Sportos, szellemes, szolgálatkész – ilyen volt az ideális férfi az 1900-as évek Kolozsvárján. A címre jó eséllyel pályázott Somodi István magas- és távolugró, aki 1908. június 21-én, éppen száztíz évvel ezelőtt ezüstérmet szerzett a londoni olimpián.

A cikk a Maszol és az Erdélyi Audiovizuális Archívum Időutazó című közös sorozatának része, a fényképek Killyéni András magángyűjteményéből származnak. Az Erdélyi Audiovizuális Archívum célja az erdélyi és Erdélyhez kapcsolódó audiovizuális örökség megőrzése, az archív felvételek, amatőr fotók és filmek szakszerű gondozása. Megmentendő, megőrizendő archív képekről (fotó, film, videó) itt lehet értesíteni az archívum munkatársait.

A modern kolozsvári sportélet az 1867-es kiegyezést követően, néhány lelkes sportvezető, egyletalapító hatására alakult ki és fejlődött fővárosi színvonalra. A vívó-, torna-, atlétika-, kerékpár- vagy céllövő-egyesületekben magas színvonalú munka folyt, ennek hatására a kolozsvári versenyek országos szinten ismertek lettek, az ország neves sportolói pedig rendszeresen látogattak Kolozsvárra.

1900 körül így a sport igen fontos helyet foglalt el az amúgy is rendkívül élénk kolozsvári egyesületi életben. Az irodalmi, közművelődési, művészeti, gazdasági, ifjúsági, női, jótékonysági, egyházi, illetve sportklubok tagjainak száma 10 ezer ember körül mozgott. A sportegyesületek központjában pedig az atléta állt – ez akkor még a sportolót (és nem csak az atlétika valamely ágát űzőt) jelentette.

A kolozsvári atlétákat a kor férfi ideáljaként tartották számon a városban. Nemcsak erejük, edzett testük, hanem kitartásuk és intelligenciájuk is imponált. All-round sportolókként számos sportágat űztek. Karakterüket és sportolói magatartásukat jellemezte, hogy a bajnoki cím elhódítása, egy-egy jeles sportteljesítmény elérése után sem vonultak vissza, hanem folyamatosan edzettek és tovább versenyeztek, növelve egy-egy rendezvény nívóját, tanítva a fiatalokat.

Volt is egy nem hivatalos atléta viselkedési-kódex (korabeli feljegyzés szerint):

• Legyen az atléta erős, de a szép nemmel szemben mindig gyenge.
• Legyen bátor, de mindig félénk az adósságcsinálásban.
• Legyen büszke, de ezt csak termete hirdesse.
• Legyen szolgálatkész, de nem minden női személlyel szemben.
• Legyen alázatos, de ezt csak szolgálatkészsége bizonyítsa.
• Legyen víg, de ne a kocsmában.
• Legyen szellemes, de csak szellemi erejéhez mérten.
• Legyen szálas természetű, de ne legyen karó.
• Legyen ember és szeresse az atléta tagtársait.