Felemelő pillanatok, könnyes tekintetek – Kolozsváron járt Nick Vujicic
Nincs ujjlenyomata, de már a világ 72 országában járt, hogy tanítsa és hitében megerősítse az embereket, reményt és motivációt adjon nekik bátorító gondolataival és életpéldájával. Ő Nick Vujicic, a karok és lábak nélkül született nemzetközi hírű prédikátor, szónok, motivációs tréner, aki először tartott előadásokat Erdélyben.
Szerdán este Nick Vujicic a BT Arénában lépett fel, ahol előbb Oláh Emese Kolozsvár alpolgálmestere köszöntötte az igen nagy számú érdeklődőt, majd Böjte atya lelkesítő szavait hallhattuk.
A hangolódásban a Nemadomfel Együttes, Csiszér László zenekara, Domschy Mercédesz és Péntek Attila, valamint a Believe Choir dalai segítettek. László Viktor, az Ez az a nap! részéről kijelentette: „óriási vágyunk, álmunk vált valóra, hogy itt lehetünk”. Soltész Miklós egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkár köszöntőjében hangsúlyozta: „minket, magyarokat és románokat kereszténységünkben, sokkal több tart össze, mint ami szétválaszt”.
„Tudom, hogy mindenkinek vannak nehézségei, de hiszem, hogy hittel mindent le lehet küzdeni a hittel, csak nem szabad soha feladni” – emelte ki Papp Szabolcs, a Nem Adom Fel Alapítvány szóvivője.
Először járt Erdélyben
„3500 színpadon álltam már eddig, de még soha nem ért akkora megtiszteltetés, hogy 1000 tagú kórus énekeljen” – kezdte Nick Vujicic, aki megköszönte Romániának és Magyarországnak a meghívást.
„Még soha nem találkoztam senkivel, aki ne keresné a boldogságot. Egyesek azt gondolják: majd, ha férjhez mennek, megnősülnek, boldogok lesznek, míg mások a pénzben keresik a boldogságot. Én kezeket és lábakat szerettem volna, imádkoztam is Istenhez, hogy növessze ki – mondta az előadó, majd folytatta. – Ahogy más a pénzben akart bízni, én hittem a lábamban és a kezemben. De rá kellett jönnöm, hogy nemcsak testünk van. Van lelkünk, szellemünk, elménk is, és ha kívül hiányzik is valami, attól belül még lehetünk teljes emberek”. Nem a külsőnk, a munkánk, a pénzünk határoz meg minket, célra lettünk teremtve – hangsúlyozta.
Ehhez kapcsolódóan elmondta, kiemelkedő pontja volt az életének, amikor a Bibliából megismerte Jézus és a vak ember találkozásának történetét, amely rádöbbentette, fogyatékossága által Isten terve valósul meg. „Isten jobban szeret minket, ha jók vagyunk? Ha adományozunk az egyháznak? Ha többet imádkozunk?” – tette fel a kérdést. „Isten úgy szeret, ahogy vagyunk” – mondta. A hit kapcsán elárulta: tart otthon néhány cipőt arra az esetre, ha Isten kinövesztené a lábait.
A világhírű prédikátor elmesélte, hogy 24 éves volt, amikor az egyik rendezvényen meglátott egy kéz és láb nélküli kisfiút. Felhívta őt a színpadra, és a lábait a lábaira tette. Nagyon megható pillanatok voltak ezek, a kisfiú anyukája pedig azt mondta, már tudja, hogy a fiával is célja van Istennek – idézte fel.
Amikor kisgyerek volt, Nick Vujicic szüleinek azt mondták az orvosok, hogy nem járhat majd „rendes” iskolába, mert az akkori ausztrál törvények szerint a fogyatékossággal élők csak speciális intézményekben tanulhattak. Az édesanyja azonban elérte, hogy megváltoztassák a törvényt, végül az integrációt támogató iskolában tanult, ami hozzájárult ahhoz, hogy élete során eddig 18 államfővel és kormányfővel egyeztessen a különleges helyzetben lévő gyerekekről.
„Néha nincs szükség csodára ahhoz, hogy te magad csoda légy”
Az Istennel való kapcsolatról szólva Nick Vujicic elmondta: Isten nem csak úgy ott fönt van és nem feltétlenül a gyülekezetbe járás a lényeg, sokkal fontosabb a vele való személyes, valódi kapcsolat. „A pénz, a drog, a szex, a pornográfia, a hírnév, a vagyon mind mind ideiglenesek. Ha ilyenekbe keressük a boldogságot, a boldogságunk is csupán ideiglenes lesz” – magyarázta.
„Nincs szükségem kezekre és lábakra. Örömre és békére van szükségem! Néha nincs szükség csodára ahhoz, hogy te magad csoda légy” – hangsúlyozta motivációs előadásában Nick Vujicic. Beszéde végén a színpad elé hívta az embereket, hogy együtt imádkozzanak vele. A színpad előtt 300, az arénában pedig összesen 10 ezer ember, románok és magyarok fohászkodtak együtt az esemény zárómozzanataként.