Ausztrália betiltotta a 16 éven aluliak közösségimédia-használatát. Tényleg a tiltás védi meg a kamaszokat a lájkok és algoritmusok világától, vagy csak újabb illúziót teremt? Kövesse a példát Románia is? Kié a felelősség? Szalay Zsuzsanna iskolapszichológust és dr. Benedek István közösségimédia-szakértőt kérdeztük.

Ausztrália volt a világ első olyan országa, ahol betiltották a közösségi média használatát a 16 éven aluliak számára. A példátlan korlátozás tíz platformra terjedt ki: az Instagram, a Facebook, a Threads, a Snapchat, a YouTube, a TikTok, a Kick, a Reddit, a Twitch és az X. 

Ez a törvényes korlátozás nem a fiatalokat, nem is a szülőket vonja felelősségre, hanem a platformokat bünteti, amennyiben nem tesznek eleget a kiskamaszok korlátozásának. Románia is fontolgatja, hogy követi Ausztrália példáját. Mint írtuk, Raed Arafat államtitkár szerint olyan törvénytervezet kidolgozására lenne szükség, amely 15–16 évesnél fiatalabbak közösségimédia-használatát korlátozná, ugyanakkor a korlátozást szülőknek és gyerekeknek szóló felkészítő kellene kísérje.

A téma nagyon összetett, sokszor ellentmondásos, éppen ezért két szempontból közelítettük meg. Szalay Zsuzsanna iskolapszichológussal és dr. Benedek István közösségimédia-szakértővel jártuk körbe, miben befolyásolják leginkább a kamaszokat ezek a platformok, és milyen várható hatásai lennének a korlátozó törvénynek országunkban.

Betiltani vagy nem tiltani? Ez itt a kérdés

A közösségi média szakértőjében ambivalens érzéseket keltenek az ilyen típusú korlátozások. „Úgy érzem, hogy jelen állás szerint mind a döntéshozók, mind pedig a szülők túl nagy reményeket fűznek ehhez, és megfeledkezünk a szabályozások lehetséges buktatóiról. Kétségtelen, hogy a közösségi média használatnak számos negatív hatása lehet, ugyanakkor azt sem szabad elfelejtenünk, hogy pozitív hatásai is vannak: fontos kommunikációs és önkifejezési eszköz a digitális világba beleszületett generációk számára” – véli a szakértő. Hozzátette, ugyanakkor „a tudományos kutatások terén sincs egyértelmű álláspont arra vonatkozóan, hogy önmagában a közösségi média használata káros lenne, és itt most nem a túlzott használatról beszélünk”.

„Úgy gondolom, hogy az ilyen jellegű szabályozások egyfajta hamis biztonságérzetet adhatnak a szülőknek, holott korántsem oldanak meg minden problémát” – fejtette ki dr. Benedek István. Azonban hangsúlyozza, hogy bizonyos mértékű korlátozás indokolt lehet, különösen a kiskamaszok esetében: szerinte érdemes lenne minél későbbre tolni a közösségi oldalakra való regisztráció életkori határát.

Digitális játszótér helyett aknamező

Egy iskolapszichológus szemüvegével nézve a közösségi média egyértelmű veszélyt jelent a gyerekekre nézve. „A kiskamaszkor és serdülőkor pszichoszociális és biológiai érés szempontjából a legsebezhetőbb, legkiszolgáltatottabb periódus. Ekkor még nem fejlődtek ki teljes egészében a gyerekek agyában bizonyos részek, amelyek például az önkontrollért felelnek. A közösségi médiában megjelenő jutalmazó mechanizmusok, azaz a lájkok és reakciók, rendkívül vulnerábilis fejlődési szakaszban érik el a fiatalok agyát. Ennek következtében sokkal könnyebben alakulhat ki függőség náluk, mint a felnőttek esetében, ami miatt a közösségi média használata számukra jóval nagyobb kockázatot jelent” – kezdte a segítő szakember.

Ma már számos kutatási eredmény támasztja alá, hogy összefüggés van a gyerekek közösségi média használata, valamint mentális egészségük romlása között. A megnövekedett használati idő és a gyakoriság következtében jelentősen megnőtt a szorongás, a depresszió és a testképzavarok előfordulása. A pszichológus úgy gondolja, ideje lenne társadalmi szinten fellépni a probléma ellen, mert egyértelműen rosszak a statisztikai adatok.

„Állandóan az irreális, idealizált képeket nézegetik, folyamatos a szociális összehasonlítás, éppen ezért sokan elégedetlenek önmagukkal, és egyre többen forgatnak öngyilkos gondolatokat a fejükben. De az is különösen aggasztó, hogy a fiatalok már nagyon korán, átlagosan 11-12 éves korukban találkoznak először pornográf tartalommal, ennek pedig hosszú távú negatív hatása van az életükre, csak úgy, mint az internetes zaklatásnak” – összesítette Szalay Zsuzsanna a social mediával kapcsolatos aggályait.

A közösségimédia-szakértő alátámasztotta: a túlzott használat valóban veszélyt jelenthet. „Ezeket a felületeket arra tervezték, hogy a felhasználók figyelmét minél hosszabb ideig megragadják, hiszen a hirdetők számára az a platform lesz az értékesebb, ahol több időt töltenek el a felhasználók, így pedig nagyobb eséllyel találkoznak reklámüzenetekkel. A másik gyakori kritika a tartalomra vonatkozik, hiszen a közösségimédia-oldalak gyakran online zaklatások, gyűlöletbeszéd, valamint manipulált információk, álhírek színterei” – magyarázta el. Hozzátette, ezek a veszélyek nemcsak a közösségi média sajátosságai, a teljes online tér hemzseg ezektől, így nem kezelhető a probléma csupán annyival, hogy letiltunk néhány platformot a kamaszok számára.

