő növekedéséről a megkérdezettek 8 százaléka számolt be, ez átlagon felül a szellemi munkát végzők körében jellemző, akik a közigazgatásban, az egészségügyben, az oktatásban, illetve az információs-kommunikációs szektorban dolgoznak.

Az aktív válaszadók egyötöde kizárólag otthonról végzi munkáját, további 8 százalék részben otthonról, részben pedig bejár a munkahelyére is. Mintegy 70 százalék továbbra is bejár dolgozni, többségük esetében a munkahelyen védőintézkedéseket foganatosítottak (maszk, kesztyű, távolságtartás). Akik továbbra is a megszokott körülmények között dolgoznak (az aktív válaszadók 29 százaléka) a mezőgazdaságban és az építőiparban felülreprezentáltak, a falvakban, az alacsonyan iskolázottak körében.

A részletes eredmények ezen a linken érhetők el.