Nem jutott fel a Dhaulagiri csúcsára Sántha Xénia
A rendkívüli körülmények átvészeslése és a hegyen töltött, megterhelő hetek után sem sikerült elérnie a 8167 méteres Dhaulagiri csúcsát a csíkszeredai születésű Sántha Xéniának. A hegymászó szerint a csúcstámadás azért hiúsult meg, mert a kötélrögzítő csapat végül lemondta az indulást. A Maszolnak elárulta, hogy társaival szeretnének visszatérni, és a jövőben a lehető legfüggetlenebbül készülnek a mászásra.
Lezárult Sántha Xénia idei Dhaulagiri-expedíciója, ám a hegymászó továbbra is keresi a választ arra, miért maradt el a csúcstámadás a nepáli Himalájában.

A fiatal hegymászó közösségi oldalán közzétett beszámolója szerint az expedíció résztvevői hosszú várakozás és komoly fizikai megpróbáltatások után készen álltak a csúcs elérésére, végül azonban nem kaptak lehetőséget az indulásra.
A szeptember végén a Himaláját sújtó rendkívüli vihar a Dhaulagiri alaptáborában mintegy kétméteres, a magasabban fekvő területeken pedig helyenként háromméteres hótakarót eredményezett. A veszélyes körülmények miatt a legtöbb expedíció résztvevői visszavonultak az alacsonyabban fekvő településekre. Sántha Xénia beszámolója szerint a 37 ügyfél közül végül mindössze hárman maradtak az alaptáborban, ahol közel három hetet töltöttek.

Október elején javulni kezdett az időjárás, ezért a hegymászók ismét elindultak felfelé. Xénia és mászótársa a kettes táborig jutott, ahol a tervek szerint október 11-én nyílhatott volna lehetőség a csúcstámadásra. Úgy döntöttek, hogy a rendelkezésükre álló idő rövidsége miatt nem ereszkednek vissza az akklimatizációs kör befejezéséhez, hanem a hegyen maradnak. Végül hét egymást követő napot töltöttek a magasban, ebből hatot a 6000 méter fölött fekvő kettes táborban. A havazás, az erős szél, az étvágytalanság, a kialvatlanság és az oxigénhiány jelentősen megterhelte a szervezetüket.
A csúcstámadás végül elmaradt
A kötélrögzítő csapat, amelyet Sántha Xénia a 7 Summit Treks és a 14 Peaks expedíciós szolgáltatókhoz kötött, a serpák fáradtságával és a körülményekkel indokolta a döntést. A hegymászó szerint ugyanakkor az általuk tapasztalt hóviszonyok, illetve a velük egyeztetett időjárás-előrejelzések alapján még lett volna lehetőség a próbálkozásra.
A köteleket mintegy 7400 méteres magasságig rögzítették, a csúcs felé vezető út egyik különösen veszélyes szakaszát, az úgynevezett Traverse-t azonban a kötélrögzítő csapat nélkül nem vállalták önállóan. Xénia azt is kiemelte, hogy a megígért kötélbiztosításra számítva nem vittek magukkal minden szükséges technikai felszerelést a magasabb régiókba. Így a csúcstámadás folytatása számukra nem volt biztonságosan kivitelezhető.
A hegymászó a Maszolnak nyilatkozva csalódottságának adott hangot, és azt mondta, a történteket azért is tartja súlyosnak, mert nem saját felkészületlenségük miatt kellett feladniuk a célt. Szerinte a mászók érdeke, hogy a jövőben átláthatóbbá váljon az expedíciók szervezése és a befizetett szolgáltatások teljesítése.

A kötélrögzítés díjának kifizetésével kapcsolatban is kérdések merültek fel. A hegymászó bejegyzése szerint a kötélrögzítő csapat azt állította, hogy nem kapta meg a pénzt, az expedíciós cégek viszont azt közölték, hogy fizettek. A hegymászó szerint a kérdés tisztázása valamennyi érintett érdeke. Azt is hangsúlyozta, hogy a felmerült problémák megvitatása nem a nepáli hegymászóközösség vagy a serpák munkájának bírálatát jelenti, hanem az átlátható működés szükségességére hívja fel a figyelmet.
A csúcstámadás elmaradása után még egy utolsó lehetőséget is megpróbáltak előkészíteni: egy másik expedíciós cég vezetőjével egy kisebb, önálló csapat összeállításáról tárgyaltak. A novemberig várható erős szelek miatt azonban erről a tervről is le kellett mondaniuk.
Nem adja fel a Dhaulagiri megmászásának tervét
Xénia a Maszolnak elmondta, hogy már dolgoznak a következő expedíció előkészítésén, és olyan tapasztalt mászókból álló csapatot szeretnének összeállítani, amellyel a lehető legnagyobb mértékben függetleníthetik magukat a kötélrögzítő szolgáltatóktól. A visszatérés időpontja még nem végleges, a megvalósításhoz pedig támogatókra és szponzorokra is szüksége lesz.
A hegymászó szerint a Dhaulagiri nehéz hegy, amelynek megmászásához a felkészültség mellett megfelelő időjárásra és szerencsére is szükség van. Bár az idei expedíció nem érte el a kitűzött célt, a tapasztalatokból tanulva újra megpróbálják a csúcsmászást.
Mint arról korábban a Maszolon is beszámoltunk, Sántha Xénia július utolsó napjaiban indult neki annak a mintegy három hónapos expedíciósorozatnak, amelynek fő célja a Himalájában található, 8167 méter magas Dhaulagiri megmászása. Sántha Xénia és Paul Clarke oxigénpalack és külső segítség nélkül szerette volna teljesíteni a nyolcezres csúcsot. A csíkszeredai hegymászó első magyar nőként vihetné véghez ezt a teljesítményt.
CSAK SAJÁT


