Nem fog 5,5 százalékkal bővülni a romániai gazdaság ebben az évben, így lehetséges, hogy nem tudja tartani a kormány a 3 százalékos költségvetési hiánycélt – lassan nincs olyan elemző, pénzintézet, amely ne ezt a forgatókönyvet vetítené előre. Az Országos Statisztikai Hivatal adatai szerint az első félévben 4 százalékos volt a GDP-arányos gazdasági növekedés. Dr. Rácz Béla Gergellyel, a kolozsvári BBTE Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Karának (FSEGA) adjunktusával elemeztettük ki, min alapul ez a bővülés, és melyek a romániai gazdaság gyenge pontjai. Szájbarágó. 

Mit jelent a GDP-arányos 4 százalékos gazdasági növekedés?

Nagyon egyszerűsítve azt, hogy az országban megtermelt javak és szolgáltatások 4 százalékkal növekedtek. A GDP (bruttó hazai termék) azt méri, hogy az ipar, a mezőgazdaság, az építőipar, a szolgáltatószektor mennyi értéket állított elő egy adott időszak alatt, ehhez még hozzáadódnak a termelésre kivetett adók is. Azért szeretjük a GDP-t használni, mert egyben megmutatja azt is, hogy hogyan változott a jólét az országban. Gyorsan hozzá kell tenni, hogy bár a GDP a legjobb mérőszámunk, amink van, de nem tökéletes, nagyon sok mindent nem mér. Például ha az almát a kertemből szedem le és fogyasztom el, nyilván okoz nekem örömöt (egyben többletjólétet), viszont ezt a GDP nem mutatja ki. De ha az almát a piacról veszem meg, tehát van egy pénzügyi tranzakció mögötte, akkor az már GDP-növekedést jelent. Összegzésként: a GDP-növekedés nagyjából azt mutatja, hogy 4 százalékkal élünk jobban, mint például tavaly.

Szinte hihetetlen, hogy Romániában kilenc egymást követő évben folyamatos volt a gazdasági növekedés, a lakosság egyharmada mégsem tudja időben törleszteni a számlákat.

A GDP az egész ország teljesítményét mutatja meg, és ennek növekedési üteme magasabb, mint Nyugat-Európában, de nem annyira, hogy belátható időn belül utolérjük Nyugat-Európát. Amit a GDP nem tud megmutatni, hogy a jóléti többlet hol csapódik le. Lehet, hogy csak egy nagyon szűk rétegnek megy sokkal jobban, miközben egy sokkal szélesebb, szegényebb tömegnek ugyanúgy megy soruk, vagy rosszabbul.

Romániában a GDP-növekedés eléggé polarizált. De talán idén és tavaly ebből a jólétből valamennyicske a szegényebb rétegekbe is lecsapódott. Gondoljunk a bér- és nyugdíjemelésekre, adócsökkentésekre.

Az idei első félévben mért 4 százalékos GDP-növekedés min alapul?

A GDP nemcsak azt méri, hogy mennyit termeltünk, hanem azt is, hogy a rendelkezésre álló jövedelmet mire használták fel a gazdasági szereplők. Vagyis mennyit vásárolt a lakosság, mennyi a kormányzati, állami fogyasztás, mennyi beruházást hajtottak végre, hogyan változott a raktáron levő készletállomány és mennyi a nettó export (export-import) értéke. Ha ebből a szemszögből elemezzük a GDP-növekedést, azt látjuk, hogy leginkább a fogyasztás húzza a GDP-bővülést.

Romániában a GDP összetétele a következőképpen néz ki: termelés oldalról azt látjuk, hogy 4,4%-át a mezőgazdaság, 5,9%-át az építőipar, 24,2%-át az ipar, és a fennmaradó közel 60 százalékát a szolgáltatások teszik ki. A másik oldalról viszont az látszik, hogy a GDP összetételéből közel 80%-ot tesz ki a fogyasztás, és csupán 23%-ot a beruházások. Az idei adatokból látszik, hogy a tavalyhoz képest a fogyasztás ütemének bővülése csökkent. Tavaly azért volt 7 százalékos GDP-növekedés, mert béreket, nyugdíjakat növeltek, bejelentették az adócsökkentéseket, és mindenki boldogan fogyasztott. Idén ez a fogyasztási vágy csökkent, és hozzájárult ahhoz, hogy a GDP növekedési üteme csökkenjen.

Az INS adatai szerint ennek a 4 százalékos növekedésnek az egynegyvened része származik a befektetésekből. Ez ijesztően kevés.

A külföldi idegentőkebeáramlás és belföldi befektetések nagymértékben függnek attól, hogy milyen az ország versenyképessége. A versenyképességet a termelékenység és bérek aránya mutatja meg. Romániában a termelékenység minden iparágban elmarad az uniós átlagtermelékenységtől. Ez önmagában nem lenne probléma, mert a bérek is alacsonyabbak. Tehát azt mondja a külföldi befektető, hogy eljövök Romániába, ahol a Dacia-gyárból egy nap alatt kevesebb autó gördül ki, mint a francia Renault-gyárból, de cserébe olcsóbb a munkaerő.

