Szilágysági Magyarok Díszoklevelet vehetett át nemrég Varga Lajos, a 90 éves szilágysomlyói nyugdíjas fizikatanár, aki négy évtizeden át oktatta a diákokat. Nyugdíjba vonulása után olyan matematikai kérdések felé fordult, amelyek ma is foglalkoztatják. Életútja a kémeri gyermekkortól a tanári katedrán át egy saját matematikai könyv megszületéséig vezet.

Szegény családból indult, de a tanulás fontos volt számára

Varga Lajos 1936. december 24-én, karácsony estéjén született Kémeren, ma mosolyogva meséli, hogy születését követően már a karácsonyfa alá tették szülei, így abban az évben ő volt a legdrágább és legszebb ajándék a család számára. Kétgyermekes családban nőtt fel, bátyja három évvel volt idősebb nála, szülei mezőgazdasági munkából éltek. Saját földjük és megfelelő munkaeszközeik hiányában mások birtokain dolgoztak. A család megélhetése nem volt könnyű. Abban az időben a munkát gyakran nem pénzzel, hanem a megtermelt termény egy részével fizették meg. Édesapja jó felfogású, okos ember volt, ezért a cséplőbrigád tagja lett, ő mérte le és osztotta el a gabonát, illetve a munkásoknak járó részt.

Mivel szülei dolgoztak, a gyermekekre már fiatalon feladatok hárultak: a tanulás mellett segíteniük kellett otthon, így a munka és a kötelességek vállalása természetes része volt a mindennapoknak. Varga Lajos már kisgyermekkorában elsajátította az olvasás tudományát: rendszeresen elkísérte bátyját az iskolába, így mire ő maga iskolakötelessé vált, már folyékonyan ment neki a betűvetés. A könyvek iránti érdeklődése korán kialakult. Anyai nagyapjának jelentős könyvtára volt, amelyben regények, történelmi munkák és folyóiratok kaptak helyet, de főleg bátyja könyveit és az újságokat forgatta érdeklődéssel.

A matematika iránti tehetsége szintén hamar megmutatkozott, bár saját elmondása szerint gyermekként még nem ez a tantárgy állt érdeklődése középpontjában. Sokkal inkább a könyvek, a történetek és az olvasás kötötte le.

Az iskolaigazgató felismerte a tehetségét

A kémeri iskolában az osztályfőnöke, az akkori igazgató figyelt fel arra, hogy különösen jól teljesít matematikából. Egy alkalommal az igazgató az irodájába hívatta, és egy hatodik osztályosoknak szánt számtanfeladat megoldására kérte, noha Varga Lajos akkor még csak ötödikes volt. A helyes megoldással már akkor bizonyította, hogy tudása meghaladja az évfolyamától elvárt szintet. Ez a felismerés meghatározóvá vált későbbi életében, ugyanis a falusi, szerény körülmények között élő család számára a továbbtanulás nem volt magától értetődő lehetőség. Abban az időben középiskolába elsősorban a tehetősebb családok gyermekei, illetve a helyi értelmiség fiai jutottak el.

Varga Lajos továbbtanulásáról édesanyja döntött, bár az elhatározásban szerepet játszott, hogy a szőke kisfiú a nyári perzselő hőséget a mezőgazdasági munkák során világos, szeplős bőre miatt nehezen viselte. A háború utáni oktatási átalakulások ugyancsak befolyásolták a lehetőségeit. A tanügyi reformok nyomán a korábban hátrányosabb helyzetben lévő gyermekek előtt megnyílt a továbbtanulás útja, így számára ez jelentette a lehetőséget arra, hogy elszakadjon a hagyományos falusi életpályától, és tudására építse a jövőjét.

A nyolcadik osztályt már a zilahi magyar tannyelvű középiskolában kezdte, ahol matematikatanára, Fila Jenő meghatározó szerepet játszott az életében. A tanár felismerte tehetségét, és időnként olyan feladatokat bízott rá, amelyekkel komoly felelősséget adott a fiatal diáknak. Egy alkalommal arra kérte, hogy javítsa ki diáktársai dolgozatait, amelyből egész életére szóló tanulságot vont le: ha valaki rábíz egy munkát, azt el kell végezni. Ez a kötelességtudat végigkísérte később tanári pályáját.

Kolozsváron a matematika és a fizika mellett döntött

A középiskolai évek után a kolozsvári egyetemen tanult matematika–fizika szakon, ahol új tapasztalatokat szerzett. Míg matematikából biztos alapokkal rendelkezett, a fizika egyre közelebb került hozzá, különösen a laboratóriumi gyakorlatok révén. Ezeken gyakran saját magának kellett elvégeznie a méréseket és a kísérleteket, ami komoly felkészülést, türelmet és önállóságot igényelt.

Az egyetemi évekről számos történetet őriz. Egyik vizsgáján üres tételt húzott, és mosolyogva közölte a vizsgáztató tanárral, hogy mivel eddig soha nem választott másodjára, ezúttal sem tesz másként. Egy másik alkalommal egy elektrotechnikai feladatot oldott meg tökéletesen, miközben diáktársai elakadtak vele.

