Kereskényi Gábor: a legnagyobb ellenfelünk a kényelem lehet

Első mandátumát követően újrázni készül Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti RMDSZ-es polgármestere, akiről még nem szimpatizánsai is kénytelen-kelletlen elismerik, hogy több évnyi stagnálást követően mozgásba lendítette a várost. S aki – bár hét kihívója is van – a lakosság jó részének véleménye szerint „lehetetlen”, hogy ne nyerje meg a helyhatósági választást. Kereskényi Gábor úgy véli, legnagyobb ellenfele a a választók kényelme lehet. Interjúnk a jelöltbemutató sorozatunk része.

Az elmúlt négy év alatt úgy tűnik, valóban mozgásba lendítették a várost, azaz Szatmárnémetit. Melyek azok a beruházások, elindított projektek, amelyekre, mondjuk úgy, a legbüszkébb? És miket szeretne még mindenképpen megvalósítani, vagy legalább útjára indítani a következő mandátumban?

2016-ban, amikor átvettem a mandátumom, nem voltunk egyszerű helyzetben, hiszen egy nehéz örökséget vettünk át. Több, már folyamatban levő beruházás esetében – például a parkolók kialakítására irányuló – gond volt a közbeszerzési eljárásokkal, míg az európai uniós források lehívásához még az alapvető dokumentumok sem álltak a rendelkezésünkre, nemhogy össze legyen állítva a pályázati dosszié. Ezért első dolgunk volt az Integrált Városfejlesztési Stratégia és a Városi Mobilitási Terv elkészítése, amelyek alapfeltételei annak, hogy uniós pénzekre pályázzunk. Ez komoly eredmény, több mint 40 millió euró értékű pályázati forráshoz jutott Szatmárnémeti. Hogy mire vagyok a legbüszkébb? Sok mindent fel tudnék sorolni. Először is rendet teremtettünk a polgármesteri hivatalban, egyszerűbbé és hatékonyabbá tettük az ügyintézést, és megértettük a kivitelezőkkel, hogy minden munkálat esetén elvárjuk, hogy minőségi munkát végezzenek. Éveken keresztül egyetlen utcát sem javítottak fel a városban, mi pár hét alatt elkezdtük a legrosszabb állapotban levők korszerűsítését. Ennek köszönhetően több mint 149 utcát, járdaszakaszt, közteret és sétányt újítottunk fel, miközben közel 3500 új parkolóhelyet létesítettünk. Nemcsak a levegőbe beszéltünk, amikor azt mondtuk, zöld várost építünk. 17 új, hibrid autóbuszt vásároltunk, javítottunk a közösségi közlekedés minőségén, kerékpárutakat építettünk, és uniós forrásból hamarosan a város minden pontján új szakaszok épülnek. A szó szoros értelmében kizöldítettük Szatmárt, csak 2019-ben több mint 2500 facsemetét ültettünk. De arra kért, hogy emeljek ki valamit. Az újrázni készülő jelöltek többsége általában egy már befejezett projektet neveznek meg a szívükhöz legközelebb állónak. Én nem teszek így, a Szamoson átívelő harmadik híd építésének az elkezdésére vagyok a legbüszkébb. Ez a híd harminc éves álma a szatmáriaknak, diákkoromban is a közbeszéd tárgyát képezte, én büszke vagyok arra, hogy a csapatommal kezdhettük el az építését, és bízom abban, hogy a szatmáriak segítségével a szalagot is mi vághatjuk majd el az avatóünnepségen. Egy olyan beruházásról van szó, amelyről nem csak beszéltünk, hanem valóban elindítottuk a kivitelezést hetek óta dolgoznak a munkagépek.

A városfejlesztési tervek között kiemelt helyet foglal el két olyan beruházás, ami túlzás nélkül hosszú évtizedek óta a szatmáriak vágya: sportcsarnok és uszoda. Mennyire van reális esély a megvalósításukra vagy legalább az alapkőletételükre?