Akkor kezd baj lenni, ha a termelékenység lassabban nő, mint a bérek. És most pont ez a probléma: a bérek növekedési üteme a kormány gazdaságpolitikája miatt sokkal nagyobb, mint a termelékenység bővülési üteme. Tehát nem végzünk túl hatékony munkát, de cserébe relatív drágán végezzük azt.

Összefoglalva: hogy a befektetések nem nőnek, vagy nagyon alacsony mértékben – és ez főleg a külföldi működő tőke beáramlására vonatkozik –, azért van, mert Románia veszít a versenyképességéből.

Számok szintjén látszik, hogy csökkent a külföldi befektetett tőke?

Jelenleg a világon szinte mindenhol pozitív gazdasági konjunktúra van. Tehát a gazdaság önmagától képes növekedni, ezért pozitív trendet látunk. Ezért nem csökken a külföldi működő tőke beáramlása Romániába, viszont nem nő olyan ütemben, amilyen ütemben elvárható lenne.

Szintén az első félévre vonatkozó GDP-növekedés kapcsán közzétett adatok szerint az említett időszakban a nettó export mínusz 1,6 százalék. Mit jelent ez?

Hogy többet importálunk, mint amennyit exportálunk. Ez nem egy egészséges helyzet, hiszen nagyon egyszerűen fogalmazva azt jelenti, hogy több pénz áramlik ki az országból, mint amennyi beáramlik. Ezen lehetne változtatni, viszont nem igazán látszik, hogy lenne rá akarat. Miközben a GDP legerősebb hajtóereje Romániában a fogyasztás, az is látszik, hogy amit fogyasztunk, az a szükségesnél nagyobb mértékben külföldön előállított jószág. Gyakori példa, hogy exportáljuk az élő állatot, hogy aztán importálhassuk a feldolgozott húst.

Rengetegszer hallani, olvasni, hogy túlfűtött a romániai gazdaság. Mit jelent ez?

A túlfűtöttséget az esetek 99 százalékában a kormányzat állítja elő. Hosszútávon ez egy nem kívánt állapot. Mit jelent? Hogy a gazdaság magától képes egy egészséges növekedési ütemre – ez valahol 3-4 százalék lenne ma Romániában –, de erre az állam még szándékosan rátesz azzal, hogy növeli például a közalkalmazottak fizetését. A kormányzati kiadások miatt deficites az államháztartás, miközben erre most nem lenne feltétlenül szükség, hiszen a kabinet mesterséges, plusz beavatkozása nélkül is pozitívan változna a jólétünk. Azzal, hogy a kormány erre még rásegít adócsökkentésekkel és béremelésekkel, egyrészt inflációhoz vezet, másrészt túlfűtötté teszi a gazdaságot.

Megpróbálom egészen konkrétan illusztrálni, hogy miért problémás ez a túlfűtöttség. Az egészséges növekedési ütemünk mellett az összes hazai traktor, az összes betonkeverő, a jelen lévő munkaerő dolgozik és termel. Ha a növekedésre mesterségesen rásegítünk, nyilván több épületet fogunk felépíteni, több traktorral fogunk szántani, de már nem a saját betonkeverőnkkel és traktorunkkal, munkaerőnkkel tesszük, hanem külföldit használunk. Tehát a természetestől a túlfűtött állapotig fellépő növekedés nagyon sokszor külföldön csapódik le.

Szeptember volt a nyolcadik olyan hónap, amikor nálunk volt a legnagyobb az inflációs ráta az EU-ban.

Igen, nálunk a legnagyobb, de ez a ráta nem olyan vészesen nagy. Az 5 százalékos infláció messze nem jelent olyan nagy problémát. Ám igen, összességében azt jelenti, hogy a fogyasztói kosárban lévő termékek ára 5 százalékkal emelkedett az előző év azonos periódusához képest. Kevesebbet ér a pénzünk. Megjegyezném, hogy az inflációnövekedés szoros összefüggésben van a béremelésekkel, melyek szinte teljes egészében többletfogyasztásban csapódtak le.

Mit gondol, mi miatt kell aggódnunk leginkább a romániai gazdasággal kapcsolatban?

