Hova tűnt a Georgescu-láz? – Csak az elvakult hívek követik a „messiást”
A vártnál kevesebben, pár ezren gyűltek csak össze szerdán Bukarestben, a parlament előtti téren a Călin Georgescu születésnapja alkalmából szervezett tüntetésen. Sem a májusi elnökválasztási indulástól eltiltott exjelölt, sem felesége, Cristela nem vett részt a demonstráción. Elillant a Georgescu-láz? – kérdeztük Pászkán Zsolt politikai elemzőtől.
A szakértő úgy látja, már a „választási irodás, alkotmánybíróságos cirkusz” előtt érezhető volt, hogy a Georgescu-varázs megkopni látszik. Szerinte ez nem meglepő, hiszen az exjelölt látszólagos sikere a tavalyi, megsemmisített elnökválasztás első fordulójában két egymást erősítő fő tényezőnek volt tulajdonítható: egyrészt viszonylagos ismeretlenségének, másrészt annak a gerilla harcmodornak, amelyet a román pártok és állami intézmények – cinkosságból, számításból vagy egyszerű ostobaságból – elősegítettek.
Megcsappant Georgescu követőinek száma Fotó: Calin Georgescu Facebook oldala
Arra emlékeztetett, hogy emellett az innen-onnan összelopkodott, zavaros, egymásnak ellentmondó, sőt olykor vegytiszta ostobaságokat tartalmazó üzenetek „véleménybuborékokra” szabott adagolhatósága is hozzájárult sikeréhez. Megjegyezte: a román politikai kínálat évtizedek óta változatlanul alacsony színvonala miatt kiábrándult választók az úgynevezett „politikai bántalmazottak” összes tünetét mutatva gyakorlatilag bárkiben megváltót láttak, aki hazug, de szép szavakat suttogott a fülükbe.
„A sikerét azonban csak látszólagosnak nevezhetjük, mivel ennek mesterséges felerősítése is a messiás szerep kiépítésének része volt, sokan számításból vagy egyszerűen hasznos idiótaként járultak hozzá. Valójában nem Georgescu volt kiemelkedően sikeres, hanem a fősodorhoz tartozó – elsősorban a PSD-s és a PNL-s – jelöltek voltak gyalázatosan gyengék” – mondta a szakértő.
Szerinte erre bizonyíték, hogy Georgescu az első fordulóban alig kapott több szavazatot, mint Viorica Dăncilă, akit éveken át a figyelem középpontjában álló politikusként és miniszterelnökként a média egy része „tupírozott majomnak” csúfolt, és aki a 2019-es elnökválasztás első fordulójában a második helyen végzett. „Sőt, még ha Georgescu szavazataihoz George Simion, az AUR jelöltjének voksait is hozzászámítjuk, az így kapott 3,4–3,5 millió szavazat alig haladja meg azt, amit Corneliu Vadim Tudor, a PRM elnöke 2000-ben elért” – tette hozzá Pászkán Zsolt.
Kapcsolódó
A politikai elemző úgy látja, ez a látszólagos siker egyben a vég kezdetének is tűnik. „A megnövekedett médiafigyelem, valamint a hatóságok és politikai ellenfelei által indított ellenkampány miatt Georgescu kénytelen volt elhagyni korábbi kényelmes szerepét: a gerillaharc állóháborúvá változott. Innentől kezdve a szétszálazott, zavaros üzenetek sem terjeszthetők axiómaként, ami sok úgynevezett politikai bántalmazott szemét is felnyitotta. Ezek az emberek ugyanis nem egy egységes világszemléletű, tudatos tömeget alkottak, hanem különböző indíttatású egyének amorf halmazát. Így hát könnyen megjósolható volt, hogy Georgescu körül egyre inkább csak az elvakult hívek maradnak, azok, akik valamiféle politikai öngyilkossági hajlam által vezérelve követik a számukra rendelt Jim Jones utánzatot” – fogalmazott a Maszolnak a szakértő.
Georgescu az utóbbi időben kerüli a nyilvánosságot. A miértre válaszolva Pászkán Zsolt azt mondta: egyelőre úgy tűnik, hogy továbbra is meg akarja őrizni a mocskos valóság felett lebegő „messiási”, szektavezéri szerepét. „Vagy azért, mert annyira beleszeretett ebbe az imázsba, hogy már képtelen másképp viselkedni. Vagy azért, mert a szellemi bunkerébe szorulva még mindig bízik valamilyen csodafegyverben, amely megfordítja a politikai háború menetét. Esetleg abban reménykedik, hogy ha most nem is, de egy következő választáson majd eljön az ő ideje” – fogalmazott az elemző.
Kérdésünkre, miszerint számíthatunk-e állásfoglalásra Georgescu részéről a választási kampányban, a szakértő azt mondta, egyelőre látványosabb az, amit nem csinál: magára hagyja híveit, nincs mondanivalója a politikai valóságról, és féltékenyen őrködik azon, nehogy valamelyik epigonja átvegye a helyét. Pászkán Zsolt szerint ez is a fentebb említett „bunkergondolkodás” része, azaz inkább pusztuljon a világ, ha az „eszme” – bármilyen zavaros legyen is az – nem győzedelmeskedhet.