Életkor-ellenőrzés: működik vagy csak humbuk?

A legtöbb social media felületet 13 éves kor alatt nem lenne szabad használni, viszont „a gyakorlatban ez inkább egy kedves ajánlásként működik, amit nagyon egyszerű kijátszani. Valljuk be, hogy sokszor maguknak a közösségi platformoknak sem érdekük, hogy ezt túl szigorúan ellenőrizzék” – mondja dr. Benedek, majd hozzáteszi, a mostani jogi szabályozásokat is viszonylag egyszerűen ki lehet kerülni. „Ehhez elég lehet egy VPN szolgáltatás, vagyis egy virtuális privát hálózat használata, amivel azt az információt küldjük az internetszolgáltatónak, hogy egy olyan országban vagyunk, ahol ilyen jellegű korlátozás nincs érvényben. Ezen a ponton tehát egyelőre még nincs egy olyan megoldás, ami a gyakorlatban is hatékonyan működne, viszont az látszik, hogy az országok különböző megközelítésekkel kísérleteznek, és keresik azt a módszert, ami hosszútávon is életképes lehet” – ismertette, hogy lehet könnyen kijátszani a korlátozást.

Romániában is szükség van ilyen törvényre?

Benedek István arra számít, hogy „könnyen lehet hasonló intézkedés Romániában is, hiszen Ausztrália most egy követendő mintaként szolgál számos ország számára. A döntéshozók, politikusok most érzik a lehetőséget, a megfelelő pillanatot, hogy ebből profitáljanak, és jelezzék a saját állampolgáraik irányába, hogy ezt a kérdést ők is prioritásként kezelik. Ez egy olyan probléma, amivel időszerű foglalkozni, a kérdés inkább az, hogy valóban a tiltás a legjobb megoldás, vagy esetleg érdemes mellette, helyette más megközelítésekben is gondolkodni”.

Szerinte rendszerszinten és nagyon tudatosan kellene fejleszteni a kiskamaszok digitális kompetenciáit, hogy magabiztosan tudjanak navigálni a digitális világban.

Az iskolapszichológus egyetértene azzal, hogy Romániába is bevezessék a törvényes keretet, ahogyan azt Ausztráliában tették, és ahogy még néhány országban szeretnék. „Egy jó ideje próbáljuk meggyőzni az iskolák vezetőségét is arról, miért kellene a tanórák ideje alatt biztonságos helyen elzárni a telefonokat. Tanárként, iskolában dolgozva azt tapasztalom, hogy néma üzemmódra állítva is figyelmet vonnak el a telefonok, ha a tanár egy pillanatra nem figyel, máris csatlakoznak a közösségi hálózatokhoz. Tehát egyértelműen rontja a tanulási és koncentrációs képességet. Ugyanakkor szünetekben sem figyelnek egymásra a diákok, bele vannak bújva a telefonokba, az élő közösségi kapcsolataik elszegényednek, osztályközösségük gyengül, és egyénileg is elindulnak a mentális egészség romlása felé” – osztotta meg tapasztalatait a pszichológus.

Nemcsak a törvény kell szabályozzon

Szalay Zsuzsanna kiemelte, hogy nemcsak a törvényre kell hárítani a felelősséget, hiszen a szülők és pedagógusok feladata is. Ugyanakkor azt látja, a szülők is küzdenek ezzel a problémával: „Minden családban lényeges konfliktusforrás az eszközhasználat körüli szabályok meghatározása és betartatása, hogy mennyit, mikor, hogyan. Azonban anya és apa sem körözhet helikopterként állandóan a gyereke fölött, nem tudnak mindig mindent szabályozni. Viszont én szülőként örülnék, ha legalább az iskolában lenne erre szabály, és telefon nélkül jelen lehetnének a gyerekek. Jelen a szünetekben, jelen a tanórákon. Így hátha javulna a figyelmi kapacitásuk is, ami lényegesen romlott az elmúlt időszakban” – mondta a pszichológus, majd hozzátette azt is, hogy csupán egy illúzió az, hogy a gyerek egyáltalán nem találkozik majd ezekkel a tartalmakkal, viszont ő is úgy látja, magát a közösségi médiával való „találkozás” időpontját kellene későbbre tolni. Így szűrni lehetne azokat a hatásokat, amik bizonyítottan negatívak, ez pedig már nagy lépés lenne a javulás érdekében.

A közösségimédia-szakértő szerint az életkort kellene kitolni, amikor már hivatalosan is aktív felhasználói lehetnek ezeknek a platformoknak. „Attól függetlenül, hogy lesz erre törvényi szabályozás, vagy sem, azt szeretném, hogy a gyerekeimnek egyrészt legyen egy egészséges kapcsolatuk a saját digitális eszközeikkel, és a családon belül is legyen megteremtve az erről szóló párbeszéd lehetősége, másrészt pedig tudjanak sokkal több olyan programban részt venni, ahol az online tér lehetőségeire és veszélyeire hívják fel a figyelmüket” – magyarázta.

„Ha egy fiatalt tudatosan nevelünk, tanítunk arra, hogy tudja jó dolgokra használni az internetet, hogy miként tudja felismerni a veszélyeket, és védekezni ezek ellen, sokkal többet segítünk a következő generációnak, mint ha tiltanánk a hozzáférést” – zárta gondolatait Benedek István.