Ha egy felnőtt visszaél egy kiskorúval, kihasználja vagy manipulálja, és azt egy másik felnőtt látja, hallja vagy akár csak sejti, nem mehet el szó nélkül az ügy mellett: KÖTELESSÉGE JELENTENI AZ ESETET A GYERMEKJOGVÉDELMI IGAZGATÓSÁGNÁL! Nem szükséges gondolkodnia, hogy aminek szemtanúja volt, az valóban határátlépés-e, nem kell azon töprengenie, hogy a jelentésnek mik lehetnek a következményei, és mi van, ha a gyermek is akarta, sőt az sem kell az eszébe jusson, hogy az elkövető egyébként jó ember. Nem bagatellizálhatja el az esetet, nem hibáztathatja az áldozatot. Csupán egyetlen feladata van: jelenti a történteket, hogy az illetékes szervek kivizsgálhassák a hatalomérvényesítés előzményeit, körülményeit és következményeit – figyelmeztetett Szász Katalin, a Kovászna Megyei Szociális Ellátási és Gyermekvédelmi Főigazgatóság vezetője, akit arról kérdeztünk, mit tehet a felnőtt, ha egy kiskorúval való visszaélésről van tudomása.

A felnőttnek kötelessége jelenteni a visszaéléseket a gyermekjogvédelmi igazgatóságnál, akkor is, ha csupán vélt visszaélésről, kihasználásról vagy manipulációról van szó. Mert egy felnőtt ember és egy kiskorú között akkor sem beszélhetünk egyenértékű párkapcsolatról, ha a gyermek látszólag elégedett a helyzettel, netán beleegyezett a kapcsolatba. Egy ilyen viszony a hatalomérvényesítésen és kiszolgáltatottságon alapszik, így kizárólag a kezdeményező felnőtt felelőssége!

Hiszen egy egészséges, jól működő párkapcsolat a felek kölcsönös tiszteletén alapszik, azon, hogy egymást egyenrangúként ismerik el. Így a kapcsolatra vonatkozó döntésekbe, választásokba mindketten beleszólhatnak, bántás esetén visszajelezhetnek, anélkül, hogy megtorlástól kellene tartaniuk.

Ennek tudatában morálisan az sem elfogadható, ha egy tanár középiskolában vagy egyetemen egy már 18. életévét betöltött fiatallal kezdeményez viszonyt, mert egy ilyen élethelyzetben nem egyformán érvényesül a felek akarata, sőt saját jogaik vagy érdekeik érvényesítésére, védelmére sincs megfelelő eszközük – egy ilyen kapcsolat a hatalmi különbség miatt bármikor elnyomóvá, bántalmazóvá válhat. Egy fiatal diáklány és egy idősebb férfi tanár között pedig igenis hatalmi különbség van: az egyik fiatal, tapasztalatlan, és alárendelt pozícióban van az intézményben, a másik idős, tapasztalt, presztízzsel és státusszal rendelkezik, illetve fölérendelt helyzetben van.

Szász Katalin, a Kovászna Megyei Szociális Ellátási és Gyermekvédelmi Főigazgatóság vezetője kiemelte, ha oktatási intézményben történik a kiskorú behálózása, becserkészése, és arról egy másik pedagógus tudomást szerez, a kötelezettsége még hangsúlyosabb, mint a fizikai személyeké: ha visszaélésnek csak a gyanúja is áll fenn, kötelessége jelenteni ezt a gyermekvédelmi igazgatóságnál. Még akkor is, ha nincsenek megalapozott bizonyítékai, az ő feladata a szakemberekre bízni a további vizsgálódást. Amennyiben jelenti az esetet, a gyermekvédelmi hatóság feljegyzést készít és kivétel nélkül jelzi azt a bűnügyi hatóságoknak. Ha ugyanis bűncselekményről van szó, annak megállapítása a rendőrség és az ügyészség kompetenciája. „Ezért nagyon fontos, hogy eljusson a rendőrséghez minden egyes visszaéléses eset!” – nyomatékosította a szakember.

