„Kinek van szellemi tulajdona?", tette fel a kérdést előadók bemutatása után a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban (Tusványos) Mester Sándor, az INFOTÉR elnökségi tagja, a Szerzői jogok és szabadság az interneten című pódiumbeszélgetésen szerda délután.

A kevés felemelt kéz láttán egy kissé másképpen fogalmazott:„Kinek biztosan nincs? Ki az, aki nem tudja biztosan, hogy van-e szellemi tulajdona?", majd a levegőbe emelt kezek számából levonta a következtetést: sokan még a szellemi tulajdon fogalmával sincsenek tisztában.

A gondolat nem birtokolható?

A beszélgetés első részében a szellemi tulajdon fogalmát próbálták közérthetően tisztázni a résztvevők: László Zoltán, a Magyar Kalózpárt elnöke, Dr. Ormós Zoltán, jogász, Dr. Suba Ferenc, az ENISA alelnöke, Dr. Szinger András, az Artisjus Egyesület főigazgatója és Dr. Tarr Péter, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatal osztályvezetője.

Szerzői jog a művet annak eredetisége esetén illeti meg – magyarázta elsőként dr. Tarr Péter. Ez annyit jelent, hogy ne legyen szolgai másolata valamely másik műnek, illetve az alkotónak legyen mozgástere. A szerzői jogi védelem attól a pillanattól illeti meg az alkotót, vagy alkotókat (társszerzők esetén), hogy létrehozta az alkotását, feltéve, ha egyéni, eredeti jelleggel bír.

László Zoltán mindehhez annyit fűzött hozzá, hogy szerzői jog ott van, ahol szellemi tulajdon is van. Majd rákontrázott azzal, hogy szellemi tulajdon nincs. Illetve szerinte a szellemi tevékenységet végző személyek nem úgy tulajdonosai alkotásuknak, mint valami használati tárgynak, hanem különböző jogokat gyakorolnak afölött az érték fölött, amit létrehoztak. „A gondolat nem birtokolható, a gondolat szabadon száll egyik ember fejébből a másikba, megtermékenyül és tovább repül" – fogalmazott.

Dr. Szinger András elmondta, ezt a területet, amely az iparjogot, a szabadalom jogkörét is magába foglalja, inkább szellemi alkotások jogának szereti nevezni. A nemzetközi egyezmények általában szellemi tulajdonjogról beszélnek. Hozzátette, vannak még emelett úgymond szomszédos, vagy kapcsolódó jogok, amelyek olyan jogi, vagy magánszemélyek érdekeit védik, akik a szellemi alkotásnak a közönséghez való eljuttatásában érdekeltek, például a zenészek, különböző médiumok, az adatbázist működtetők. Azonban az ő joguk az adott alkotás fölött valamivel korlátozottab, mint a létrehozóé. Vagyis a szerzői jogok az alkotót védik, míg a szomszédos, kapcsolódó jogok a teljesítményt.

Szerzők nyakára telepedett közvetítők?

Ormós Zoltán azzal nyitott, hogy a felmérések szerint az emberek 99,99 százalékának egész életében egyetlen eredeti gondolata sincs, ezért az eredeti gondolatból létrejött értékek, illetve ezek alkotóit hivatott védeni a szerzői jog. A jogrendszer azonban nem csak a szerzőt védi, hanem azoknak a szereplőknek az érdekeit is, akik ezeket a szellemi alkotásokat eljuttatják a közönséghez.

Suba Ferenc szerint a szerzői jog alap, amely egy hármas viszonyrendszert próbál leképezni: adva van a tartalom, amit egy médium közvetít. és ezért a közönség a közvetítőnek fizet. A probléma legtöbbször ott merül fel, hogy a tartalmat fogyasztó pénze hogyan jut el a szerzőhöz. „Ha ezt vizsgáljuk, akkor azt kell látni, hogy a közvetítő rendszer ebből a pénzből nagyon sokat levesz"– magyarázta.

Példának egyik könyvét hozta fel, amelynek az eladása után évente átlag 5-6 ezer forintot vesz fel, míg a könyv egyetlen példánya körülbelül 6 ezer forint, és évente több ezer kel el belőle. Ebből arra következtetésre lehet jutni, hogy a szerzői jog sokkal inkább képviseli a közvetítők érdekeit, mint az alkotóét.

Ezzel kapcsolatban Szinger András először röviden vázolta az Artisjus történetét, azé az érdekvédelmi egyesületét, amelyet 1907-ben hoztak létre a zeneszerzők és a szövegírók, mert a jogaikat egyáltalán nem tudták érvényesíteni. Az egyesületet egy bizonyos elv mentén begyűjti a jogdíjakat, és ugyancsak bizonyos elvek mentén felosztja a pénzt, mindezt nonprofit módon.

A helyzetkép felvázolására példát hozott fel: adva van egy értéklánc, ahol egy végfelhasználó például egy emelt díjas sms ellenében hozzájut a tartalomhoz. Ebben a láncban mindenki, a szoftvergyártótól a tárhelyszolgáltatóig ki van fizetve, viszont az az alkotó, akinek a produktumára ez az értéklánc ráépült, hoppon marad. Ezt a hiányt hivatott többek között a Magyar Artisjus és más érdekképviselet ellensúlyozni.

