Rákossy Zsigmond csíkpálfalvi állatorvos, fajtanemesítő elsősorban a székely nyúlról vált ismertté, viszont a bajuszos székely pásztorkutyát is érdemes neve alatt megemlíteni, és hamarosan a székely viador tyúkfajtája is elismerésre kerül, gazdagítva a kitenyésztett állatok listáját. Hét évvel ezelőtt kezdődött a székely viador kitenyésztése. Az eredmény egy robusztus, rusztikus, jó húsformákat mutató, harcias küllemű, de nem agresszív természetű állat, amely színeiben a székely lobogóra emlékeztet.

Minden magára valamit is adó népnek van saját baromfifajtája. Erről talán a franciák tudnának a legtöbbet mesélni, hisz szimbólumuk a kakas már évszázadok óta, még a ködbevesző gall időkből. Büszkék is arra, amit megtestesít: dicső származást, küzdőszellemet. Magyarként persze nekünk sem kell szégyenkeznünk. Mi is hencegve emlegetjük saját tyúkfajtáinkat: a magyar parlagit, a kendermagost vagy az erdélyi kopasznyakút. Daliás korok leszármazottai ők is, őseik valamikor az ázsiai vad pusztákon kapirgálhattak, és embert, vagyis esetünkben „baromfit próbáló idők” büszke – kitartást és a túlélő ösztönt megtestesítő – képviselői jelen korunkban.

Ámde, immáron székelyként is hetvenkedhetünk privát kapirgálóval, mert a standardizálás kapujába érkezett a székely viador. Létrehozója nem más, mint Rákossy Zsigmond csíkpálfalvi állatorvos, fajtanemesítő.

A viadorok – indiai viador vagy cornish, japán törpe-viador, maláj harcos stb. – főleg Kelet-Ázsiában rendkívül elterjedtek és kedveltek, de napjainkban Nyugaton is egyre inkább teret hódítanak, hisz harci kakas létükre, jellemükben nem is annyira vadak, igazi kezesbárányok, történetesen „kezestyúkok”. A székely viador is inkább nevében és típusában viador, mint funkciójában. A magyar parlagi tyúkok sokszor agresszívabbak, mint ezek a viadorok – magyarázta Rákossy Zsigmond.

Fajtájukból adódóan igazi gasztronómiai csemegék. Kiváló, ízletes ételkülönlegességek készülhetnek belőlük. A húslevesről ne is beszéljünk, hisz a tik sárga bőre kifogástalan színt ad a levesnek. Igaz a fajta nem jár élen a tojásrakásban – a tojó 80-100 darabnál nem fog többet adni évente – de jó kotló, és húsformái kiválóak. A kakas a 4,5 kilogrammot, a tyúk 3 kilogrammot nyom. Ez csak néhány jellemző, amiből kiderül, hogy igazi, rusztikus, hagyományos fajtáról van szó.

Egy új állatfajta – jelen esetben – tyúkfajta kitenyésztése is alapos tervezéssel kezdődik. A „tervrajzot” Rákossy Zsigmond elképzelései alapján, unokatestvére Rákossy Renáta készítette. Az ábrán egy életerős, rusztikus, jó húsformákat mutató, harcias küllemű fajta látható, amelynek tollazata a székely zászló színeit idézi meg, ami mostmár a valóságban is megtekinthető, sőt kézzel fogható. Így lesz az álomból valóság.

Mit érdemes tudni még a viadorokról? Izmos, nagyon erős, nagy csontú, fényes és gazdag tollazatú szárnyasok, rendkívül robusztusak és kivételesen gyorsak, a rájuk jellemző, büszke tartással. A baromfifajták bulldogjainak is nevezik őket, habár ezt a „becenevet” inkább az indiai viadorra használják, de nem sokat tévednénk, ha a „miénket” a baromfik székely bulldogja jelzővel illetnénk.

A székely viador további jellemzői: diótaréj, bóbita, kopasznyak, lábtoll, csűdtollak, sárga bőr, sárga dísztollak és kékes alapszín – úgynevezett izabella szín, ami hozzá nem értő szemeknek kissé szürkésnek tűnhet, de ez ne tévesszen meg senkit se.  A dió-, vagy dudortaréj a csíki telekben rendkívül jól jön a viselőjének, hisz mínusz 20 fokban sem fog lefagyni, vagyis kedvencünk nem marad dísz nélkül – jegyezte meg Rákossy Zsigmond, akitől lelkes mesélés közepette megtudtuk, hogy hét esztendeje – akár a népmeséinkben – kezdett a székely viador fajtanemesítésébe, melynek alapja a brahma és az erdélyi kopasznyakú volt. A tenyésztés során belevitte a japán és maláj harcost, az orloff és a sulmvölgyi fajtákat. A színek mellett, mitől válik igazán székellyé? Poénos kérdésünkre, hamar megkaptuk a frappáns választ: „bicska van a farzsebében”.

Rákossy Zsigmondtól megtudtuk, hogy még nincs hivatalosan elfogadva a székely viador, mint fajta, de már a kapujában állnak az elismerésnek, tehát olyan állapotban van, amit már kiállításokon be lehet mutatni. A debütálás meg is történt idén februárban a Csíkszeredai Hobby Kisállattenyésztők Egyesülete által a Művészetek Házában szervezett eseményen. A különlegességnek nagy sikere volt, sokan megcsodálták a fajtára jellemző termetet és a különleges büszke tartást, mely csak ezekre a kakasokra jellemző.