A szerelmesek ünnepe vagy inkább a virágüzleteké? Egy lehetőség a romantikára vagy éppen egy kötelező program? Mi is a Valentin-nap valójában? Ünnepeljük vagy sem? Ezt nem fogjuk eldönteni, ehelyett inkább megkérdeztük Szabados Andrea szexuálpszichológust, hogy mit tehetünk azért, hogy a párkapcsolatunk jobb és minőségibb legyen.  

Fontos ünnepelni a Valentin-napot?

Pszichológiai értelemben fontos lenne kifejezni az érzelmeinket a másik iránt. Ha erre a Valentin-napot vagy bármilyen más napot választunk, elméletileg mindegy kéne legyen. Szerintem nem a Valentin-nap fontos, hanem hogy tegyünk a másikkal való kapcsolatunkért valami konkrétat.

Nagyon nagy tévhit – sajnos ezt sokan elhiszik –, hogy a szerelem magától van, a kapcsolatok maguktól működnek és bennünk van az a csodavárás, hogy majd minden jó lesz magától. Ilyen értelemben, ha a Valentin-napot csak azért ünnepeljük, mert így a divat, annak valószínűleg nem lesz semmi varázsa. Az lenne az igazán fontos, hogy a tipikus évfordulón, Valentin-napon, szülinapon és karácsonyon kívül máskor is teszünk azért, hogy a szerelmi életünk jobb legyen, ha kapcsolatban élünk azért, ha egyedül élünk és kapcsolatra vágyunk, azért.

Hogyan tegyünk a kapcsolatunkért?

A csapból is a tudatosság folyik, de én is ezt hangsúlyoznám. Ha tudatosan gondolunk arra, hogy milyen helyzetben vagyunk, házasságban, kapcsolatban vagy társkeresési folyamatban és tényleg nem a csodát várjuk, akkor igazából maguktól kinyílnak a kapuk, azok az egyszerű dolgok, amelyeket lehet, hogy a Facebook miatt elfelejtünk. Ha elmosolyodik a párunk azon, hogy lát egy Kinder-tojást az üzletben, akkor sokkal többet érne megvenni azt a kis csokit, mintsem 15 szálas rózsacsokrot vásárolni. A nőknek egyébként az, hogy 1 szálas vagy 15 szálas a csokor, ugyanannyit tesz, de sokkal jobb tizenötször egy szálat vinni, mint egyszer tizenöt szálat.

Talán ezért fontos a tudatosság. Ha nem személyes valami, amit teszünk, s a párunk érzi az erőltetettséget (például muszáj hazaállítani egy csokor virággal és bonbonnal, mert éppen február 14. van), akkor a hatás nem lesz olyan. Pedig igazából mi magunk is vágyunk a visszajelzésre. Ha ezt beismernénk, akkor nem kötelességből, hanem sokkal több motivációval és igazi szeretettel szereznénk örömet, hiszen látnánk a válaszmosolyt a párunktól.

Hogyan tegyük ünneppé és nem kötelező programmá a Valentin-napot?

Fontos ismernünk, hogy a párunk minek örül igazán: az ajándék teszi boldoggá, vagy többet jelent neki az együtt töltött idő, egy közös élmény. Ha azt érzi, tényleg neki van szánva az „ajándék”, sokkal közelebb kerülhetünk hozzá.

A meglepetést hanyagoljuk. A nők nem különösebben szeretik a meglepetésprogramokat. Sokkal több stresszt okozhat, hogy nincs beállítva a haja, nem tudja mit vegyen fel. Emiatt a nőknek ne szervezzünk meglepetésprogramot, inkább mondjuk el előre, hogy tervezünk valamit, így a nő nagyon lelkesen tud készülődni, s a férfi igazából a program előtt is örömet tud szerezni, anélkül, hogy tett volna bármi különöset.  