Úgy vélem, reális esély van ezek megvalósítására. Kiemelt figyelmet fordítunk mindkettőre, konkrét elképzeléseink vannak arra vonatkozóan, hogy hova építjük ezeket, milyen méretűek lesznek, és természetesen már arról is egyeztettünk, hogy hogyan szerezzük meg a munkálatok kivitelezéséhez szükséges pénzt. Eltökélt szándékom, hogy a következő négy évben be is fejezzük ezeket a beruházásokat.

A jelenlegi Szatmárnémeti többnemzetiségű város. Hogy érzi, ebben a rendhagyó kampányban sikerült–e úgy megszólítani a román, sváb, roma nemzetiségű lakosságot, ahogyan azt ők elvárnák egy magyar polgármestertől? Illetve úgy, hogy Kereskényi Gáborra szavazzanak, még akkor is, ha magyar?

Mindig is hangoztattam, hogy Szatmárnémeti egy olyan város, amelyben évtizedek óta békében élnek egymás mellett a különböző nemzetiségek. Természetesen mindig akadnak olyan jelöltek, akik megpróbálják a nemzetiségek közötti harcként beállítani a helyhatósági választásokat, összeugrasztani a románokat, magyarokat, svábokat, romákat. De ez nem az én műfajom, nem a mi műfajunk. Azt azonban ki kell mondani, hogy az RMDSZ az egyetlen politikai szereplő az idei választásokon, amelynek van a magyar lakossághoz szóló programja is, a többiek csak a magyar szavazatok megszerzéséért tartják néha szükségesnek, zárójelben megemlítik a szatmári magyar közösséget, de a tettek mezején simán átnéznek rajta. Már Ilyés Gyula esetében is jelentős arányban szavaztak a jelöltünkre a többségi nemzet tagjai, ahogy négy évvel ezelőtt is megtették. Úgy vélem, hasonló a helyzet jelenleg is, hiszen mindenki láthatja az eredményeinket, tisztában vannak azzal, hogy mi nemcsak ígérgetünk, hanem tenni is akarunk a városért. Hangsúlyozom, nem egy kicsit a magyarokért, egy kicsit a románokért, valamivel kevesebbet pedig a romákért és a svábokért. A német közösség képviselete közösen indul velünk, a jelöltjeik a tanácsosi listánkon szerepelnek, és együttműködünk a roma közösség szervezeteivel is.

Hét kihívója van, legtöbbjüket jól ismeri. Kit tart a legfőbb ellenfélnek, már ha annak tartja bármelyiküket is?

Azt nem mondanám, hogy minden jelöltet ismerek, hiszen indulnak olyanok is, akikről korábban még én sem hallottam, nem voltak aktív közéleti szereplők, és csak most tűntek elő a homályból, vagy húzták elő őket valakik a cilinderből. Akiket én ismerek, azokat ismeri a szatmáriak nagy része is, így el tudják dönteni, melyikük mit tett értük és a városért az elmúlt időszakban. Egyikük négy évig volt már polgármester, a saját bőrünkön tapasztalhattuk meg a szakértelme „eredményeit”. Mások azt próbálják előnyként beállítani, hogy a civil szférából érkeznek, nem fertőzte meg őket a politika, szinte már dicsekednek azzal, hogy egyáltalán nincs önkormányzati tapasztalatuk. Ami, bárhonnan nézzük, komoly hátrány egy municípium vezetése esetében. Ezért bátran ki merem jelenteni, anélkül, hogy bárkit is lebecsülnék, hogy legnagyobb ellenfelünk a kényelem lehet. A kényelem, ami abból fakad, hogy még az ellenfelek is azt mondják, hogy ez már egy lejátszott meccs, amelyet én nyertem, ezért nem indítanak komolyan vehető jelöltet, nem vetnek be nehéztüzérséget. Ez egy taktikai húzás a részükről, ezzel is próbálják otthon tartani az én szavazóimat, hogy majd arra hivatkozhassanak: nem legitim a voks, hisz csak néhány ezer ember választott engem. Szeptember 27-én erőt kell felmutatnunk, ahogy négy évvel ezelőtt a voksok kikényszerítették a változást, most meg kell erősíteniük azt, hogy ez a helyes irány.

