A két világháború között Kolozsváron élő zsidó közösség több mint ezer, névvel is azonosítható tagjáról készült portré került elő nemrég Sárdi Elemér fényképész hagyatékából. Az 1944-ben nyomtalanul eltűnt lakosoknak legalább a töredéke ismét arcot kap.

A most újraolvasásra ajánlott cikkünk eredetileg 2021. április 16-án jelent meg.

Az 1930-as népszámlálás szerint Kolozsváron több mint 13 ezer zsidó élt. Deportálásuk évében, 1944-ben a zsidó közösség a város lakosságának 15 százalékát tette ki. A kolozsvári és a szamosújvári gettó lakóit, összesen 16 148 embert szállítottak hat vonattal az auschwitzi koncentrációs táborba, ahol többségük elpusztult. A jeruzsálemi Yad Vashem Intézet dokumentumok, szemtanúk, rokonok segítségével a második világháború alatt megölt közel hat millió zsidóból már több mint 4 800 000-et azonosított, a nevekhez azonban ritkán társul fotó. Az elvétve fennmaradt fotók szereplőit pedig egyre kevesebb eséllyel fogja felismerni bárki is. (2008-ban a Tranzit Alapítvány közzétette a kolozsvári Martin Katz ismeretlen deportáltak privát fotóiból összeállított albumát, épp a személyek esetleges felismerése céljából).       

Ezért jelentős Sárdi Elemér (1908 – 1981) kolozsvári fényképész nemrég előkerült hagyatéktöredéke, amelyet egy kolozsvári régiségkereskedőtől vásárolt meg a brassói Renascendis egyesület égisze alatt működő Arhiva de Fotografie projekt csapata. 4000 üvegnegatívról van szó, ezek 30 darab kivételével olyan borítékban maradtak meg, amelyen a megrendelő neve, a megrendelés száma, és olykor a készítés dátuma is szerepel. A nevek alapján derült ki, hogy több mint 1000 felvétel a kolozsvári zsidó közösség tagjairól készült 1937 és 1944 között. A neveket összevetették a holokauszt áldozatainak a jeruzsálemi Yad Vashem Intézet által közzétett listáján szereplőkkel, és többségüket meg is találták ott. Gyermekek, fiatalok, jegyesek, családok mutatják legszebb arcukat Sárdi felvételein, alig néhány évvel azelőtt, hogy többségüket koncentrációs táborba szállították volna.

1935 és 1948 között Sárdi Elemér fotóműhelye a legkeresettebbek közé tartozott Kolozsváron. A kolozsvári családok fotógyűjteményében nagy eséllyel lapul olyan felvétel, amely itt készült, a két világháború közötti helyi újságokban pedig rendszeresen lehet találkozni a műhely termékeivel, például azokkal a farsangi bálokon készült fotókkal, amelyeket az Időutazó korábbi cikkében bemutattunk.

Sárdi Elemérről eddig annyit tudni, hogy kolozsvári műhelye – bizonyára segédekkel, alkalmazottakkal – a Ferdinánd király (Híd) utcában működött, és 1943-ban Budapesten is műhelye volt Csiszár Viktorral közösen. „Kora legtehetségesebb fotográfusáról van szó Románia és Magyarország területén” – véli Radu Bârlă történész, az Arhiva de Fotografie projektmenedzsere. Mesterien bánt a fénnyel, jellegzetes stílusa a hollywoodi glamourt idézi, amely megszépítette, csillogóvá, varázslatossá tette a valóságot, és amelyet ebben a korszakban kevés romániai vagy magyarországi fotóműhely művelt ennyire sikeresen.

A glamour stílust legtöbbször az 1930-as évek hollywoodi filmjeivel, például Josef von Sternberg Marlene Dietrich főszereplésével készült alkotásaival hozzák összefüggésbe. Ezekben kiemelt szerepe van a fény-árnyék játéknak, a chiaroscurónak, amely sejtelmes, drámai szépséget kölcsönzött a színésznőknek. Sárdi műhelyében is megfordultak a kor helyi hírességei, a „magyar Marlene Dietrich”, Rácz Vali énekesnő, színésznő például többször is. Ő egyébként zsidókat mentő személyként szerepel a Yad Vashem Intézet listáján, ugyanis budai villája egyik szekrényében hét hónapig rejtegetett egy zsidó házaspárt a német megszállás idején.

Sárdi a „szépasszonyok fotográfusaként” reklámozta magát a korabeli lapokban, de az elemelt szépségideál a férfiaknak is járt.

„A fennmaradt pozitív képek nagy része barna és zöld, kisebb része szürke tónusú, így nagymértékben különböznek a fekete-fehér üvegnegatívoktól, amelyeken jobban megfigyelhető a művészi fény-árnyék játék” – hívta fel a figyelmet Radu Bârlă. Bár ez alanytól, témától függött, a stúdiófelvételek jelentős része a glamour stílust követi: az arcot, a hajat hangsúlyos fénnyel emelték ki, éteri szépséget vagy drámai vonásokat kölcsönöztek az alanynak, retusáltak és nem hanyagolták el a hátteret, díszletelemeket sem. Tischer Edit portréján a haj csigáira például a szék támlájának rózsás díszítése rímel.

A 4000 üvegnegatívból mindössze kettőn szerepel vidéki alany, a többség városlakó, a legkülönbözőbb társadalmi osztályokból. Találunk köztük arisztokratákat, katonákat, orvosokat, tanárokat, színészeket, kétkezi munkásokat. A fennmaradt hagyatéktöredék jól mutatja Kolozsvár akkori etnikai összetételét, amelyben még többségben voltak a magyarok és jelentős részt tettek ki a zsidók, emelte ki Radu Bârlă.

A történész reméli, hogy hamarosan több is kiderül fotográfus tevékenységéről és hagyatékának sorsáról, ugyanis sikerült felvenni a kapcsolatot Sárdi leszármazottaival. A kutatás eredményeit és a kolozsvári zsidó közösség tagjainak digitalizált portréit még 2021-ben bemutatnák az Országos Kulturális Alap (AFCN) támogatásával: a kolozsvári Muzeonnal és a szilágysomlyói Holokauaszt Emlékmúzeummal közösen vándorkiállítást rendeznek, illetve terveznek egy weboldalt is. Addig is a már digitalizált fotók egy része az elérhető adatokkal együtt megtekinthető a Facebookon. Az egyesület vezetői remélik, hogy a fotók felvásárlásának árát, 15 000 lejt (kb. 3000 eurót) sikerül adományokból fedezni (ebből eddig az egytizedét sikerült összegyűjteni, részletek itt).