A nőknek azt ajánlom, hogy ahelyett, hogy nagyon csöpögősre varázsolnák az egész napot, próbáljanak inkább arra gondolni, mi az, amivel közelebb kerülhetnek kedvesükhöz. Persze nem kell magunkra erőltetni a focimeccs nézését, ha a párunk azt szereti, de ha ő kevésbé romantikus, ne gyújtsunk meg száz gyertyát a hálószobában, vagy ne cipeljük el egy sírós romantikus filmre. Sokkal egyszerűbben is örömet lehet szerezni, kedves poénokkal, új élmények, programok szervezésével. Figyelni kell arra, amit mond, például hogy szeretné megnézni az új vígjátékot. Valami olyant találjunk ki, amivel azt sugalljuk a másiknak, hogy nemcsak Valentin-napon figyelünk rá, hanem az év többi napján is.

Az ilyen „személyeskedések” azok, amelyek segítenek ünneppé és nem kötelezővé tenni ezt a napot. A nagyon csöpögős, sablonos esték azt az illúziót adják, hogy most, 14-én, száz gyertyával és egy üveg borral kell ünnepelni, pedig nem erről kellene hogy szóljon.

Mit tegyünk, ha nem tudjuk megoldani, hogy kettesben legyünk a párunkkal?

Nem szeretem a technológiát, de ebben az esetben segítségül hívhatjuk. Egy romantikus üzenettel, akár egy kézzel írott levéllel, egy elkészített vacsorával, amit otthagytam a másiknak, miközben elmentem dolgozni, kifejezhetjük, hogy gondolunk a párunkra. A szomszéd néni, a nagymama vagy bébiszitter segítségével pedig próbáljunk kiszakítani magunknak egy kettesben töltött órát.

Az év többi napján sem könnyebb megoldani, hogy kettesben legyünk a párunkkal, hiszen gyerekek, munka, háztartás nemcsak Valentin-napon van.  A gond az, hogy általában nem a kapcsolatot prioritizáljuk, ez kerül a listánk végére. Majd a munka, majd a vacsora megfőzése, a gyerek tisztába tevése, a kutya megsétáltatása után, ha talán marad időm, szánok a páromra is időt. Ezt a mentalitást kellene megváltoztatni.

Egyszerű tanács: ha a gyerek alszik, ne mosogassunk, mert azt akkor is lehet, ha ébren van. Ilyenkor legyünk kettesben a párunkkal, élvezzük ki azt a kevés időt, ha csupán öt percet, akkor öt percet romantikázzunk.

Fontos lenne, hogy életünk bármelyik szakaszában is vagyunk, megkérdezzük magunktól, hogy mit tudnék annak érdekében tenni – nem február 14-én, hanem az év minden napján – hogy jobb párt válasszak, jobban megerősítsem a kapcsolatomat, jobbá, minőségibbé tegyem a házasságomat. Így lehet reflektálni arra, hogy mi került hibásan a prioritási listának a végére.

Mit tegyünk Valentin-napon egyedülállóként?

Az egyik hibának a Valentin-nap kapcsán azt tartom, hogy a párokat célozza meg, holott ez nem a párkapcsolat, hanem a szerelem ünnepe. Picit idealizáltnak tűnik az, amit az egyedülállóknak sugalmaz ez az ünnep: minden szívecske, minden piros, minden tökéletes. Emiatt nekik nehezebb dolguk van, hiszen nem tudnak felhívni egy havert, hogy találkozzanak, mert ő valószínűleg a párjával romantikázik. Azt ajánlom nekik, hogy értsék meg, hogy a szerelemről és nem a párkapcsolatról szól a Valentin-nap. Nem egy tragédia, ha ilyenkor egyedül vannak. Inkább közelítsék meg a pozitív oldalát, menjenek el egy színházi előadásra, egy kulturális rendezvényre, borkóstolóra, szervezzenek társasjátékestet, érezzék jól magukat és tapasztalják meg a közelséget, a társaság örömét. Inkább erről szólhatna az ünnep, nem pedig a párkapcsolatok idealizálásáról.