Egyelőre nem jogerős, de komoly következményekkel járhat az a müncheni ítélet, amely szerint a Google mesterséges intelligencia-alapú keresési összefoglalója saját tartalomnak minősülhet. Ha ez a gyakorlat elterjed, a sértettek nemcsak eltávolítást, hanem kártérítést vagy sérelemdíjat is követelhetnek.

Egy friss németországi bírósági döntés alapján a Google akár közvetlenül is felelőssé tehető azért, ha a keresési találatok tetején megjelenő mesterséges intelligencia alapú összefoglaló valótlan, sértő vagy üzletileg káros állításokat közöl egy személyről vagy cégről. A döntés egyelőre nem végleges, mivel a Google jelezte, hogy fellebbezni fog, de az ügy így is fontos jelzés: az „AI Overviews” szolgáltatás nem feltétlenül tekinthető egyszerű keresési funkciónak, ha az általa megjelenített szöveg új, a forrásokban nem szereplő állításokat is tartalmaz.

A német ügyet két müncheni székhelyű kiadó indította a Google ellen. A nyilvánosságra került bírósági dokumentumokban a cégek nevét nem tették közzé, de az eljárás lényege világos: a felperesek szerint a Google mesterséges intelligenciája a rájuk vonatkozó kereséseknél olyan összefoglalót adott, amely hamis információkat tartalmazott, és a cégeket visszaélésekkel, illetve átverésekkel hozta kapcsolatba.

A müncheni regionális bíróság május végén hozott döntése azért különösen jelentős, mert a Google AI Overviews ma már nem egyszerűen linkeket rendez sorba. A szolgáltatás a keresési találatok alapján rövid, könnyen fogyasztható összefoglalót készít, amely sok esetben a találati oldal legtetején jelenik meg. A felhasználó így gyakran már nem is kattint tovább az eredeti forrásokra, hanem a Google által összeállított áttekintésből tájékozódik.

Ez kényelmes megoldás, de komoly jogi és üzleti kérdéseket vet fel

A Google számára az is előnyös, hogy a felhasználó tovább marad a kereső felületén, és nem feltétlenül navigál át más oldalakra. A felhasználó szempontjából gyorsabb az információszerzés, a tartalomszolgáltatók oldaláról viszont ez forgalomvesztést, az érintettek oldaláról pedig reputációs kockázatot jelenthet.

A mesterséges intelligenciával készített összefoglalók egyik alapvető problémája, hogy nem mindig pusztán kivonatolják a forrásokat. A generatív modellek a rendelkezésre álló adatok alapján szöveget állítanak elő, és közben előfordulhat, hogy olyan állításokat is megfogalmaznak, amelyek az eredeti cikkekben, dokumentumokban vagy weboldalakon nem szerepelnek. Ezt a jelenséget szokás az MI hallucinációjának nevezni.

A müncheni ügyben a bíróság álláspontja szerint éppen ez történt. A felperesekkel kapcsolatos negatív állítások nem voltak megtalálhatók azokban a forrásokban, amelyekre az AI Overviews támaszkodott. A bíróság ezért úgy ítélte meg, hogy a Google szerepe nem merült ki mások tartalmának közvetítésében. Mivel az MI olyan állításokat is megfogalmazott, amelyek nem szerepeltek az eredeti forrásokban, az összefoglaló a Google saját tartalmaként is értelmezhető. Amennyiben a szolgáltatás új tartalmat hoz létre, azért a platformnak is viselnie kell a felelősséget.

Ez lényeges különbség a korábbi keresőmotor-logikához képest. Ha korábban egy jogsértő cikkre mutató link jelent meg a Google találatai között, az érintett legfeljebb azt kérhette, hogy a linket távolítsák el a keresési eredményekből. A Google általában nem volt felelősségre vonható a hivatkozott cikk tartalmáért, hiszen csak elérhetővé tette a más által közölt információt. Most viszont más helyzetről van szó: ha az MI nemcsak megmutatja a forrást, hanem új állítást fogalmaz meg, akkor a felelősség kérdése is másképp vetődik fel.

A döntés azért is fontos, mert a sajtóban régóta ismert szabály, hogy az átvett információkért a másodközlő is felelősséggel tartozhat. Egy hírportál nem védekezhet automatikusan azzal, hogy egy állítás már máshol is megjelent. Ez a média számára mindig kockázatot jelentett, különösen akkor, ha gyors hírügyeleti munkában kellett más lapok információit feldolgozni. A Google eddig sokkal kedvezőbb helyzetben volt, hiszen a keresőként terjesztett, más oldalakon megjelent fals állításokért rendszerint nem őt terhelte a közvetlen felelősség.

A mesterséges intelligencia megjelenése azonban ezt a határt elmoshatja. Ha a platform nem passzívan közvetít, hanem aktívan alakítja, szerkeszti vagy újraformálja a tartalmat, akkor nehezebben hivatkozhat arra, hogy csupán technikai közvetítő.

