Kapcsolódó

Középkori mesterek és harcosok foglalták el a nagyváradi várat

Pénteken kezdődött és vasárnap este ér véget a Nagyváradi Középkori Fesztivál, melynek részvevői Kelet-Európa egyik legnagyobb erődítményét teljesen belakták: a vársáncban a kézműves mesterek, a középkori táborok és a lovagi torna kapott helyet, a várudvaron a szokásos helyen állították fel a nagyszínpadot, ahol esténként koncerteket tartottak, a fejedelmi palota udvarán pedig az étkezdék és a lacikonyhák kaptak helyet. Kétségkívül a középkori tábor és a hagyományos mesterek aratták a legnagyobb sikert, mi is itt időztünk a legtöbbet. Képeinkkel megpróbáljuk összefoglalni azt a rengeteg látnivalót, amit a rendezvény kínált a hétvégén. (Fotók: Borsi Balázs)

A vársáncba érkezve csakhamar feltűnt, hogy nagyon sok hagyományőrző külföldről érkezett. Főleg lengyelekkel és csehekkel találkoztunk, de mellettük talán a legtöbben Magyarországról jöttek át a Bihar megyei megyeszékhelyre, illetve képviselte magát az ország szinte valamennyi középkori hagyományokat követő és felelevenítő egyesület is.

A vársáncba érkezve csakhamar feltűnt, hogy nagyon sok hagyományőrző külföldről érkezett. Főleg lengyelekkel és csehekkel találkoztunk, de mellettük talán a legtöbben Magyarországról jöttek át a Bihar megyei megyeszékhelyre, illetve képviselte magát az ország szinte valamennyi középkori hagyományokat követő és felelevenítő egyesület is.

Vasárnap délután lévén alig volt forgalom a középkori táborban, de azért néhány érdekességbe így is bele lehetett botlani. Például abba, hogy miképpen töltötték meg fegyvereiket a 16-17. században eleink, sőt még hallani is lehetett, mekkorát szólt egy klasszikus elöltöltős lőporos puska. Nagyot! Akkora hangja volt, utána percekig sípolt a fülünk…

Vasárnap délután lévén alig volt forgalom a középkori táborban, de azért néhány érdekességbe így is bele lehetett botlani. Például abba, hogy miképpen töltötték meg fegyvereiket a 16-17. században eleink, sőt még hallani is lehetett, mekkorát szólt egy klasszikus elöltöltős lőporos puska. Nagyot! Akkora hangja volt, utána percekig sípolt a fülünk…

Ilyet még sosem láttunk élőben. Valamikor régen, a western-filmek korában még el lehetett kapni egy-egy ilyen pillanatot a képernyőn, ám napjainkabn, amikor már minden az automatizált fegyverekről és kütyükről szól, valóban érdekes az, hogy két lövés között akár több perc is eltelt az újratöltéssel. Ennyi idő alatt annak idején éles helyzetben simán ki lehetett múlni...

Ilyet még sosem láttunk élőben. Valamikor régen, a western-filmek korában még el lehetett kapni egy-egy ilyen pillanatot a képernyőn, ám napjainkabn, amikor már minden az automatizált fegyverekről és kütyükről szól, valóban érdekes az, hogy két lövés között akár több perc is eltelt az újratöltéssel. Ennyi idő alatt annak idején éles helyzetben simán ki lehetett múlni...

A nagyváradi vár keleti bejárata környékén alakították ki a „küzdőpályát”, itt csaptak össze a középkori harcosok. Csapatonként kettesével léptek be a „ringbe”, és bizony nem kímélték egymást: csak úgy csattogtak a kardok, szabják, tőrök, hangosan csilingelt és csörömpölt a láncos védőfelszerelés és a páncélzat.

A nagyváradi vár keleti bejárata környékén alakították ki a „küzdőpályát”, itt csaptak össze a középkori harcosok. Csapatonként kettesével léptek be a „ringbe”, és bizony nem kímélték egymást: csak úgy csattogtak a kardok, szabják, tőrök, hangosan csilingelt és csörömpölt a láncos védőfelszerelés és a páncélzat.