Pénzzé tett alkotások

László Zoltán szerint hiba van a hozzászólók érvelési logikájában, mert megpróbálják ökonomizálni a kultúrát, vagyis e logika szerint kultúránk csak akkor van, ha a megtermelt javakból pénzt lehet kivenni. Példaként megemlítette, hogy az angolok a XVII. században alkották meg az első szerzői jogi törvényt, amely köszönőviszonyban sem volt a szerzők jogainak érvényesítésével, inkább a könyvkiadói monopóliumot szabályozta. Ma a szerzői jogvédelem azt sugallja, hogy a kultúra annyit ér, amennyit fizetnek érte.

Azonban Ormós Zoltán szerint a kalózpártos érvelés is sántít egy kissé, ugyanis ha csak iparjogról beszélünk, akkor sokkal árnyaltabb a helyzet. Hiszen a kutatásokra gyakran dollármiliárdokat költenek, a művészettel szemben reális, mérhető eredmények születnek, gyakran ezektől függ egy adott társadalom fejlődése, így teljesen természetes, hogy a résztvevők viszontvárnak valamit.

Temetjük a kiadókat?

Az internet elterjedésével lehetséges, hogy eltűnnek a közvetítők, játszott el a gondolattal dr. Suba Ferenc. Szerinte a szerzőknek lassan el kellene jutni arra a szintre, hogy a közvetítők többségét kiiktatva, alkotásaikat a lehető legközvetlenebbül juttassák el a fogyasztóhoz, végfelhasználóhoz. Vagy egyetlen webes közvetítőn keresztül, a látogatottság aránya szerint kapjon bizonyos pénzösszeget.

Úgy vélte, előbb-utóbb a szerzői jogban érdekelt egyesületek vagy hatóságokra egy idő után nem lesz szükség, nem lesz, akit megadózni, vagy akitől valamilyen díjat felszámolni, mert a szerzők szinte vagy teljesen közvetlenül jutnak majd el a fogyasztóhoz. De ehhez a szerzőknek is gondolkodásmódot kell váltaniuk, és ahelyett, hogy a kiadóktól vagy más közvetítőktől várnák el a jogdíjat, nekik kell minél hamarabb eljutniuk a fogyasztóhoz.

Szinger András szerint a Magyar Artisjus az internet és ezen belül a zene vagy a videómegosztó portálok világában is megtalálta a szerepét, illetve létjogosultságát, hiszen sikerült tárgyalóasztalhoz ülniük a YouTube-bal, vagy az Itunes-szal is. Szerinte azonban kérdéses marad, hogy kiadókra szükség lesz-e a továbbiakban is. Ha a jövőben a közízlés megelégszik majd az otthon is elkészíthető, amatőr alkotásokkal, akkor nem, azonban ha továbbra is igény marad az olyan volumenű alkotásokra, amilyet például a Pink Floyd létrehozott, akkor igenis, maradnak a kiadók – jelentette ki.

Szerinte mindig és lesz egy réteg, amely nagy, jól felszerelt stúdiót igénylő alkotást hallgatna majd, és ebben a körben szükség lesz a lemezkiadók működésére. Azonban egy kisebb alternatív zenekar valószínűleg meglesz majd kiadó nélkül is.

Ami tömegméretű, azt legalizálni kell?

Végül az előadókhoz intézett utolsó körkérdés: milyen szerzői jogsértések fordulhatnak elő az interneten, jogsértés-e a fájlcserélés?

Suba Ferenc szerint ha egy honlapot lemásolnak és közzétesznek, az jogsértés. Ormós Zoltán egy példát mesélt. Amikor a Magyar Televízió Kultúrház című műsorában letöltötte Madonna egyik számát, előtte rendőrrel is konzultált, aki biztosította afelől, hogy magáncélú felhasználásra, bizonyos értékig, nem jogsértés. Azonban a megosztás már illegális.

És itt már baj van, szólt hozzá Szinger András, mert a legtöbb fájlcserélő szoftver a letöltéssel párhuzamosan azonnal fel is tölti az anyagot, a letöltő és a megosztási funkció össze van kötve, vagy ez utóbbi funkciót nagyon nehéz kiiktatni. A magyar Btk. szerint a magánjellegű letöltés nem bűncselekmény, és egy új, 2013-as törvénymódosítás a nem kereskedelmi célú megosztást dekriminalizálná.

A magáncélú letöltést, másolást kompenzálandó a legtöbb adathordozó árában bele van foglalva a szerzői jogdíj is, amely végül a jogvédő egyesületek számláján köt ki, majd optimális esetben eljutnak a szerzőkhöz. Azt is megemlítette, hogy a magyar társadalom nagy része nem szívesen fizetne semmiféle tartalomért, hacsak nincs rákényszerülve.

A kalózpárt elnöke szerint az internetes világban a jogsértés tömegméretű jelenség, éppen ezért a jogszabályok átértelmezésére van szükség, amihez egy olyan civil társadalom kell, amely ezzel foglalkozni hajlandó, akár politikai szinten is. László zoltán azt elismerte, hogy a letöltés jogsértés, ennek ellenére a magáncélú megosztást, illetve letöltést dekrimininalizáló törvénymódosításnak csak örülni tud.

Egy felmérés kimutatta, hogy arra a kérdésre, hajlandó-e fizetni azért, hogy legálisan töltsön le tartalmakat az internetről, a lakosság több mint fele nemmel válaszolt, mondta Tarr Péter. A jelenség hátulütője, hogy a kalóztermékek után senki nem fizet adót, az ilyen terméket előállító a bevételért nem dolgozott meg, a pénz más feketegazdasági ágazatokba folyik be, így elsősorban ezzel a feketekereskedelemmel kell felvenni a harcot.