Az ügynek számunkra is lehet jelentősége

Az Európai Unió jogi környezete erősen védi a személyiségi jogokat, a jó hírnevet és az érintettek adatait. Ez eltér az Egyesült Államok sokkal inkább piaci logikájú, platformbarátabb megközelítésétől. Az európai szabályozás régóta azt az irányt képviseli, hogy a nagy technológiai cégek nem kezelhetik teljesen szabadon a felhasználók adatait, figyelmét és személyes jogait.

Erre jó példa volt a közösségi platformok adatkezelési gyakorlata körüli vita is, különösen az a modell, amelyben a felhasználónak választania kellett: fizet a szolgáltatásért, vagy elfogadja a személyre szabott reklámokhoz szükséges megfigyelést. Hasonló logika jelent meg a politikai hirdetések korlátozásánál is, amikor egyes platformok inkább teljesen visszafogták vagy megszüntették bizonyos politikai reklámok megjelenítését, mert nem akarták minden egyes hirdetésnél ellenőrizni, hogy az tartalmaz-e félrevezető állítást.

A müncheni döntés ebbe a szélesebb európai folyamatba illeszkedik. A kérdés már nem csak az, hogy egy platform eltávolít-e egy jogsértő tartalmat. Az is vizsgálhatóvá válik, hogy maga a platform hozott-e létre olyan új információs terméket, amely önállóan sérti valakinek a jogait.

Egy romániai bíróság előtt is elképzelhető lenne hasonló érvelés, mivel a területet nagyrészt uniós jogi keretek határozzák meg, amelyeket a romániai jog is kiegészít. Ha valaki azt tapasztalja, hogy a Google AI Overviews vele vagy a cégével kapcsolatban hamis, jó hírnevet sértő, üzletileg káros állítást jelenít meg, akkor nemcsak az eltávolítást kérheti. A jogsértés jellegétől függően szóba jöhet a jogsértés megállapítása, az eltiltás, az elégtételadás, valamint sérelemdíj vagy kártérítés követelése is.

Különösen akkor válhat erőssé egy ilyen igény, ha az érintett bizonyítani tudja, hogy az MI-összefoglaló miatt konkrét hátrány érte. Ilyen lehet például egy elvesztett ügyfél, egy meghiúsult szerződés, reputációs kár, állásvesztés vagy bármilyen más kimutatható vagyoni veszteség. A jogi költségekkel együtt ez komoly pénzügyi kockázatot is jelenthet a platform számára.

Persze az eljárásoknak van egy sajátos kockázata is. Aki helyreigazítást vagy jogvédelmet kér, annak számolnia kell azzal, hogy egy elvesztett per után a kifogásolt állítás újra nyilvánosságot kaphat. Ez a média- és platformperek egyik kellemetlen mellékhatása.

A Google szempontjából a legfontosabb, hogy a fellebbezés milyen eredményt hoz a német igazságügyi rendszerben, és hogy az Alphabet hajlandó lesz-e módosítani az AI Overviews működésén. Hiszen a szolgáltatás hatalmas elérésű, a Google pedig továbbra is a világ legfontosabb keresőplatformja. Ha az MI-összefoglalók akár csak az esetek kisebb részében tévednek, az is sok ezer vagy akár millió érintett keresést jelenthet.

Piaci becslések szerint a szolgáltatás nagyjából 90 százalékos pontossággal működik, de éppen a fennmaradó hibaarány okozhat jogi problémát. Egy keresőnél, amelyet naponta tömegek használnak, a néhány százaléknyi tévedés is óriási kitettséget jelenthet, főleg akkor, ha személyekről, cégekről vagy érzékeny ügyekről van szó.

Nem világos, hogy a Google technikailag óvatosabbá teszi-e majd az összefoglalókat, szigorúbb ellenőrzést vezet-e be, vagy inkább jogi úton próbálja szűkíteni a felelősségét. Az amerikai technológiai cégek fejlődését sokáig a gyors kísérletezés logikája határozta meg: előbb elindítani a szolgáltatást, majd később kezelni a problémákat. A mesterséges intelligencia esetében azonban ez a stratégia egyre több jogi akadályba ütközik, különösen Európában.

A müncheni ügy arról is szól, hogy a generatív mesterséges intelligencia mikor tekinthető egyszerű technikai segédeszköznek, és mikortól válik olyan tartalom-előállítóvá, amelynek állításaiért valakinek jogilag is felelnie kell. Ha a Google-t elmarasztaló ítélet jogerőre emelkedik, az túlmutathat egyetlen vállalat ügyén: az egész platformgazdaság számára jelezheti, hogy a mesterséges intelligencia által előállított szöveg sem jelenhet meg jogi felelősség nélküli térben.