Aki találatot kapott, annak a földön kellett maradnia. Meghökkentő volt, hogy a kard élének és a páncélsisaknak az erőteljes találkozása milyen hangot ad ki. Hozzátennénk, ha valaki jó erősen fejbe vágna egy karddal, nem biztos, hogy nekünk sok kedvünk lenne felkelni…

Aki találatot kapott, annak a földön kellett maradnia. Meghökkentő volt, hogy a kard élének és a páncélsisaknak az erőteljes találkozása milyen hangot ad ki. Hozzátennénk, ha valaki jó erősen fejbe vágna egy karddal, nem biztos, hogy nekünk sok kedvünk lenne felkelni…

Amíg zajlott az „ütközet”, a beöltözött harcosok a tűző napon várták, hogy sorra kerüljenek. Nem irigyeltük őket, ugyanis Nagyváradra beköszöntött az igazi nyár: 30-33 Celsius-fokot mértünk árnyékban, a vársáncban azonban ebből igencsak kevés van.

Amíg zajlott az „ütközet”, a beöltözött harcosok a tűző napon várták, hogy sorra kerüljenek. Nem irigyeltük őket, ugyanis Nagyváradra beköszöntött az igazi nyár: 30-33 Celsius-fokot mértünk árnyékban, a vársáncban azonban ebből igencsak kevés van.

A hagyományos és kézműves mesterek között ismerősként köszönthettük a helybéli Egyed Feró hangszerkészítőt, aki kérésünkre megmutatta, melyik művére a legbüszkébb. Meg is szólaltatta a Fekete-Körös partjáról begyűjtött fából, egyetlen ágból kifaragott kürtjét. Jó erős tüdő kell hozzá! 

A hagyományos és kézműves mesterek között ismerősként köszönthettük a helybéli Egyed Feró hangszerkészítőt, aki kérésünkre megmutatta, melyik művére a legbüszkébb. Meg is szólaltatta a Fekete-Körös partjáról begyűjtött fából, egyetlen ágból kifaragott kürtjét. Jó erős tüdő kell hozzá! 

A középkori mesterek között számos magyarországi, sőt többnyire magyarországi hagyományőrzővel és kézművessel találkoztunk. Tóth Katina ötvös visszajáró vendég Nagyváradon. 

A középkori mesterek között számos magyarországi, sőt többnyire magyarországi hagyományőrzővel és kézművessel találkoztunk. Tóth Katina ötvös visszajáró vendég Nagyváradon. 

Ötvös, kovácsmester, ékszeröntő, bőrműves, fazekas egymás mellett dolgozott, a látogatóval pedig készségesen szóba elegyedtek, meséltek szenvedélyükről.

Ötvös, kovácsmester, ékszeröntő, bőrműves, fazekas egymás mellett dolgozott, a látogatóval pedig készségesen szóba elegyedtek, meséltek szenvedélyükről.

Megtudtuk, a középkori mesterségeket űző hagyományőrzők egyik fő célja, hogy klasszikus, annak idején használt eredeti módszerekkel készítsék el termékeiket. Ez időigényesebb, ám így valóban autentikus a foglalkozás. Éltetik őseink hagyományait és mesterségeit, amit ők maguk is életcéljukként fogalmaznak meg.

Megtudtuk, a középkori mesterségeket űző hagyományőrzők egyik fő célja, hogy klasszikus, annak idején használt eredeti módszerekkel készítsék el termékeiket. Ez időigényesebb, ám így valóban autentikus a foglalkozás. Éltetik őseink hagyományait és mesterségeit, amit ők maguk is életcéljukként fogalmaznak meg.

Nem használnak elektromos fúrót, a tűz izzításához használatos fúvóberendezést, de még csak varróképet sem. Mindent saját kézzel, évszázados eszközökkel készítenek elő és használnak fel.

Nem használnak elektromos fúrót, a tűz izzításához használatos fúvóberendezést, de még csak varróképet sem. Mindent saját kézzel, évszázados eszközökkel készítenek elő és használnak fel.

A kívülállók számára elképesztő lehet az az elhivatottság, amely szükségeltetik ahhoz, hogy valaki ilyen aprólékos és hosszadalmas munkára adja a fejét. Ám amint Kocsy Márton kovácsmestertől megtudtuk: ez életstílus, hivatás, amelyet nem is feltétlen az ember választ ki, hanem a mesterség találja meg az embert.

A kívülállók számára elképesztő lehet az az elhivatottság, amely szükségeltetik ahhoz, hogy valaki ilyen aprólékos és hosszadalmas munkára adja a fejét. Ám amint Kocsy Márton kovácsmestertől megtudtuk: ez életstílus, hivatás, amelyet nem is feltétlen az ember választ ki, hanem a mesterség találja meg az embert.

Kapcsolódók

Kimaradt?