Lavina sodorta el, nem jutott fel a Khan Tengrire, majd egy vízumcsapda miatt ragadt Kirgizisztánban, végül Nepálba érve újabb hetekig az időjárással kellett harcolnia. Sántha Xénia több mint két hónapja van úton, most a 8167 méteres Dhaulagiri 2-es számú táborában, 6300 méteres magasságban várja a megfelelő pillanatot, hogy elinduljon a csúcsra. A csíkszeredai születésű hegymászó a Maszolnak elmondta, hogy mentálisan és fizikailag is megviselte az expedíció.

Júliusban a Föld legészakibb hétezrese, a 7010 méteres Khan Tengri megmászása volt  Sántha Xénia célja. A csúcstámadás azonban a rossz időjárás, a friss hó és a lavinaveszély miatt meghiúsult.

A kudarc után azonban nem ért véget a kaland. Sántha Xénia és mászótársa, Paul Clarke Nepál felé indult, ám Kirgizisztánban egy váratlan vízumprobléma miatt napokig nem tudtak továbbutazni. Végül Kazahsztánon és Dubajon keresztül jutottak el Nepálba, ahol már a következő, sokkal nagyobb kihívás, a Dhaulagiri várt rájuk.

A 8167 méteres hegy alaptáborába szeptember közepén érkeztek meg. Azóta újabb és újabb próbatételeken vannak túl. A Dhaulagiri alaptáborában a szélsőséges időjárás miatt hosszú időt kellett várakozással tölteniük. Nemcsak a hegyre nem tudtak felmenni, hanem gyakorlatilag a külvilágtól is el voltak zárva.

„Nagyon régen jöttünk el otthonról, voltunk Kirgizisztánban, most itt, már több mint két hónapot töltöttem el a két helyszínen. Mentálisan mindenképpen megterhelő, főleg ott lenni az alaptáborban, a vihar alatt, elzárva a világtól. Csak hárman maradtunk az alaptáborban, amit teljesen beborított a hó” – mondta el a Maszolnak.

A bizonytalanságot az is fokozta, hogy időközben a közeli Manaszlu expedícióit törölték, több száz hegymászónak kellett hazamennie. Xéniáék attól tartottak, hogy velük is ugyanez történhet. Egy expedíció törlése azonban nemcsak egy álom végét jelentheti, hanem komoly anyagi veszteséget is, mutatott rá.

„Itt vagyunk már a kapujában”

Ebben a pillanatban Xénia a 6300 méteren fekvő 2-es számú táborban tartózkodik, egyelőre problémát jelent, hogy a megfelelő időjárási ablak továbbra is hiányzik, miközben a magasban töltött idő minden egyes nappal újabb energiákat emészt fel. „Most nagyon gyengének érzem magam tényleg, az egyik sátortól a másikig is egy hatalmas erőfeszítés elsétálni” – mondta Xénia.

A következő napok ezért különösen kemények lehetnek. A hegymászó szerint akár négy-öt napjuk is eltelhet úgy, hogy szinte alig alszanak. Közben a magashegyi körülmények között jelentős izomvesztéssel is számolniuk kell. Ebben az időszakban próbál enni, hidratálni, és összeszedni minden maradék energiáját, osztotta meg Sántha Xénia. Hozzátette: biztató jel, hogy újra érzi az éhséget – ilyen magasságban ugyanis az étvágy elvesztése is gyakori jelenség.

Xénia arról is beszélt, hogy a terv eredetileg egyértelmű volt: oxigénpalack és külső segítség nélkül szeretné teljesíteni a nyolcezres csúcsot. Azonban a körülmények, a fizikai állapota és az időjárás együttesen arra kényszeríti, hogy az utolsó szakasz előtt újra mérlegeljen.

Már az otthon is hiányzik

A több hónapos expedíció közben nemcsak a hegyek, hanem az összezártság is próbára tette Xéniát és mászótársát, Paul Clarke-ot.  Kapcsolatuk is megszenvedte a hosszú időt, amit folyamatosan együtt, szélsőséges körülmények között töltenek. „Voltak jó és rossz pillanatok. Nagyon hullámvasutas mind a kettőnknek ez az egész út. Rengetegszer sikerült összevesznünk, teljesen buta dolgokon” – fogalmazott.

„Annak ellenére is, hogy ilyen gyönyörű helyen vagyunk, azért már mennék haza is, nagyon szeretnék lent lenni a városban, enni egy pizzát például” – osztotta meg Xénia. Hozzátette: általában ritkán mondja azt, hogy hiányzik az otthon, most azonban hiányoznak a szerettei. „Hiányzik egy normális zuhany, a kényelem, egy rendes étkezés és az alvás is” – mondta.

A következő napokban újabb nehéz kihívások várnak a fiatal hegymászóra. Előbb meg kell találniuk azt a rövid időablakot, amelyben biztonságosan nekivághatnak a Dhaulagiri utolsó szakaszának.