Szerdán van a tolerancia világnapja.

Miután az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) kezdeményezésére 1995 a tolerancia éve volt, amikor nagyszabású nemzetközi kampányt szerveztek a ,,türelmesség” jegyében, ennek mintegy folyományaként az ENSZ Közgyűlése az 1996. december 12-i 51/95-ös számú határozattal hivatalosan is a tolerancia nemzetközi napjává (International Day for Tolerance) nyilvánította november 16-át, felszólítva a tagállamokat, hogy minden évben tartsák meg ezt a napot. (Ehhez képest a nemzetközi és a hazai – román, magyar, egyéb – sajtó nem nagyon  hemzsegett az erről szóló hírektől.)

A világnapokat általában valamilyen hiány „szüli”, az iránta való figyelem felkeltésének szándéka. Földünkön egyre inkább gondolkodási, érzelmi, tudati hiánycikk a türelmesség mások nézetei/véleménye, vallása, etnikai vagy nemzeti identitása, nemi azonossága és irányultsága, mondjuk így: a mássága iránt. A már-már diabolizált (politikai) korrektség iránt. Pedig egy elemi erejű, töltetű kifejezésről van szó, a (krisztusi) szeretet kifejezéséről, de a modern pszichológia szótárából például az empátia, vagyis a beleérzőképesség, a szociológia tárgyköréből pedig a társadalmi és egyéni szolidaritás, vagyis a közösségvállalás rokonérzéséről is.

Napjainkban, a világválságok – köztük legújabban a menekültválság – körülményei között fokozotttan szükség van az aktív toleranciára, a részvétre és megértésre. Mindarra, amit a tolerancia három együtt érvényesülő kritériuma jelent: konfliktustűrő képesség, a jogegyenlőség elfogadása és az erőszak elutasítása. A tolerancia a kölcsönös megértés és tisztelet alapja, egy mindannyiunk számára érvényes morális parancs, annak érdekében, hogy álljunk ki azok mellett, és emeljünk szót azok védelmében, akiket megfosztottak alapvető jogaiktól és szabadságuktól.

Az intoleranciának az az alapja, hogy ha a saját magunkban valamilyen negatív érzést, indulatot nem vagyunk képesek kezelni, elfogadni, megérteni, feldolgozni, akkor ugyanezt egy másik emberben sem tudjuk elfogadni. A toleranciára való készség tehát összefügg az önismerettel, önbecsüléssel, önkontrollal és az önuralommal. Olyan emberi értékekkel kapcsolatos, mint a másik ember tisztelete, értékeinek keresése és felismerése, bizalom a másik ember iránt. Türelmességgel és jóindulattal csak az az ember tud viselkedni és fellépni, aki kellő önismerettel rendelkezik, maga is erős, bízik önmagában.

A Tolerancia napjának legfontosabb célja felhívni a figyelmet az intolerancia veszélyeire. A tolerancia rossz megnyilvánulása az, ha olyasmit nézünk el valakinek vagy valakiknek, akik önmaguknak, vagy a közösségnek ártanak. Egy 1995-ös UNESCO-nyilatkozata a tolerancia alapelveiről kimondja: ,,A tolerancia az az erény, amely lehetővé teszi a békét, és elősegíti a háború kultúrájának a béke kultúrájával történő felváltását.”

A tolerancia terjesztése, általánossá tétele mai világunkban különösen fontos. Eloszlathatja a lehetséges konfliktusokat. Véget vethet a faji vagy kulturális felsőbbrendűségi elméletek kialakulásában, és segíthet a társadalmaknak abban, hogy fokozatosan felülkerekedjenek a már régóta létező előítéleteken és negatív sztereotípiákon. Egy toleráns társadalom alapja az egymás iránti kölcsönös tisztelet. Mindezeknek az erényeknek, a türelmességnek a kultiválásában pedig rendkívül fontos az iskola, a pedagógusok szerepe, a nevelés feladata, hogy már zsenge életkortól kezdve olyan szemléletet alakítson ki, amely lehetővé teszi az emberek sokszínűségének az elfogadását.

Ezért zárjuk összefoglalónkat, körképünket egy iskola, jelesen az érsekújvári (Szlovákia, Nové Zámsky) Czuczor Gergely Alapiskola egyik tolerancia-napi foglalkozásait ismertetjük szemelvényesen, egy helyi beszámoló nyomán. (Ki tudja, talán megihleti például a kommandói iskolát, pedagógusokat is a néhány hónappal ezelőtt történtek után.)