Az elmúlt időszakban több magyarországi kormánypárti politikus is az RMDSZ–t biztosította támogatásáról, arra kérve az erdélyieket, hogy a szövetség jelöltjeire szavazzanak. Ezen mind a Magyar Polgári Párt, mind a Erdélyi Magyar Néppárt felháborodott, és komoly stratégiai hibának minősítette a magyar nemzetpolitika viszonyulását az önkormányzati választásokhoz. Hogy látja, valóban stratégiai hiba, vagy inkább a két törpepárt számára „savanyú a szőlő”?

Ma a választások jelentik a demokrácia alapját, a harminc évvel ezelőtti, államcsínybe torkolt forradalom utáni szabad választások ünnepet kellene hogy jelentsenek, bár egyes pártok mindent megtesznek, hogy ne így történjen. Ugyanilyen érték a választás szabadsága is, hogy nem Ceaușescu elvtársat kell újraválasztani, egyetlen jelöltként, elsöprő többséggel. Ennek ellenére úgy vélem, mi erdélyi magyarok, nem vagyunk abban a helyzetben, hogy megosszuk az erőforrásainkat. Persze nem ugyanaz a helyzet a szórványban, mint ott, ahol tömbmagyarság van, bár ott sem veszélytelen, hisz egymásnak ugrasztja az embereket, barátságok, rokoni kapcsolatok mentek már gajra emiatt. Utóbbi helyeken politikai felelőtlenség esélytelen jelölteket elindítani, hiszen azzal minimálisra csökkennek a komoly magyar jelöltek esélyei. Aki tisztán lát, annak ez egyértelmű, ezért is jelentették ki a magyarországi politikusok, hogy az RMDSZ jelöltjeit támogatják.

Melyik párttal, politikai alakulattal nem tud elképzelni semmiféle koalíciót a választásokat követően?

Úgy vélem, ennek még nem jött el az ideje. Előbb meg kell nyernünk a választásokat, aztán meglátjuk, hogy mi történik azután. Azt azonban kijelenthetem, hogy csak olyan párttal kötünk egyezséget, amelynek az elképzelései egyeznek a mieinkkel, amelynek fontos Szatmárnémeti, amelyet komoly emberek, nem pedig politikai kalandorok képviselnek.

Tart-e attól, hogy a járványhelyzet, a fertőződés–veszély félelme miatt a megszokottnál kevesebben járulnak majd az urnák elé szeptember 27-én? 

A városi önkormányzat minden szükséges intézkedést meghozott annak érdekében, hogy valamennyi választópolgár biztonságban szavazhasson, az egészsége ne kerüljön veszélybe. Az épületeket fertőtlenítjük, és minden előírást és javaslatot betartunk annak érdekében, hogy a polgárok el tudjanak jönni szavazni. Üzenem mindenkinek, a szavazással eltöltött 5 perc nem veszélyesebb, mint a kenyérvásárlás vagy a vasárnapi ebédhez szükséges zöldség beszerzése a piacon. Közös jövőnkről döntünk, ezért minden egyes szavazatnak súlya van.

Ha véletlenül nem sikerül az újrázás, hogyan tovább? Esetleg indul a parlamenti választásokon

Sikerülni fog, mert sikerülnie kell, számomra nem létezik más opció. Sikerülnie kell, hiszen a szatmáriak tisztában vannak az eredményeinkkel, és azzal is, hogy nem csak eredményeink, hanem további megvalósítható terveink is vannak. Ehhez csak annyi szükséges, hogy akinek fontos Szatmárnémeti, az szeptember 27-én áldozzon rá 15 percet, menjen el szavazni, és szavazzon az eredményekre és a folytonosságra. A biztos jövőre.

banner_saW4mTn2_eurot_Anyasagi_webb_2024-10-15_300x250.png
banner_WcGrRqIF_eurot_Anyasagi_webb_2024-10-15_970x250.png
banner_Vs7ERmQb_eurot_Anyasagi_webb_2024-10-15_728x90.png

Kapcsolódók

Kimaradt?