Fiatal korban könnyebb kezelni a problémákat, míg az idősebbek esetében a kezelés sokkal nehézkesebb, sok esetben inkább a szinten tartás a cél, emelte ki Szász Boglárka nagyszalontai gyógytornász, aki a Maszolnak elmondta: érezhető és látható jelei vannak az elmúlt bő egy év bezártságának, ugyanis az emberek, főleg a gyermekek jelentősen kevesebbet mozognak, és többet ülnek számítógép előtt vagy görnyednek tablettel, mobiltelefonnal a kezükben.

Szinte mindenkinek van valami mozgásszervi baja

A szakember diákokkal és idősekkel egyaránt foglalkozik, így megfelelő rálátása van arra, miképpen változott a helyzet az utóbbi időszakban. Az idősek esetében a hátgerinc, a váll, a térd, a csípő és a boka a legsűrűbben érintett testrész, ami az életstílus és az élet során végzett munka következménye is lehet. „Mivel olyan emberekről beszélünk, akik már elértek egy bizonyos kort, kialakulnak kopások, például azok esetében, akik egész életükben ülő munkát végeztek. Szinte mindenkinek van valami mozgásszervi problémája” – hangsúlyozta Szász Boglárka.

A mozgásterapeuta elmondta, vannak olyanok is, akik felkeresik ugyan, de elmondják, hogy nem fáj semmijük, jól érzik magukat, megfelelő a tartásuk is, aztán a vizsgálat során derül ki, hogy itt-ott mégis fáj, csak már hozzászoktak a kellemetlen tünetekhez. Megfelelő átmozgatás után pedig arra eszmélnek, hogy például már nem bizsereg a válluk, magyarázta a gyógytornász.

A legtöbb alkalommal azonban konkrét esettel szembesül, például a páciens arra panaszkodik, hogy zsibbadnak a végtagjai vagy fáj a térde. „A probléma kiváltó okának felderítése érdekében készítünk egy felmérést, mert fontos tudnunk, hogy mivel foglalkozik vagy mit dolgozott, hol és mikor, milyen testhelyzetben jelentkezik a fájdalom, és amikor ezzel megvagyunk, aztán határozzuk meg, hogy mit tudunk tenni ez ellen”, magyarázta Szász Boglárka. Az esetek nagy részében hatékony a rehabilitáció, de ha komolyabb beavatkozásra van szükség, akkor szakorvosi kezelés ajánlott, és ezt nem szabad félvállról venni.

Bizalomhiánnyal küzd, eredményekkel bizonyít

A gyógytornász szerint sokszor azzal szembesül, hogy az emberek nem veszik komolyan a munkáját, sőt rendszeresen összetévesztik a masszázzsal. A nyugati fejlettebb társadalmakban az iskolákban is van gyógytornász a testnevelő tanárok mellett. Az iskolai felmérésekből nagyon sok probléma kiderül, egyik ilyen a lúdtalp, mondja Szász Boglárka. A szülők azonban sokszor egy legyintéssel elintézik ezt, mondván, majd kinövi a gyerek.

„De abba senki nem gondol bele, hogy emiatt a tartása megereszkedik, befelé süllyed a boka, elmegy a térd, a csípő és az egész gerincoszlop. A szülőknek úgy próbálom ezt elmagyarázni, hogy érthető legyen és ne vegyék a gyermekkel szembeni támadásnak. Úgy kell elképzelni, mint egy építőkocka-tornyot, melynek ha minden eleme a helyén van, akkor egyenesen áll, ám ha az alsót valamerre kimozdítjuk, akkor a torony elkezd dőlni, és egyensúlyának megtartása érdekében a többit is el kell mozdítani”.

Ugyanez a bizonytalanság tapasztalható az idősebbekben is, sokan csak „ugribugrinak” nevezték a gyógytornát és nem hittek benne, amíg egy-két hét után meg nem tapasztalták a jótékony hatását. „Olyan visszajelzéseket kapok, hogy a kezelés után a páciens már nem botlik meg a szőnyegben, fel tudja emelni a karját, hogy levegye a kapukulcsot, fel tudja akasztani a fogasra a kabátját vagy meg tudja igazítani a függönyt. Apró, ám mégis roppant fontos dolgok, mert így erősödik az önállóságuk, nincsenek rákényszerülve arra, hogy mindig mások segítségét kérjék ezekhez a mindennapos feladatokhoz” – összegzett a gyógytornász.

Szerinte nagyon fontos az, hogy a beteg megbízzon a gyógytornászban, mert csak akkor tudnak megfelelően együttműködni. A kezelés során megérintik egymást, sőt személyes problémáikat is feltárják és együtt keresik meg rá a megoldást. A kölcsönös bizalom és a tisztelet az alapja annak, hogy a gyógytornász segíthessen, a páciens pedig jobban érezze magát, hangsúlyozta a szakember.

A bezártság és a hosszú otthonlét már érezteti hatását

A koronavírus-járvány miatti megszorítások és a bezártság nagymértékben rontotta a testtartási problémákkal küszködők életét. Kiváltképp igaz ez a fiatalokra, akiknek még az oktatás is online zajlott és még inkább a „kütyük” elé vonzotta őket, holott még az iskolában sem feltétlen elegendő az a testmozgás, amire lehetőségük van, a folyamatos otthonlét során pedig szinte teljesen hiányzik a rendszeres mozgás.

„Helytelen a testtartás az iskolában, mert a tanító, tanár már alig szólhat rá a gyerekre, hogy üljön egyenesen a padban, otthon pedig az asztali számítógép vagy laptop előtt, mobiltelefonnal vagy tablettel a kezükben mindenféle pózban tanultak, csak úgy nem, ahogyan kellett volna” – hangsúlyozta Szász Boglárka.

„Az utóbbi másfél évben, a koronavírus-járvány kitörése óta a fiatalok még visszahúzódóbbak lettek, beszorultak a négy fal közé. A szabályok is arra ösztönözték őket, hogy minél többet üljenek bent, görnyedjenek az elektronikai eszközök előtt, miközben a szülőknek el kellett menniük dolgozni, a gyermekek azt ettek, amit találtak, vagy éppenséggel ami számukra a legkényelmesebb volt” – hívta fel a figyelmet a szakember.

A krónikus mozgáshiány számtalan egyéb probléma bölcsője lehet. Nemcsak ízületi gondok jelentkezhetnek, hanem az elhízás is és az ezzel járó többi nehézség. A sok cukros üdítő fogyasztása tovább ront a helyzeten, nagymértékben hozzájárul a cukorbetegség kialakulásához, továbbá a gyorsételek túlzott fogyasztása is jelentősen hozzájárul az egészségi állapot negatív alakulásához – mondta a gyógytornász.