Egy ideje a cégek már mindent a fenntarthatóság nevében próbálnak meg lenyomni a vásárlók torkán, s nem kivétel ez alól a divatipar sem.

Tavaly Resale Shop néven nyílt ruhaüzlet Nagyvárad belvárosában. A vállalkozás használt ruházati cikkeket árult, azzal az üzenettel, hogy ha új divatipari termékek helyett tőlük vásárolunk, akkor a fogyasztói társadalom által a környezetre helyezett iszonyatos nyomást mérsékeljük.

A nemes cél ez esetben bődületes árréssel párosult, a bolt az átlagos piaci áraknál jóval drágábban kínált az átlagnál semmivel sem jobb minőségű, sem nem különlegesebb használt ruhákat. A vásárlók bepalizása a környezetvédelemre való érzékenységükre történő apellálással ezúttal nem volt sikeres, az üzlethelyiség kirakatán hónapok óta a „Kiadó” feliratú hirdetés díszeleg.

Ez azonban kivételes eset, általában sok potenciális vásárló lelkéhez és pénztárcájához utat talál ez a környezettudatosnak tűnő üzleti kommunikáció. Ennek a marketingnek a jegyében, melynek sokkal több köze van a profit hajhászásához, mint a környezetvédelemhez, olyan óriáscégek léptek be a használtruha-piacra, mint az Inditex (a Zara, Bershka, Stradivarius, Pull&Bear stb. márkák tulajdonosa) és a H&M.

Pazarlás és környezetvédelem

Az első fecske a Zara volt, mely 2022-ben, Nagy-Britanniában indította el a használt termékeinek javítását, illetve adás-vételét célzó szolgáltatását. A példát rövid időn belül követte a spanyol nagyvállalat első számú konkurense, a H&M. A svéd cég kezdetben használt ruhákat vett át az üzleteiben, melyek fejében az ügyfelek helyben felhasználható vásárlási utalványokat kaptak.

Tavaly ősszel aztán a H&M több európai piacon is elkezdte a használt ruhák és kiegészítők árusítását az áruházaiban, de a Zara ebben is megelőzte, ugyanis Franciaországban már pár hónappal korábban belevágott a second hand termékek forgalmazásába.

Természetesen mindez nem változtat azon, hogy a Zara és a H&M is a divatiparnak a szaknyelvben fast fashion, vagyis gyors divat néven ismert tömegvonulatához tartozik, s ennek megfelelően előbbi évente 24, míg utóbbi 12-16 új kollekciót dob piacra. Színtiszta környezetvédelem!  

Az ágazati vállalatokat egyáltalán nem a környezetvédelem motiválja, amikor a használtruhák piaca felé kacsintgatnak, hanem két másik szempont. Az Európai Bizottság azt tervezi, hogy kidolgoz egy koncepciót a ruházati termékek túltermelésének és túlfogyasztásának korlátozására. A finoman szólva is illuzórikusnak tűnő cél az lenne, hogy 2030-ra minden, az EU-ban forgalomba hozott ruhadarab hosszú élettartamú és újrahasznosítható legyen. A divatipari nagyvállalatok a fentebb említett látszatintézkedésekkel próbálják azt a benyomást kelteni, hogy a környezettudatosság irányába mozdulnak el.  

Vitathatatlan, hogy az öltözködés terén esztelen pazarlás folyik, az Európai Unióban évente 5,8 millió tonna textília végzi a kukában, ami fejenként mintegy 11 kilót jelent. Egyedül az Inditex évente mintegy 600 ezer tonnányi ruhaneműt dob piacra, a szédületes iramban nyomuló kínai online kereskedők, a Temu és a Sheine pedig valószínűleg még többet, bár róluk konkrét adatok nincsenek. 

Egyediség kevés pénzből

A másik ok az, hogy a másodkézből származó ruházati cikkek és kiegészítők piaca sokkal gyorsabban ütemben nő, mint az újaké. Előbbinek a globális piaca 2021-ben 96 milliárd dollárt tett ki, s a Világgazdasági Forum adatai szerint röpke két év alatt 55 százalékkal nőtt, s a folyamat azóta is rendületlenül folytatódik.

Ez csak részben magyarázható azzal, hogy a vásárlók a környezetre gondolnak, miközben megveszik a tizennegyedik nyári ruhájukat vagy a kilencedik nadrágjukat, bár egyértelmű, hogy van egy növekvő létszámú környezettudatos réteg. Azok is egyre többen vannak ugyanakkor, akik nem akarnak olyan ruhadarabban járni, melyből két-három példány is szembejön már egy rövid séta alkalmával, arra pedig, hogy valóban minőségi, márkás termékeket vásároljanak, nincs elég pénzük. Ez magyarázza a főleg felsőkategóriás divatmárkák kifutott kollekcióihoz tartozó termékeket árusító, úgynevezett outletek gombamódra való szaporodását az erdélyi nagyvárosokban.

„Az embereket főleg a termék minősége érdekli, az anyaga, az, hogy milyen állapotban van. A romániai fogyasztó egyre inkább az egyediséget keresi. Amikor egy használtruha boltból vásárol, az ügyfélnek az van a fejében, hogy ne úgy öltözködjön, mint bárki más” – nyilatkozta a Ziarul Financiarnak Ana Ciorap, a Moda More üzleteket működtető cég tulajdonosa.

A gyakran, erős túlzással Románia mintavárosaként emlegetett, országos viszonylatban gazdagnak számító Kolozsvár központjában vagy egy tucat használtruha-kereskedés működik. Az év elején egy hetet töltöttem Belgiumban, megfordultam Gentben, Brugge-ben és Antwerpenben is. Legalább száz, elegáns divatcikk márkakereskedést láttam a belvárosokban, de egyetlen használtruha-üzletet sem, ellenben pár nap alatt annyi kerékpárossal találkoztam, mint Kolozsváron és Nagyváradon egy fél év alatt összesen. Nehezen tudna meggyőzni valaki, hogy az erdélyi használtruha kereskedelmet nem a pénztelenség pörgeti elsősorban, hanem a környezettudatosság.