„A napot osztályfőnöki órával kezdtük, ahol a témáról beszélgettünk. Az 5-9. évfolyam tanulói részt vettek a tornateremben tartott foglalkozásokon. Saját bőrükön tapasztalhatták meg, milyen a fogyatékkal élők élete. Ami nekünk egyszerű, hétköznapi dolog, bevásárlás, közlekedés, tájékozódás, nekik nagy problémát jelenthet. A helyi szociális otthonból kaptunk kölcsön kerekesszéket, mankókat. A tanulók kipróbálták, milyen kerekesszékkel közlekedni, bekötött szemmel végigmenni egy adott útvonalon egyedül és segítséggel, bevásárolni, hogy csak a tapintásukra hagyatkozhattak. Kipróbálták a mankót, mellyel kisebb akadályokon kellett átjutniuk, s néhány tanuló a nemhallók világát „próbálta“ – majd elmesélték élményeiket, mi okozta a legnagyobb problémát. (...) A foglalkozások végén egy „nemlátó“ focitornát is tartottunk, ahol bekötött szemmel fociztak a csapatok, az osztálytársak irányították őket a pálya széléről. Rájöttek, nem is egyszerű dolog utasításokat adni, hiszen a focisták nem látták a pályát, egymást, s így nagyon bizonytalanul mozogtak. Arra is rá kellett jönnünk, milyen nehéz rábízni magunkat a másikra, elfogadni a segítséget.

Készítettünk egy toleranciatáblázatot is, ahova minden tanuló bejelölte, hogy a felsorolt csoportok (hajléktalanok, testi fogyatékkal élők, szellemi fogyatékkal élők, bevándorlók, kábítószeresek, alkoholisták, romák, más bőrszínűek, homoszexuálisok) közül kit fogadnak el leginkább, és kik azok, akiket a legkevésbé tolerálnak. Az eredmény: iskolánk diákjai legtoleránsabbak a fogyatékokkal élők iránt. Legkevésbé a kábítószerfogyasztókat tolerálják.

Ezenkívül még két kiegészítő program is zajlott ezen a napon. A 7-8. évfolyam tanulói megtekintették Nick Vujicic Miért keseregsz? című filmjét. Nick Vujicic nemzetközi hírű prédikátor, szónok, motivációs tréner, aki a karok és lábak nélkül született emberként vált híressé. Vujicic saját elmondása szerint sokáig nem látta értelmét életének. Végül megértette, hogy nincs egyedül, akinek ilyen nehéz sors jutott. Életének értelme végül az lett, hogy meséljen embertársainak Isten szeretetéről, és megerősítse őket abban, hogy valósítsák meg álmaikat. Két lábujjának segítségével megtanult írni, gépelni, a számítógépet használni, fésülködni, fogat mosni és borotválkozni. Felesége van és gyermekük. A filmet közös beszélgetés követte.

A 9. évfolyam tanulói a Martin Šulík rendezte Cigáň című cseh-szlovák filmdrámát nézték meg, mely a nálunk élő cigány kisebbség életét mutatja be. A film megrázó és tanulságos is egyben.

Az 1-4. évfolyam tanulói osztályfőnöki órákon beszélgettek a toleranciáról, egymás elfogadásáról, a másság fogalmáról (emberi akadályázottság: testi, értelmi fogyaték fajtái, a bőrszín, a nemzetiség kérdése, az integráció fogalma).Megbeszélték tapasztalataikat ebben a témában, hiszen városunkban is élnek más bőrszínűek, fogyatékkal élők. Iskolánkban is tanulnak fogyatékkal élő gyerekek, akik mégis sikereket érnek el, így pl. Takács Balázs – Down szindrómás, aki többszörös országos úszóbajnok. Balázs nyitott, barátságos fiú, már kilencedikes, de örömmel fog kezet kisebb iskolatársaival is. A tanulók jól érezték magukat ezen az idei rendezvényen is, s reméljük megértőbbek, elfogadóbbak lettek ezáltal is.

A program felelősei és koordinátorai: Pethes Emese, iskolapszichológus, Földy Judit, etikai nevelést oktató pedagógus voltak.”

Utóirat

Ezen a napon, amely értelemszerűen a menekültek és bevándorlók iránti türelmesség napja is, érdemes megszívlelni korunk egyik meghatározó politikusának szavait: "Azt gondolom, hogy minőségi, szeretetteljes és boldog életet csak olyan országban lehet élni, amely a tisztelet kultúráján alapszik, következésképpen a tisztelet hangján beszél. Magyarországnak annak a helynek kell lennie, ahol mindenkit tisztelettel fogadnak, az iszlám világból érkezetteket is tisztelettel fogadják és az iszlámot, a muszlimok, arabok civilizációs gyökereit is rendkívül nagyra értékelik. Az iszlám egy nagy lelki és szellemi építmény, amely nélkül a világnak azon a részén sem béke, sem boldogság, sem kiegyensúlyozott emberi élet nem jöhetne létre. Ezért számunkra az iszlám világból érkezett emberek nem fenyegetést jelentenek, hanem egy magas civilizáció képviselőiként üdvözöljük őket. És nem szégyellünk időnként tanulni sem tőlük."