A mezőgazdasági termőterületek digitális talaj- és vízgazdálkodási térképeinek kifejlesztésében vesznek részt az ELKH Agrártudományi Kutatóközpont Talajtani Intézetének (ATK TAKI) szakemberei egy konzorcium keretében – írja az MTI az intézmény közleményére hivatkozva. A munka segíthet az egyes termőtalajok aszályérzékenységének előrejelzésében, a természetes vízvisszatartás tervezésében.

A digitális talaj- és vízgazdálkodási térképek kifejlesztése várhatóan néhány évig tart. A Pannon Egyetem vezette konzorcium tagjai között van a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet és az Ökológiai Kutatóközpont is. A projekt a Víztudományi és Vízbiztonsági Nemzeti Laboratórium égisze alatt valósul meg, ez egyike annak a 10 nemzeti laboratóriumnak, amelyek az ELKH kutatóinak részvételével, 60 milliárd forintos támogatásra számíthatnak a következő években.

A talajban potenciálisan tárolt vízkészletek felmérésének és megóvásának alapja a talaj vízgazdálkodásának ismerete. A kutatók szerint tartós szárazság mellett a csapadék várható szélsőséges időbeli és térbeli eloszlására is fel kell készülni a jövőben.

A hosszan tartó aszály és az azt követő hirtelen lehulló, nagy intenzitású csapadék kombinációja felgyorsítja a talajszerkezet leromlását és az eróziót, ami a talaj termékenységét is befolyásolja. A tartós csapadékhiány hatását még a kimondottan jó vízgazdálkodású területek talaja sem képes ellensúlyozni.

A talajtulajdonságok ismerete már csak azért is fontos, mert egyes talajtípusok és növénykultúrák aszály- vagy belvízérzékenysége is eltér, ez a komplex kapcsolatrendszer alapvetően meghatározza a fenntartható növénytermelés jövőbeli irányait. A július elején induló projektben az ATK TAKI szakemberei a termőterületek digitális talaj- és -vízgazdálkodási térképeinek létrehozását vállalták.

A magyarországi termőterületek állapotáról különböző intézményekben állnak rendelkezésre adatok és ezek térinformatikai rendszerekbe történő beillesztése, a hidrofizikai adatbázisokkal együtt segíthet a szélsőséges vízháztartási helyzetek előrejelzésben, az aszály és a belvíz hatásainak pontos felmérésében. Az innen nyert információk vízgazdálkodási szakpolitikai programok kialakításához is támpontot adhatnak, így például segíthetnek annak eldöntésében, hogy hol érdemes öntözőberuházást megvalósítani.