Sajátos hangulatú főzőműsor működik Székelyudvarhelyen 2015 márciusa óta. A Főnix Konyhát nemcsak azért találták ki, hogy az ízlelőbimbóink vizuálisan ingereljék, hanem azért is, hogy megmutassák: fiatalon, Székelyföldön is lehet kreatív és fenntartható munkát végezni.

A cél, hogy újragondolt ételeket mutassanak be: ez egy modern főzőműsor, amelyre korábban nem volt példa Székelyföldön – mondja a Főnix Konyha marketingjével, arculatával és jogi hátterével foglalkozó Szécsi Zsolt. A videósorozat egy új generációt szólít meg, a három séf tradicionális ételeket mutat meg újragondolva egy sajátos stílusban: „a modern és a hagyományos öltözete jellemez minket, amely az öltözeten, a tálaláson is látszik, vagy a desszertműsorunkon, amelyben olyan hozzávalókkal, díszítéssel és kedvességgel készülnek az ételek, ami csak Ágnesre jellemző”.

Négyfajta műsort készítenek, a Facebook és YouTube mellett az Erdélyi Magyar Televízióban, a Sóvidék Televízióban és a Gyergyó Tv-n láthatók ezek, de a magyar állami csatornában is jelen voltak már. Tervezik ugyanakkor, hogy a román közönséget is megszólítsák, ezért készült már feliratos műsor és hívtak meg román séfet, de elsősorban Székelyföldre koncentrálnak. Több céggel együttműködnek, Szécsi elmondása szerint pedig szempont, hogy a három székely megyéből szerezzenek partnereket.

„Meg akartuk mutatni a fiataloknak, hogy Székelyföldön is lehet olyasmivel foglalkozni, ami újszerű, és ami fenntartható. Az elején az volt a lényeg, hogy példát mutassunk” – fogalmazott a Főnix Konyha munkatársa. „Sok fiatal keresett meg minket, séfek, akiknek lesz is alkalmuk szerepelni nálunk. De a nézőnk többsége is fiatal, a 23-37-es korosztályban vagyunk a legerősebbek.”

Újragondolt hagyományok

„Amikor kiválasztok egy fogást, arra figyelek, hogy azt könnyedén, praktikusan el lehessen készíteni otthon is” – mondja el Balázs Hunor. A Főnix Konyha séfje általában olyan húsételekkel próbál dolgozni, amelyeket a háztartásban is megtalálni – legyen szó például csirke- vagy disznóhúsról – és ezeket újszerűen elkészíteni. „Próbálok hagyományos ételeket kiválasztani, de úgy, hogy egy kis plusz, kis varázs legyen benne” – vázolta fel a „receptet”.

Az egyik műsorban például úgy készített tejszínes csirkepaprikást, hogy a csirkecombnak cipós bundát sütött, és egy krémes-tejszínes mártást, amivel feldobta az étket. „Vagy éppen báránycsülköt készítettem, mellé pedig kávészószt a szaft, a kávé és narancs, barnacukor felhasználásával, a krumplisaláta helyett pedig krumplipürét metélthagymával” – mondta. „De például a pisztránggal is újítottam: nem az egész halat használtam fel, hanem filézve, ropogósra sütve, bőrével lefelé készítettem el, mellé egy habos mártást”.

Elmesélte, minden ételnek megvan a maga receptje, teljesen újat kitalálni nehéz volna, de próbálja a különböző étkeket a megszokottól eltérően elkészíteni.

„Egy tojás nem fog kétszer eltörni”

Józsa Levente a projekt operatőre. A fotós-videós – akivel egy korábbi beszélgetésünk itt érhető el – elmondta, a főzőműsor bevállalása ismét egy nagy fa volt számára, amibe belevágtam fejszét. „Nem egy egyszerű, könnyen hasogatható fáról van szó, melyet kétszemélyes fűrésszel vágunk hétről hétre szakácsainkkal. Favágó példákat és közmondásokat félre téve számomra ez egy olyan feladat, melyben rengeteg eddigi tapasztalat összesűrűsödik. Egy főzőműsorban találkozik két oldal, melyet hatalmas kihívás kezelni. Az előre megírt forgatókönyv, és a spontán jött helyzetek. Talán elkészítési módjában egy dokumentumfilmhez hasonlítanám, amelyet megpróbálunk eltervezni, leírni, de közben olyan dolgok jönnek képbe, melyekre nem számítottunk, hiszen vannak részletek, amelyeket többször újra vehetünk, de vannak mozzanatok, amelyek hatalmas odafigyelést igényelnek. Egy tojás nem fog kétszer eltörni.”

Elmondása szerint a szervezkedés, a tervezés, látni, ahogy az étel felépül, elnyeri végső formáját, a tálalás, az ízek, mind-mind közrejátszanak abban, hogy szeresse a projektet. „Mindig is meg akartam tanulni főzni, talán itt az ideje, és rejtve, titokban, ebben a projektben lehetőségem is lesz rá. Emellett szeretem, ha olyan projektben dolgozhatom, ami szülővárosomnak viszi hírét. Büszke vagyok, hogy kisvárosunkban olyan dolgokat készíthetünk, melyet a nagyvilág elé dobhatunk, majd végig nézhetjük, ahogy a nagyközönség megemészti azt.”

A szakácsok a szájakat, ő a szemeket tömi be

Az operatőri munkáról úgy fogalmaz, míg Balázs Hunor, Mihály Ágnes és Jakab Mózes – a szakácsok, akik saját szakmájukban dolgoznak emellett – a szájakat tömik be, addig ő a szemeket. „Itt egy olyan műsorról van szó, melyet úgy kell, bemutassak, ahogyan a szakács szeretne látni, de közben meg a saját stílusomat sem hagyhatom ki belőle. Elhagytam a tíz műsort, és eddig mindig próbáltam újat belevinni a történetbe. Volt, hogy pörgősebbre sikerült, volt, hogy részletesebben megmutattam az apró mozzanatokat. Volt, hogy gyönyörű mozgásokat vittem bele, volt, hogy kézből vettem fel a teljes anyagot. Néha gyorsítok, néha lassítok, van, hogy a zenére koncentrálva vágok, és van, hogy a szakács ritmusát próbálom felvenni.”

Szereti, hogy egy forgatás alatt a reklám, riport, dokumentumfilm, de akár a kisjátékfilm jegyeit is hordozza. „Nem titok, vannak részek melyeket a műsorok kedvéért amatőr módon játszunk el, de próbálok kreativitást vinni a riportokba is, illetve az egyik kedvencem, a reklámfilmet is próbálom kamatoztatni. És a jól megérdemelt vég. Valaki azt kérdezte, melyik típusú operatőr vagyok, aki teszteli az ételt, vagy aki forgatás végén pakol és hazamegy. No hidd el, ahhoz, hogy szépen össze tudjam vágni a műsorokat, meg kell, hogy kóstoljam. Enyhe túlzással azt mondanám, éreznem kell az ízét, hogy utána át tudjam adni nektek a képernyőn.” 

Címlapi illusztrációnk forrása: Józsa Levente