Ötven év után hunytak ki a lángok a nagyváradi hőerőmű kazánjaiban

A réginél kevésbé szennyező a 77 millió euróból felépített új nagyváradi hőerőmű, ám egyedül nem tudja ellátni az elavult távfűtési hálózatot, amelyből naponta 6000 köbméter víz folyik el.

Ötven év és kilenc nap szakadatlan működést követően múlt pénteken leállították a helybeliek által csak 1-es CET-ként emlegetett nagyváradi hőerőmű szénnel táplált kazánjait, ugyanakkor üzembe helyezték az új, gáztüzelésű erőművet. Ez utóbbi 77 millió euróba került, finanszírozását nagyrészt uniós pénzből oldották meg. A beruházás keretében felújítottak 17 km-t a mintegy 230 km hosszú városi távfűtési hálózatból.

Besegít a régi

Az új erőmű üzembe helyezése ellenére az 1-es CET nem kerül az ócskavastelepre, mivel fűtési szezonban a gáztüzelésű egység nem tudja teljes egészében kielégíteni a város igényeit. Amikor a levegő hőmérséklete -12 fokra csökken, legalább 250 gigakalória energiára van szükség, hogy a nagyváradi fogyasztóknak a fűtést és a melegvíz-ellátást is biztosítani lehessen, mondja Baumann Wilhelm, a hőerőmű beruházási- és fejlesztési osztályának vezetője.

Az új erőmű két forróvizes kazánjának teljesítménye egyenként 100 gigakalória, míg az elsősorban áramtermelésre szánt gőzturbináé 40 gigakalória. Mivel ez nem fedezi a szükségletet, nagyon hideg időben be kell majd üzemelni a régi erőmű egyik 50 gigakalóriás, szintén gázzal működő gépcsoportját is. Az 1-es CET vízkezelő egységét állandóan üzemben kell tartani, mivel a most átadott új egység óránként csupán 50 köbméterrel tudja pótolni a hálózatból elfolyó vizet, a valóságban azonban ennél jóval nagyobb a veszteség.

„2000-ben még óránkénti 100 köbméter alatt volt a veszteség, ám a rendszer állapota évről-évre romlik, lyukadnak ki a fémcsövek. Jelenleg óránként 250-300 köbméter víz folyik el a hálózatból, s ennek a pótlására üzemben kell tartani a régi erőmű vízkezelő egységét” – nyilatkozta a Maszolnak Baumann Wilhelm. Óránkénti 250 köbméteres veszteséggel számolva, minden egyes napon 6000 köbméter melegvíz tűnik el a hálózatból. Ezzel a mennyiséggel fel lehet tölteni egy olimpiai méretű medencét.

Jó áron adni el az áramot

Az önkormányzat által szorgalmazott beruházásnak vannak kritikusai, nem is kevesen, akik azzal érvelnek, hogy mivel a földgáz drágább a szénnál, emelkedni fog a távfűtés és a melegvíz ára. Baumann Wilhelm véleménye szerint ez a kritika nem állja meg a helyét.

„A szén valóban lényegesen olcsóbb, mint a gáz, ám a széntüzelésű erőművekben van egy sor járulékos költség: a tüzelőanyagot szállítani kell, kirakodni, raktározni, a salakot ki kell mosni a kazánból, majd tárolni kell. Mindezek megduplázzák a nyersanyag költségét, ami így lényegében ugyanannyiba kerül, mint a gáz. Figyelembe kell venni azt is, hogy a földgáz sokkal kevésbé környezetszennyező. Ugyanakkor, mivel a karbantartási költségek nagyon magasak, ahhoz, hogy az erőmű hatékony legyen, jó áron kell értékesíteni a megtermelt áramot, különben veszteséges lehet a működése” – magyarázza az energetikai szakember.

Az alkalmazottak egy része számára az új erőmű üzembe helyezése nem ok az örömre, ugyanis elkerülhetetlenül létszámcsökkentést von maga után. A létesítménynek jelenleg 450 alkalmazottja van, ám az új erőmű kiszolgálásához elegendő egy 200 fős személyzet.

Kukorica, cefre, energiafű. 2001-ig a nagyváradi hőerőmű az állami tulajdonban levő országos energiahálózat része volt, majd átvette a városi önkormányzat. Azóta az erőmű történetében egymást érték a dilettáns menedzseri döntések a és panamagyanús ügyletek. 2003 és 2005 között három széntüzelésű kazánt jelentős összegű beruházással gázra állítottak át. Közülük egyetlen egyet üzemeltek be, kettőt sosem használtak.
A 2000-es évek közepén, a szén egy részét biomasszával próbálták meg kiváltani, amihez újabb átalakításokat kellett végezni a berendezéseken. Ebben az időszakban a kazánokba került kukorica és cefre is, ez utóbbi egy dél-bihari szeszesital üzemből származott. Alkalmazottak elmondása szerint, a cefre energiatermelésre teljesen alkalmatlan volt, nedves lévén pakurával kellett öntözni, hogy egyáltalán meggyúljon. Ebben az időszakban merült fel, hogy energiafű termesztésével elégítsék ki az erőmű üzemanyagigényének egy részét, mely tervből semmi sem lett. 
Az utóbbi időben olyan rossz minőségű barnaszénnel táplálták a kazánokat, melyet szintén pakurával kellett feljavítani, hogy el lehessen égetni. Ennek oka az volt, hogy az állandósult pénzügyi gondok miatt a hőerőmű olyan nagy késéssel fizetett a fűtőanyagért, hogy nem válogathatott a beszállítók között. Az alkalmazottak számára a tulajdonosváltás kész istencsapása volt, ugyanis két vészélyességi és egészségkárosítási osztállyal visszaminősítették őket, aminek következtében csökkentek a juttatásaik. Mivel a valóságban a munkakörülményeik jottányit sem javultak, a dolgozók beperelték az önkormányzatot, a perek jelenleg is folynak. 

Kapcsolódók

Kimaradt?