Negyvenegy év a katedrán

Varga Lajos 1958-ban került Szilágysomlyóra, ahol hosszú tanári pályája kibontakozott. Először Szilágynagyfaluban kezdett tanítani, de mindössze egy hetet töltött ott, ugyanis a helyi oktatási rendszerben bekövetkezett változások miatt Szilágysomlyóra került, és ettől kezdve a városban maradt. Pályafutása során negyvenegy éven át tanított, 1999 júliusában, ahogy mosolyogva mondja, a múlt században vonult nyugdíjba. Ez idő alatt több száz diákkal ismertette meg a fizika világát. Tanárként fontosnak tartotta a figyelmet és a fegyelmet. Úgy vélte, a tanulás alapja, hogy a diák az órán valóban kövesse a tananyag magyarázatát, és nemcsak a tananyag átadására törekedett, hanem arra is, hogy a tanulók megértsék az összefüggéseket, és tudjanak önállóan gondolkodni.

Pályájának egyik különleges időszaka volt, amikor fizikából elvállalta a román tagozatú speciális osztály tanítását. A feladat az elméleti anyag átadása mellett laboratóriumi és műhelygyakorlatokat igényelt, továbbá szakmai szótárakat és román nyelvű tankönyveket használt, fejlesztve szaknyelvi tudását. A tanári pályáról nem a nehézségek, hanem a megoldandó feladatok jutnak eszébe. Elmondása szerint soha nem érezte azt, hogy ne tudná elvégezni a rábízott munkát. A felelősségvállalást, amelyet diákként megtanult, pedagógusként alapelvnek tekintette.

Nyugdíj után sem hagyta abba a tanulást, kutatást

Az 1999-es nyugdíjazása után Varga Lajos életében kezdetben a pihenésé volt a főszerep. A matematika, fizika egy időre háttérbe szorult, hiszen évtizedeken keresztül a tanítás és a fizika töltötte ki mindennapjait, de később ismét előtérbe került a tudományos érdeklődése.

Először Albert Einstein relativitáselmélete kezdte foglalkoztatni. Olyan kérdések után kutatott, amelyekről úgy érezte, hogy egyetemi tanulmányai során nem kapott elegendő magyarázatot. Olvasni kezdett, könyveket szerzett be, és egyre mélyebben foglalkozott a matematika alapjaival. Egy idő után a geometria története, különösen Eukleidész munkássága és a párhuzamosság kérdése került a figyelme középpontjába.

A kutatás nem előre eltervezett elhatározásból indult, inkább egy kérdésből nőtte ki magát: nem volt érthető számára a szakirodalomban olvasottak, ezért további magyarázatokat keresett. Amikor több nekifutás után sem kapott kielégítő választ, maga kezdett foglalkozni a problémával. Elmondása szerint 2020. január 27-én kezdte el azt a munkát, amelyen a mai napig dolgozik. A kezdeti érdeklődésből idővel rendszeres, mindennapos tevékenység lett, így lassan megtelt tizennégy füzetnyi adat, jelenleg a tizenötödik közepénél tart. Varga Lajos számára a munka nem csupán szellemi időtöltés, hanem egy olyan kérdés megértésének kísérlete, amely hosszú időre lekötötte a figyelmét.

Eukleidész és a párhuzamosság kérdése

A nyugdíjas tanár matematika könyvet írt A merőlegességi relációval kapcsolatos rövid dolgozat – Szórakoztató síkmértan az unatkozók számára címmel, amelynek középpontjában Eukleidész geometriája, az axiómák és a párhuzamosság problémája áll. Eukleidész ókori görög matematikus Elemek című műve évszázadokon keresztül meghatározta a geometria oktatását. A mű egyik legismertebb feltevése, az ötödik posztulátum, a párhuzamos egyenesekkel kapcsolatos, ennek megfogalmazása és szerepe a geometria alapjaiban hosszú időn át foglalkoztatta a matematikusokat.

Varga Lajos a kérdés tanulmányozása során úgy véli, hogy a témában olyan összefüggést ismert fel, amelyet érdemes részletesen megvizsgálni és bizonyítással alátámasztani. Saját munkájában Eukleidész geometriájának bizonyos állításait, illetve azok értelmezését vizsgálja. A könyvét eljuttatta matematikatanároknak, egykori kollégáknak és volt diákjainak, sőt egyes példányok külföldre is elkerültek, többek között Mexikóba és az Egyesült Államokba.

A kert, a mozgás és a mindennapok öröme

A szellemi munka mellett Varga Lajos életében fontos szerepet töltött be a kertészkedés. Falusi gyermekkorából hozta magával a föld és a növények szeretetét, és fiatalon megszokta a kerti munkát, a gyümölcsfák gondozását, az oltást.

Szilágysomlyón kialakított magának egy kisebb kertet, ahol gyümölcsfákat, szőlőt és zöldségeket nevelt. Elmondása szerint a saját termésű gyümölcsök annyira hozzátartoztak az életéhez, hogy a piacon ritkán kellett vásárolnia belőlük. A munka, a mozgás és a növények gondozása évtizedeken keresztül a hétköznapjai része volt, és bár a kert és a matematikai kutatás két különböző tevékenység, mindkettőben közös a türelem, a figyelem és a kitartás – vallja.