A kínai diplomácia prioritása 2015-ben egyértelműen az, hogy megkezdje az "út és az övezet" stratégia megvalósítását, s elkezdje kiépíteni a 21. századi tengeri Selyemút és az Új Selyemút gazdasági övezetet.

Az utóbbi szárazföldön kapcsolná össze Kínát és a többi közép- és nyugat-ázsiai országot Európával, míg az előbbi Délkelet-Ázsián át vezetne Európába és Afrikába. A projekt a többi között érintené Sri Lankát, a Maldív-szigeteket, Görögországot és Kenyát, Indonéziát, Afganisztánt, Iránt és Olaszországot is.

Mindezek a kínai hátterű törekvések annak az útkeresésnek a részei, amely egyrészt a valaha elszigetelt bértermelő kelet-ázsiai ország gazdasági modellváltásából, másrészt a regionális hatalmi státus megerősítésének szándékából, illetve a globális hatalmi ambíciókból fakad - fogalmazott egy európai uniós szakértő az MTI tudósítójának Pekingben.

A terv kidolgozói hozzáteszik, a világ legnagyobb devizatartalékával rendelkező Kína nem jótékony segélyezésre készül, hanem piaci alapú, megtérüléssel számoló beruházásokat finanszíroz - és ehhez kínai és külföldi befektetőket keresnek. A kínai tervek nagyságrendjét mutatja, hogy a két Selyemút mentén elterülő fejlődő országok együttes népességét 4,4 milliárdra teszik, éves gazdasági teljesítményüket pedig 2200 billió dollárra.

Kína a jelek szerint középtávon az "egy övezet, egy út" kezdeményezéssel Ázsiára kíván összpontosítani, a nemzetközi közvéleményt pedig arról igyekszik meggyőzni, hogy nem egyfajta "kínai Marshall-tervről", nem geopolitikai hátsó szándéktól vezérelt szelektív pénzosztásról van szó, hanem elsősorban olyan fejlesztések előmozdításáról, amelyek az infrastruktúrát, a nyersanyag-kitermelést, az ipari és pénzügyi együttműködést segítik elő.