Szó nélkül hagyni az esetet felér egy cserbenhagyással, mert a kiskorúnak szüksége van a kívülálló felnőttek tisztánlátására, még akkor is, ha az áldozat látszólag nem elszenvedője a történéseknek,
„jól érzi magát”. Az áldozatok és túlélők többsége nem mindig eszmél rá már a visszaélés folyamatában saját kiszolgáltatottságára, sokszor már felnőttként döbben rá, hogy kizsákmányolás, becserkészés vagy határátlépés elszenvedője volt, és rendszerint a fel nem dolgozott traumák és az azokból fakadó testi-lelki tünetek ébresztik rá, hogy foglalkoznia kell gyermekkori sérüléseivel.

Hogy valamelyest feldolgozza az őt ért sérelmeket, szükséges egy terapeuta jelenléte – ezért is fontos már időben jelenteni a visszaélést az illetékes szerveknél, mert a gyermekvédelmi igazgatóságon keresztül mihamarabb terápián vehet részt az áldozat. Ugyanakkor azok a tanárok és diákok, akik ismerik az érintettet, felvehetik vele a kapcsolatot, megkérdezhetik, hogy hogy van, és teljes diszkréciót biztosítva neki, kideríthetik, hogy mi történt, megadhatják a szükséges emberi és intézményi támogató segítséget.

Hiszen egy áldozat számára az egyik legrosszabb, amikor pletykaszinten a társadalmi köztudatba szivárog az ügy, és ki-ki a „kavarásként” emlegeti, amelyben – már a szóhasználat is jelzi – hogy a jóval kevesebb hatalommal rendelkező fél felelősségét firtatják.

Nincs olyan, hogy a gyermek akarja! Ez a felnőtt felelőssége!

A kiskorúakkal való visszaélés kapcsán gyakran felmerül a kérdés – legalábbis a közösségi médiában megjelenő hozzászólások tucatja erről tanúskodik – hogy a 14-17 éves áldozat akarta-e a felnőtt közeledését, beleegyezett-e abba, amit vele tett a felnőtt? A szakember figyelmeztetett, senki sem érezheti feljogosítva magát arra, hogy utólagos következtetéseket vonjon le, méghozzá olyanokat, amelyek az áldozat lelki felépülését gátolnák. Noha véleménye mindenkinek van – a gyakran nyomdafestéket nem tűrő hozzászólások nem vezetnek sehová. Mivel nem befolyásoló tényezők a bűncselekmény megállapításában, a történtek felderítésében vagy abban, hogy mennyire traumatizált az áldozat, célravezetőbb inkább le sem írni a feltevéseket.

„Ezek a vélemények sokszor nagyon ártalmasak az áldozatokra nézve. Ők is olvassák a sajtót, jelen vannak a közösségi médiában, és találkoznak a közösség véleményével. Ezek az utólagos visszahatások, idegenektől jövő vélemények, pecsétek, bélyegzések szinte akkora traumát okozhatnak, mint a konkrét visszaélés. Utólag a negatív visszajelzések nagyon rombolóak” – fogalmazott Szász Katalin.

Hozzátette, a diák-tanár kapcsolatban a tanárnak tudnia kell, hogy hol húzódnak a határok, és neki kell meghúznia azokat. Nem a kiskorú döntése, hogy kapcsolatba lép a tanárával vagy sem, a tanár határozott ellenállása szükséges minden olyan esetben, amikor a gyermek nem megfelelően közelít, illetve sosem szabad kezdeményeznie kapcsolatot.

„Az már teljesen másodlagos, hogy a kiskorú beleegyezett vagy sem a kapcsolatba, mert a tanár hatásköréből, a hatalmi pozícióból kifolyólag képes manipulálni az áldozatokat. Pszichológiai játékot űz velük, elnyeri a bizalmukat. És abból fakad a visszaélés, hogy kihasználja a bizalmi kapcsolatot, ami egy tanár-diák viszonyban eleve fennáll, és ezt olyan szintre emeli, ami már nem megengedett sem morálisan, sem törvényileg” – fogalmazott a szakember.

Abban az esetben, amikor egy tanárról az iskolában a pedagógustársak és a diákok is több pletykát hallanak, az iskolai vezetőségnek lépéseket kell tennie a diákok védelmében, és diszkréten ugyan, de intézményesen is kel kell vizsgálniuk az érintettek ügyét, mert a pletykák gyakran egy szexuális ragadozóról szólnak, egy sorozatosan visszaélő tanárról és nem „laza erkölcsű” diáklányokról.