A kormányok ismétlődő prociklikus gazdaságpolitikája miatt. Romániában a rendszerváltás után szinte mindenik kormányt ezt űzte. A gyakorlat az, hogy amikor a gazdaságunk önerőből képes lenne valamilyen szintű növekedésre, erre a kormányzatok még rásegítenek. A probléma ezzel a prociklikus gazdaságpolitikával leginkább az, hogy amikor válság vagy valamilyen visszaesés van – és ilyen mindig lesz, ezek a periódusok ciklikusan ismétlődnek, tehát elkerülhetetlenek –, akkor a kormányzatnak nincs meg az eszköztára arra, hogy a gyengén teljesítő gazdaságot mesterségesen fűtse. Amikor olyankor öntjük az összes benzint a tűzre, amikor az amúgy is ég, nem lesz benzinünk akkor, amikor a tűz kialvófélben van.

Ha egészséges gazdaságpolitikát alkalmaznánk, a kormány visszalépne, nem költekezne túl, amikor a gazdaság önmagától is képes bővülésre. Nem csökkentene adót akkor, amikor a vállalatoknak és a lakosságnak amúgy is jól megy. Nem emelne béreket, amikor azok maguktól is képesek valamilyen mértékben nőni. Ezeket az eszközöket azokra az időkre hagynánk meg, amikor a gazdaság nem képes növekedésre, amikor az emberek elveszítik a munkahelyüket, így tudnánk tompítani a válságok mélységét.

De ehelyett Románia mit tesz? Ha jó, akkor még ráteszünk egy lapáttal, ám ha visszaesés van, akkor hatalmas a zuhanás. Tavaly 7 százalékos volt a GDP-növekedés, ami rekord volt Európában. De ne feledjük, hogy 2008-ban is 7,5 százalékos volt a gazdasági növekedés, ám 2009-ben 7 százalékos volt a visszaesés. Ezt el lehetne kerülni, ha hosszútávra terveznénk.

Romániában ahelyett hogy a hosszú távra optimalizálnának a gazdaságpolitikánkat, a rövid távot tartják szem előtt. Ez egyáltalán nem egészséges.  Akár csúnyán hangozhat, hogy a béremelések ellen beszélek, amelynek én magam is a kedvezményezettje voltam, de az ilyen mértékű növelések azzal járnak, hogy nagyon sok más helyről kell elvonni pénzeket. A rövid távú jólétünkért feláldozzuk a hosszú távú jólétünket. Nincs elég infrastrukturális beruházás, nem fordítanak eleget a tanügyre, az egészségügyre, olyan dolgokra, amelyek a hosszú távú jólétünket határozzák meg. Most van az, hogy levágjuk az aranytojást tojó tyúkot.

Románia egyre több kölcsönt vesz fel mind a belső, mind a külső pénzpiacokról. Kell-e az egyre halmozódó államadósság miatt aggódnunk?

Valóban kúszik felfele az államadósságunk, ám nem olyan drámai a helyzet. 2013-ban a GDP 38 százalékát tette ki az államadósság, 2018-ban meg olyan 40 százalék körül lesz. Azt szoktuk mondani, hogy 60 százalék alatti államadósság nagyon komoly terhet nem ró az országra.

Viszont ha a romániai államadósság trendjét nézzük, van okunk aggodalomra. Mert ezt a 40 százalékos GDP-arányos államadósságot az elmúlt 30 évben halmoztuk fel. A rendszerváltáskor Románia azon kevés országok közé tartozott, amelynek nem volt tartozása. Nem így például Magyarországnak, ott jelentős adóssággal történt a rendszerváltás. Viszont Romániában ez azzal járt, hogy például nem épültek autópályák, ellentétben Magyarországgal.

Ha tehát azt nézzük, hogy 30 év alatt halmoztuk fel a 40 százalékos államadósságot, nem annyira megnyugtató a helyzet. És ha arra gondolunk, hogy ebből nem is épültek értékelhető autópályák ...

Sok elemző úgy látja, hogy nem tudunk eleget tenni a maastrichti követelménynek, amellyel vállaltuk, hogy nem haladja meg a 3 százalékot a költségvetési hiány.

Ez nagyon leegyszerűsítve azt jelenti, hogy 3 százalékkal nagyobbak a kormányzat éves kiadásai, mint a bevételei. Egy 3 százalékos költségvetési hiányt nagyon szépen tud fedezni egy egészséges GDP-növekedés. Minden uniós tagállam arra optimalizál, hogy ne haladja meg a 3 százalékot, mert különben túlzott deficiteljárást lehet indítani az ország ellen, aminek negatív következményei lehetnek. Márpedig ha a gazdasági növekedés 4-4,5 százalék lesz, amire most én inkább fogadnék, akkor simán megtörténhet, hogy a hiány meghaladja a 3 százalékot.

Ha idén ez a hiány egy kicsit 3 százalék fölé kúszik, annak valószínűleg konkrét negatív következményei még nem lesznek. Akkor van baj, ha ezt folyamatosan nem tudjuk tartani. Persze sok mindennek lehet az előjele az, hogy a kormány nem tudja most teljesíteni a kitűzött céljait, de első körben inkább a bizalomveszteségben fog megmutatkozni a hatás.