Képtelenségek és valótlanságok zagyva egyvelege a szuverén, protekcionista, disztribúciós, spirituális gazdaságpolitika.

Tobzódik a képtelenségekben és a valótlanságokban Călin Georgescu választási retorikája, elég, ha csak a Pepsi fogyasztására, vagy a vízről való elméleteire gondolunk. A romániai és a világgazdaságról kialakított képe sem kivétel, számos, a valóságtól elrugaszkodott elemet tartalmaz. Azt a narratívát követi, hogy 1989 után a román gazdaság összeomlott, ezt számos hazugsággal próbálja alátámasztani, ugyanakkor  megoldásként egy „új” gazdasági modellt ígér. Sorra vesszük ezeket a hajmeresztő állításokat, illetve, hogy mit is rejt magában, a szuverenista, protekcionista, spirituális gazdaságpolitika.

1. „Románia már nem termel semmit.”

Ez az állítás egyszerűen hamis, ugyanis Románia termelési indexe az 1992-es 80,53-ról, 2021-re 141 fölé emelkedett. 2023-ban pedig, a román ipar 306 milliárd lejjel járult hozzá a GDP-hez.

2. „Nincs egyetlen román bankunk sem!”

Ez az állítása szintén valótlan, ugyanis a három legnagyobb pénzintézet közül kettő többségi román tőkével működik: a magántulajdonú Banca Transilvania és az állami tulajdonú CEC bank.  A romániai banki szektor az elmúlt években még inkább erősödött, az organikus növekedés és felvásárlások révén. Mindeközben a nagy román bankok mellett, több kisebb román bank is működik.

3. „Ami 1989, után történt, az nem gazdaság, csak fogyasztás”

Ez a kijelentés is valótlanságokat tartalmaz, hiszen a GDP növekedése nem csak a fogyasztásból áll, hanem magában foglalja a beruházásokat, exportot és az állami kiadásokat is. 1989 óta jelentős ipari, mezőgazdasági és szolgáltatási modernizáció történt Romániában, ami nem csak a fogyasztáshoz kötődik. Ez az állítása is figyelmen kívül hagyja a román gazdaság szerkezeti fejlődését, amelyet többek között, az ipari termelés növekedése, a külföldi tőkebefektetések, és a helyi vállalkozások megerősödése is alátámaszt.

Szuverén, protekcionista, disztribúciós, spirituális gazdaságpolitika

Călin Georgescu talán az első, aki ennek a négy jelzőnek az egyidejű használatával próbálja körülírni, hogy milyen gazdaságpolitikát szeretne, ez a megfogalmazás inkább politikai puffogtatás, mint gazdasági stratégia. A „szuverenitás” a gazdasági önállóságot hangsúlyozza, a „protekcionizmus” pedig a hazai piac védelmét, de ezek a múltban mindig elszegényedéshez, gazdasági stagnáláshoz és elszigetelődéshez vezettek. A „disztribúció” az újraelosztásra utal, amely populista és fenntarthatatlan, illetve állami beavatkozást igényel szembe menve a magántulajdon védelmével, míg a „spiritualitás” gazdasági szempontból értelmezhetetlen.

Miért rossz a protekcionista gazdaságpolitika? Mert a protekcionizmus magas vámokat és szigorú szabályozásokat követel, ami:

• Drágább árukat jelentene a fogyasztók számára;
• Elriasztaná a külföldi befektetőket, amelyek munkahelyeket és a technológiai fejlődést biztosítják
• Korlátozná a hazai vállalatok exportját, ami Románia versenyképességét veszélyezteti
• Elveszítheti Románia az uniós támogatásokat, amelyek eddig 90 milliárd euróval járultak hozzá Románia fejlődéséhez, és amelyek nélkül az egy főre jutó GDP 60-70%-kal alacsonyabb lenne.

Összefoglalva, Călin Georgescu, hamis állításokra épít egy illúziókkal teli valótlanságokkal fűszerezett gazdaságpolitikát, a realitást és valós megoldásokat pedig teljes mértékben figyelmen kívül hagyja.